Változások

71. rész

Szokásosan késésben voltam.
   Utolsóként értem oda a moziba, a többiek már megvették a jegyeket, mire én megérkeztem.
-Sziasztok! - álltam meg a többiek előtt kicsit kifulladva a gyors sétától.
-Liv! Hogyhogy ilyen hamar ideértél? - köszöntött Madelyn.
-Haha - imitáltam nevetést.
-Tessék, vettünk neked is - nyomott a kezembe Ellie egy (kinézetre) sonkás popcornt.
-Köszi! - vettem el.
   Bementünk a moziba, nagyjából a középső sorban foglaltunk helyet. Én Mia és Dylan mellé kerültem.
Pár perccel később elsötétedtek a fények, mire mindenki elcsendesedett.

Körülbelül a film felénél jártunk, amikor valaki hirtelen megfogta a kezemet, mire úgy megijedtem, hogy ugrottam egyet ülve, és a -szerencsére már csak negyedig lévő- popcornt elejtettem, ami a földre zuhant.
-Jézusom! - ugrott Mia egyet a székében. A hangos kiabálásra többen is hátrafordultak, és csöndre intették.
-Mit csináltok? - kérdezte suttogva Madelyn, miközben kicsit előrehajolt a székében. Mia mellett Jason ült, Jason mellett pedig Madelyn.
-Liv a lábamra ejtette a popcornját, mire szívrohamot kaptam! - felelte Mia.
-Ja hogy az a lábad volt? - húztam el a számat - Bocsi. - Madelyn lenézett a földre, majd egyet bólintva konstálta, hogy a kajám tényleg a földön pihent.
-Nincs olyan mozizás, ahol nem ejti le valamelyikőnk a popcornját vagy nachosát - dünnyögte - Hogy sikerült? - nézett rám.
-Valaki... - kezdtem, de végül nem fejeztem be, mert elnéztem a mellettem lévő székre, és leesett, hogy Dylan akarta megfogni a kezemet. Ezt meg nem mondhattam ugye el nekik. - Nem tudom - feleltem végül.
-Múltkor én is csak úgy random leejtettem a nachost - mondta Madelyn, mire egy nő hátrafordult, és dühösen nézett ránk, de főképp Madelynre, mert ugye éppen akkor ő beszélt.
-Fogjátok már be! - szólt ránk. És amikor megláttam az arcát, rájöttem, hogy ő nem egy nő, hanem az a nő, akivel Madelyn múltkor is vitatkozott.
-Már megint maga? - forgatta a szemét Madelyn.
-Én is pont ezt akartam mondani - húzta össze a szemét a nő Madelynre nézve.
-Tudja mit? - kérdezte Madelyn - Inkább forduljon vissza, ne húzza fel magát feleslegesen.
-Ne parancsolgass itt nekem! - szörnyedt el a nő.
-Elnézést, nem akartam illetlen lenni - szólt Madelyn láthatólag komolyan, de én a hangjában egy kis cinizmust véltem felfedezni. - Csak tudja, én nem felejtek olyan könnyen. Emlékszem, hogy legutóbb milyen jelzővel illetett.
-Én nem.
-Libának hívott - világosította fel.
-Hát ezt végülis meg is értem. Büszke vagyok a múltbeli énemre, hogy beszólt neked! - vigyorgott a nő.
-Na ide figyeljen! - kezdte volna Madelyn, és már éppen emelkedett el a székétől, de Jason megérintette a karját, mire Madelyn visszaült az eredeti helyére.
-Nyugi - nézett kedvesen barátnőjére. Madelyn nem szólt semmit, csak egy utolsó gyilkos pillantást vettem a nőre, aki inkább visszafordult. Amint láttam, ahogy Jason ilyen könnyen le tudta nyugtatni kissé lobbanékony barátnőmet, halványan elmosolyodtam.

Mikor a vetítés véget ért, gyorsan összeszedtük a földről a popcornt, majd kimentünk a teremből. Amúgy a film tetszett, megérte eljönni.
   Mivel még senkinek nem volt kedve hazamenni, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a játékterembe.
Körülbelül fél óra ott töltött idő után, Madelyn felvetette azt az ötletet, hogy lemehetnénk bowlingozni, mert már nagyon régen voltunk. Mindenki beleegyezett.
   Eléggé sokan voltak, csak egyetlen szabad pálya volt, amit gyorsan el is foglaltunk - pont az volt, amelyiknél Bennel játszottunk. Az volt az a randi, amikor utána Dylan leütötte Bent. És akkor még nem tudtam, hogy miért - meg akart védeni az ellen, hogy belezúgjak Benbe, és anélkül, hogy tudnék róla, egy maffia vezér felesége váljon belőlem. És én még Dylannel kiabáltam! Pedig ő csak jót akart. Mindig is jót akart, ezért próbálta elkerülni, hogy csókolózzunk - félt, hogy végül általa helyezném magam veszélybe. És bár már együtt vagyunk, és tudom az igazságot, így is ott lebeg a fejünk fölött annak a lehetősége, hogy lebukunk, és akkor...
   A gondolataimból Dylan rángatott ki. Biztos észrevette, hogy elbambultam, mert megbökött az egyik ujjával.
-Mi a baj? - tátogta úgy, hogy a többiek ne hallják.
-Semmi - feleltem, mire Dylan gyanakvóan felhúzta a szemöldökét - Tényleg! Higgy nekem! - mosolyogtam rá biztatóan, amit ő bár egy kissé vonakodva, de viszonzott.
-Oké! - csapta össze a tenyerét Madelyn hangosan, mire összerezzentem a hirtelen mozdulattól. - Mivel páratlanul vagyunk, mit szólnátok egy fiú-lány párbajhoz? - kérdezte. Mindenki beleegyezett, és mivel „lányoké az elsőbbség", a mi csapatunk kezdett, azon belül pedig (nyilván) Madelyn.
-Menj hátrébb, ha nem akarod, hogy a kórházban köss ki mert fejbe dobtalak egy tekegolyóval! - szólt rá Madelyn Miára, aki unott fejjel hátrébb lépett pár lépést.
   Madelyn eldobta a golyót, és rögtön ledöntött 8 bábut.
-HA! - kiáltott fel boldogan.
-Na várjál csak, most én jövök! - állt be Jason Madelyn helyére. Elhajította a tekegolyót. 7 bábu dőlt el.
-Hahaha!! - nevetett Madelyn Jason arcába, mire Jason csak mosolyogva megrázta a fejét.
   Ellie jött, ő 6-ot talált el.
-Na én jövök! - szólt Dylan, mire érdeklődve néztem felé. Elhajította a golyót, ami ledöntött 9 kuglit, mire a fiúk boldogan megtapsolták Dylant.
-Na, én most legyőzlek, Howland! - jelentettem ki magabiztosan.
-Hajrá, Olivia - engedte át a helyét.
Már éppen hajítottam volna a golyót, amikor Dylan ismét megszólalt:
-Ugye tudod, hogy az összes bábut le kell döntened?
-Igen, tudom! - vágtam rá.
-Akkor jó. És amúgy...
-Dylan! - szóltam rá - Koncentrálok, hagyj most békén!
-Jól van, csak gondoltam tájékoztatlak - nevetett fel. Biztos vagyok benne, hogy hogyha ketten lettünk volna, akkor direkt beállt volna mögém, hogy a közelsége miatt ne tudjak figyelni a játékra.
   Elgurítottam a golyót, ami... az összes bábut letarolta! A lányok mind megtapsoltak.
-Hahaha! - Ezúttal rajtam volt a sor, hogy valaki (az én esetemben Dylan) arcába röhögjek.
-Várd ki Olivia a játék végét! - húzta össze a szemét Dylan.
Következőnek Josh dobott, neki 5 bábu dőlt csak el.
-Na, én jövök! - cserélt helyet Josh-al Mia.
-Ajjaj - sóhajtottam fel.
-Liv, Ellie esetleg nem hoztatok magatokkal bukósisakot? - érdeklődött Madelyn - Csak mert Mia köztudottan veszélyes, ha olyan tárgy van a kezében, amivel nehéz bánni -például robotgép-, főleg ha sporttal kapcsolatos.
-Hát, most pont nem hoztam - ráztam meg a fejem.
-Én sem - tárta szét a karját Ellie.
-Akkor amíg dob, lehet, hogy fedezékbe kéne vonulnunk - gondolkodott Madelyn.
-Nagyon viccesek vagytok - dünnyögte Mia, majd felemelte a karját, dobásra készen, majd el is hajította a golyót. Csakhogy az nem teljesen oda gurult, ahová kellett volna, hanem a szomszéd pályára sikerült dobnia Miának. Ahol egyébként éppen más emberek játszottak.
   Néztük, ahogy a golyó a másik pályán gurul, majd elér a bábukhoz, és... és ledönti az összeset. Mindannyian ujjongásba kezdtünk (még a fiúk is), ahogy Miának sikerült az összes (!!) kuglit eltalálnia. Csak hát ugye egy teljesen másik pályán.
-Ez meg, hogy sikerült? - kérdezte döbbenten Madelyn - Két dologra is gondolok. Az egyik az az, hogy hogy tudtad átdobni egy teljesen másik pályára? A másik pedig, hogy hogy a francban találtad el az összes bábut?!
-Fogalmam sincs! - felelte Mia elkerekedett szemmel.
-És még egy dolog... Hogyhogy nem volt szükség bukósisakra?
-Még várd ki, Madelyn, még várd ki - mondta Mia.