Változások

106. rész

Amikor megnéztem a videót, elérzékenyültem. Pár perccel később pedig dühös lettem Dylanre, amiért állítólag van egy terve, csakhogy velem ezt nem akarta megosztani. Az is lehet, hogy félreértettem ami mondott. Ezért nem is bíztam el magam azzal kapcsolatban, hogy van még számunkra közös jövő.

A többiek folyamatosan gyártották a közös programokat. Ezúttal azt találták ki, hogy menjünk el Jason egyik haverjának házibulijába. Mia először nyafogott, hogy ő nem megy ennyi ember közé, de végül sikerült rávennünk, hogy ő is jöjjön.
  Viszonylag időben el is készültem. Még arra is jutott időm, hogy behullámosítsam a hajamat. Egy fekete, pántos egyberuhát vettem fel, és hozzá egy olyan nyakláncot, amit még Dylantől kaptam szülinapomra. Elgondolkodtam rajta, hogy már nem kéne hordanom, viszont nagyon szép, és sajnálnám kidobni.
  Úgy beszéltük, hogy fél kilenckor találkozunk a ház előtt. Mikor mindenki odaért, együtt mentünk be.
-Sziasztok! - köszöntött a házigazda, Logan. Odaadtuk neki a piákat, amiket hoztunk. - Köszi - vette el, majd becsukta utánunk az ajtót, és el is tűnt a szemünk elől.
  Bementünk a nappaliba, ahol már táncolt pár ember.
-Hozok valamit inni. Jön valaki velem? - próbálta túlkiabálni a zenét Madelyn.
-Megyek - felelte Mia.
  Pár perccel később visszatértek, kezükben piával.
-Tessék - adták oda mindenkinek a sajátját.
-Egészség! - koccintottunk.
Épphogy megittam az italt, amikor egy jó zene hangzott fel.
-Táncolunk? - kérdeztem a többieket, akik bólintottak.

Tök sokáig táncoltunk. Nagyon jól telt az este. Egészen addig, amíg Dylan egyszer csak el nem tűnt. Körbefutattam a tekintetem a termen, hogy megtaláljam. Szinte rögtön meg is láttam. És hirtelen déja vu érzésem támadt. Mintha újra ugyanazon a bulin lettem volna, amin Bent láttam csókolózni egy lánnyal. Ugyanis most az öccse ugyanezt tette. Még hogy van egy terve... vicces.
  Hirtelen émelyegni kezdtem, és abban a pillanatban, amint megláttam őket, rögtön el is fordultam, és futottam a mosdó felé. Amit nem tudtam, hogy merre van.
-Hé, Logan! - álltam meg, amint megláttam a házigazdát - A wc merre van?
-Jól vagy? - nézett rám - Sápadtnak tűnsz.
-Igen, csak légyszi mondd meg, hogy hol van a mosdó.
-Arra - mutatott egy irányba.
-Köszi. - Rohantam arra, és amint becsuktam magam után az ajtót, rögtön a wc felé hajoltam, és kijött belőlem az összes pia, amit eddig ittam. Annyira nem is ittam sokat. Nem is azért hánytam. Jól bírom az alkoholt. Hanem ugyanazért, amiért sírni kezdtem, a wc fölé hajolva. Még jó, hogy vízálló sminkem volt, különben az egész lejött volna.
  Hogy lehet ennyire bunkó? Egy hónapja szakítottunk, és ő más lányokat csókolgat azon a bulin, ahol tudja, hogy én is ott vagyok, és simán megláthatom.
  Tíz percig ki sem mentem a mosdóból. Szerintem tovább maradtam volna, csak közben valaki kopogott, hogy bejönne.
  Úgy döntöttem, hogy nem fogok miatta hazamenni. Viszont így már nem tudtam felhőtlenül jól érezni magamat. Ezért inkább a piák felé vettem az irányt, és rögtön lehúztam két felest.

Dylan szemszöge

Hirtelen egy gimis lány ott termett mellettem, majd csak úgy, a semmiből lekapott. Annyira meglepődtem, hogy először reagálni sem tudtam, majd amikor észhez kaptam, rögtön eltoltam magamtól. Láttam rajta, hogy teljesen részeg, ezért nem kiabáltam le, hogy mégis mit képzel, hanem csak legyintettem, majd visszamentem a srácokhoz.

Liv szemszöge

-Hé, Liv, hol voltál? - jöttek oda a lányok, mire már nem tudom hanyadik pohár sört ittam. Nem is szeretem a sört. Viszont most valamiért azt kívántam.
-Csak elmentem mosdóba - feleltem.
-Mennyit ittál te? - nézett Ellie a mellettem lévő asztalon heverő poharakra.
-Azok nem az enyémek - hazudtam.
-Ja oké. Jössz táncolni?
-Aha - bólintottam.
  Pár számot letáncoltunk, aztán én észrevétlenül leváltam a többiektől. Már éreztem az alkohol hatását, de a szorító érzés még nem múlt el a mellkasomban, ezért mégtöbbre volt szükségem.
  Annyira részeg voltam, hogy a barátaim helyett inkább egy random fiúval táncoltam. Amikor a fiú átfogta a derekamat, egy pillanatra elkaptam Dylan pillantását, ahogy minket nézett, de már nem érdekelt. És már a mellkasom sem szúrt.
  Adtam egy puszit a fiú arcára, majd visszaugráltam a többiekhez.
-Liv, te mégis mennyit ittál? - mért végig Josh.
-Csak egy picit - mutattam az ujjaimmal, a „picit". - Elfáradtam - közöltem, miután ugráltam egy sort egy számra - Lefekszem. - Elbotorkáltam a kanapéhoz, majd ledőltem rá. A kezdetleges hiperaktívságom percek alatt átváltott fáradságba. És egy kicsit szédültem is. De nem érdekelt.
  A kanapén elnyúlva éppen egy még nem kibontott piás üveghez nyúltam, amikor valaki elvette azt előlem.

Dylan szemszöge

-Elég lesz mára - vettem el Olivia elől az üveget.
-Ne már! - nézett fel rám. A szemei keresztbe álltak, annyira részeg volt. - Azt meg akarom inni! - Beszéd közben akadozott a nyelve.
-Nem fogod - közöltem vele, miközben felnyaláboltam a kanapéról.
-Engedj el! - ütögette a hátamat - Amúgy is, utállak, szóval hagyj békén! - Egy idő után feladta, és mivel alig tudott menni átkarolta a nyakamat, miközben én a többiekhez vezettem.
-Hazaviszem, totál részeg - mondtam - Ti még maradtok?
-Egy kicsit igen. Majd írj, hogy túlélte-e a reggelt.
-Oké. Sziasztok! - köszöntem el.
-Ne, ne engedjétek, hogy elvigyen! - kiabált Olivia. Aztán végül feladta, és hagyta, hogy kivezessem.
  A vállamba fúrta a fejét, miközben szorosan kapaszkodott belém, mert magától alig tudott megállni.
A taxi hamar megérkezett.
-Merre? - Elmondtam neki Oliviáék címét.
-Ne! - kiáltott Olivia - Nem mehetek így haza. A szüleim soha többet nem engednek el sehova, ha meglátják, hogy ennyire részeg vagyok. - Nagyot sóhajtottam, majd az én címemet mondtam.