Változások

55. rész

Mindketten gyorsan kiszálltunk a jakuzziból.
-Dylan! Megjöttünk! Hol vagy? - kiabált egy női hang. Feltehetően Dylan anyukája.
-Basszus, kinyírnak, ha megtudják, hogy nálam aludt egy lány... - sziszegte Dylan magában. Bár így is hallottam, amit mondott, hiába volt halk.
-Gyere - ragadta meg Dylan a karom. Egy ajtó felé vezetett - Nemsokára jövök érted, bírd ki. - Betolt az ajtón, majd rám csukta azt. Valamiféle szertárba kerültem, mivel a helyiség kicsi volt, és mindenféle kacat volt körülöttem.
   Hallottam, amint Dylan konkrétan visszaugrik a vízbe. Aztán a következő pillanatban bejöttek a szülei. Nem láttam, de hallottam őket.
-Á, hát itt vagy - szólt az anyukája.
-Ó, sziasztok, nem hallottam, hogy jöttetek - hazudta Dylan.
-Pedig kiabáltam.
-Azt sem hallottam. Hogyhogy ilyen hamar jöttetek? - kérdezte Dylan.
-Hamarabb végeztünk a munkával - felelte az anyukája.
-Értem.
-És te hogyhogy most lejöttél ide egyedül? - kérdezte az anyukája.
-Hát... unatkoztam - válaszolt Dylan.
-Oké nem baj, bármikor lejöhetsz - mondta.
-Tudom.
-Mi az, hogy tudod? - szólalt meg egy érdes, mély, férfihang. Dylan apukája - Erre az a megfelelő válasz, hogy „Rendben", nem az, hogy „Tudom". Ebben a házban csak én tudom a dolgokat, megértetted? - Ennek meg mi baja?
-Marcus, hagyd már. Nem mondott semmi rosszat - csitította a felesége.
-Túl magabiztos. Utálom ha ilyen - fújtatott Dylan apja.
-Bocsánat - szólt halkan Dylan.
Megszakadt érte a szívem. Eszembe jutott amikor mondta, hogy gyerekkorában az apja bántotta. Máris meg van arról az emberről a véleményem. Dylan most se mondott semmi rosszat, az apukája mégis lecseszte.
   Az apja nem válaszolt semmit, csak kiviharzott a szobából. Akkorákat lépett, hogy a szertárból is tisztán hallottam ahogy lépdel.
-Ne foglalkozz apáddal. Rossz napja volt - szólt az anyja sokkal lágyabb hangon, mint ahogy az előbb az apja tette - Jó jakuzzizást, én fent leszek - mondta, majd ő is elment. Dylan várt egy kicsit, majd hallottam ahogy kiszáll a vízből.
Aztán már nyílt is a szertár ajtaja, és  Dylan lépett be rajta.
-Olivia... - kezdte. Mivel a szertár kicsi, elég közel állt hozzám - Tudom, hogy tudnánk feljutni a szobámba.
-Hogy? - kérdeztem.
-A kerten keresztül - felelte.
-Így? - mutattam végig magamon. Még mindig tiszta víz voltam, és még mindig nagyon átlátszó volt az a felső.
-Hát... - vakarta meg az állát - Ha adok törülközőt, úgy jó?
-Igen - bólintottam - És honnan veszel törülközőt?
-Ott vannak mögötted - mutatott a hátam mögé, mire megfordultam. És valóban, a polcon volt pár törülköző. És észrevettem, hogy sok más dolog még, ami a strandoláshoz kell.
   Levettem a polcról két törülközőt, majd az egyiket odaadtam Dylannek.   Mindketten magunkra terítettük őket.
   Dylan kilépett a szertárból, én pedig követtem őt. Aztán egy újabb ajtóhoz vitt, amit még nem láttam.
   Amint kiléptünk rajta, hirtelen az udvaron találtam magam.
   Dylannel végigvágtunk a kerten, majd megálltunk a szobája ablaka előtt.   Szerencsére Dylan nyitva hagyta amikor legutoljára ott volt.
-Megyek én először - mondta Dylan.
-Oké. - Dylan elkezdett mászni, és már majdnem felért, amikor hirtelen megtorpant.
Gyorsan lemászott.
-Mi az? - kérdeztem.
-Anyukám éppen a szobámban van.
-Mi, ez most komoly? - sóhajtottam, majd elkerekedett a szemem - Basszus, Dylan... nekem a tegnapi ruháim a te szobádban vannak...
-Ne, ne, ne. Lehet meglátja őket. Éppen a kimosott ruháimat vitte be, és... úristen, pont oda szokta őket lerakni, ahol a te ruháid vannak.
-Hát ezt nem hiszem el...
-Megnézem, hogy ott van-e még anya - mondta.
-Oké - bólintottam. Dylan felmászott megint az ablakig, majd le is jött.
-Most éppen leült az ágyamra és elkezdett olvasni egy könyvet, amit a polcomon talált - közölte Dylan.
-Ez most komoly? Most akkor mit csináljunk? Kezdek fázni - húztam össze jobban magamon a törülközőt. Eszembe jutott, hogy hazamegyek, de aztán ezt hamar elvetettem, hiszen a ruháim és a telóm is Dylan szobájában vannak. Plusz csurom víz vagyok.
-Menjünk vissza - mondta.
Dylannel már megint a szertárban voltunk.
-Most mit csináljunk? - kérdeztem.
-Nem tudom - túrt bele a hajába - Megnézem, hogy apa a nappaliban van-e.
-Oké - bólintottam. Dylan kiment a kis helyiségből. Hallottam, ahogy kinyitja az ajtót, majd kimegy.
Aztán pár perc múlva vissza is jött.
-Mi az? - kérdeztem. Dylan megállt a szertár küszöbén, nem csukta be az ajtót.
-Hát... az van, hogy útközben apa meglátta, ahogy éppen osonok, ezért valamit improvizálnom kellett, úgyhogy... azt mondtam neki, hogy elmegyek futni. Szóval elvileg már én sem vagyok itthon, tehát már engem sem láthatnak meg - mondta.
-Hát ezt nem hiszem el - sóhajtottam. Aztán hirtelen lépteket hallottunk közeledni.
-Basszus - szólt Dylan, majd belépett a szertárba, és becsukta ránk az ajtót. Valaki bejött a szobába, ahol a jakuzzi is van.
-Az apukám - suttogta Dylan.
-Mit csinál? - kérdeztem halkan.
-Hát, öhm... néha ide szokott lejönni dolgozni - mondta, mire nekem elkerekedett a szemem.
-Most akkor mennyi ideig kell itt lennünk?
-Hát, ha minden igaz fél óra múlva elmennek anyával valami megbeszélésre.
-Akkor el kell itt veled töltenem fél órát? - sóhajtottam.
-Igen. De nyugalom, szerelmem. Elleszünk mi itt ketten.