Változások

47. rész

Rögtön felkaptam az ágyamról a telefont, és megint megnyitottam a Messengert. És nem, nem Dylan írt. A csoportból jött pár értesítés.
Mia üzenete: ELLIE! LIV!
Ellie üzenete: Mi az?? Baj van???
Mia üzenete: Igen!!!
Ellie üzenete: Mondjad már, mi az!!
Mia üzenete: Madelyn!! - Itt már én is csatlakoztam.
Liv üzenete: Mi van Madelynnel??
Mia üzenete: Zaklat!!
Liv üzenete: Mi van??
Mia üzenete: Az előbb felhívott, hogy egy nagyon fontos kérdése van. Erre tudjátok mi volt az a fontos kérdés?
Ellie üzenete: Nem.
Mia üzenete: Az, hogy szerintem melyik tiktok videót rakja ki három közül. Gondoljatok már bele, pont engem hívott, akit az ilyenek egy kicsit sem érdeklik. Na mindegy, én mondtam, hogy a másodikat, erre ő mondta, hogy „Hát de miért? Az a legrosszabb". Akkor mondtam, hogy legyen az első. Akkor meg azt mondta, hogy „De a második jobb". Akkor mondtam, hogy a harmadik. De nyilván az sem jó neki. És most itt veszekedik velem, még mindig vonalban van, és én mondtam neki, hogy akkor írok nektek. - Elküldte a három videót, Mindegyiket megnéztem.
Ellie üzenete: Harmadik.
Liv üzenete: Első.
Mia üzenete: Na ne szivassatok! Ezzel most megint nem mentem semmire, mert nekem még mindig a második tetszik a legjobban.
Ellie üzenete: Muszáj egyáltalán kirakni bármilyen videót?
Mia üzenete: Várj, megkérdezem. - Amíg Mia beszélt Madelynnel, addig én írtam Ellienek.
Liv üzenete: Ennyi erővel már minket is bevehetnének a hívásba.
Ellie üzenete: Ja, gyorsabb lenne.
Mia üzenete: Megkérdeztem, és azt mondta, hogy ez nagyon fontos, mert a legutolsó videóján, amit még viccből raktunk ki, négyszázezer like van, és várják a követői az új videókat.
Liv üzenete: NÉGYSZÁZEZER???
Ellie üzenete: Úristen!!
Mia üzenete: Ja. De akkor mi legyen?
Liv üzenete: Írok a fiúknak.
Mia üzenete: Oké. - Írtam nekik.
Liv üzenete: Jason szerint a harmadik, Josh szerint az első.
Mia üzenete: Hát most ezzel nem mentünk sokra. Csak engem kiszavaztak. Dylan mit írt?
Liv üzenete: Öhm... neki nem írtam.
Mia üzenete: Akkor írj.
Liv üzenete: Miért én??
Mia üzenete: Mert te vagy vele a legjobban jóba közölünk.
Ellie üzenete: Írok én. - Felsóhajtottam, hogy Ellie írt helyettem. Hogy nézett volna ki, ha most csak úgy random ráírok?
Ellie üzenete: Azt mondja az első.
Mia üzenete: Jól van, akkor eldőlt, nyert az egyes. Szólok Madelynnek.
Liv üzenete: Oké.
   A következő pillanatban megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelözőre, majd elolvastam rajta a nevet: Ellie. Csodálkoztam, hogy mit akarhat, hiszen épp most beszéltünk.
-Szia - szóltam bele a telefonba.
-Szia. Szóval. A lényegre térek: Mi van Dylannel?
-Ezt meg hogy érted? - kérdeztem.
-Hát, hogy mi van veletek? Feltűnt, hogy ma a suliban sem beszéltetek; a táncot is elrontottátok. Aztán eltűntetek vagy 10 percre, aztán, amikor visszajöttetek, ugyanolyan távolságtartóak voltatok egymással, annyi különbséggel, hogy a táncot tudtátok. És most, hogy nem akartál neki írni, biztosra veszem, hogy valami történt köztetek. Szóval mégegyszer megkérdezem: Mi van Dylannel? - Felsóhajtottam. Ha most nem mondom meg Ellienek, hogy miért kerüljük egymást Dylannel, előbb-utóbb úgyis kideríti. Szóval úgy voltam vele, hogy jöjjön aminek jönnie, kell, úgyhogy belekezdtem a mesélésbe.
-Szóval... - kezdtem. Elmondtam neki, hogy manapság, khm... kicsit közelebb kerültünk egymáshoz Dylannel. Szó szerint. Azt is mondtam, hogy ez így még oké, csak a baj az, hogy bármikor már azt hittem, hogy „na, itt az idő, hogy a kapcsolatunkat barátokból kicsit többé tegyük" Dylan mindig megváltozott, és bunkó lett. És persze általában Ben miatt.
Aztán mondtam, hogy én már meguntam Dylan játszadozását, és megbeszéltük, hogy soha nem leszünk többek mint barátok.
   Azt is megemlítettem, amikor Bennel elmentünk randizni, és Dylan leütötte Bent. Az előzményeket nem tudom, hiszen amikor már odaértem nagyban vitáztak, de épp eleget láttam ígyis.
Benre próbálok mostantól majd koncentrálni, és nem Dylanre. Nem érdekel már Dylan. Legalábbis ezt próbáltam elhitetni magammal.
   Amikor befejeztem a mesélést (fél óra volt kábé), a vonal másik végén csend volt.
-Ellie!? - szóltam egy kis idő után.
-Itt vagyok - mondta - Csak fel kell dolgoznom ezt a sok infót. - Megint egy kis csend keletkezett.
-Na, sikerült? - kérdeztem körülbelül 2 perc után. Mert egészen addig Ellie csendben volt.
-Azt hiszem.
-Akkor... esetleg valami reakció? - kérdeztem - A sokkon kívül - tettem hozzá.
-Oké - köszörülte meg a torkát - Szóval. Elmondom, hogy én, az én szemszögemből mit látok: Azt nem tudom, hogy ti kettesben mit műveltek, de... A suliban is mindig látom, amikor például egymás mellett ültök órán, hogy konkrétan mindketten legszívesebben letépnétek egymásról a ruhát, és... jó inkább, nem részletezem... - mondta Ellie. Éreztem, hogy egy kicsit elpirulok, még szerencse, hogy Ellie nem látta - Szóval a lényeg, hogy konkrétan szemmel látható a feszültség köztetek, mégsem lép egyikőtök sem.
-Ellie, mondtam már, hogy amikor már megcsókoltuk volna egymást, vagy ilyesmi, Dylan mindig hirtelen stílust váltott, aztán úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Aztán legközelebb megint már nagyon közel kerültünk egymáshoz, de utána megint eltávolodtunk. És így tovább... Már meguntam! - mondtam.
-Várjál, Liv, még nem fejeztem be. Szóval. Most közelítsük meg egy kicsit más szempontból a dolgokat. Tehát: Én úgy látom, hogy Dylan totál odavan érted. És bár, nem ismered el, de ez kölcsönös. Mondok pár példát, ami ezt bizonyítja: Melyik fiú marad ott több napra egy lánnyal a kórházban, és alszik egy kényelmetlen fotelben, csakhogy neked jó legyen? Az, amelyik beléd van zúgva. Melyik fiú megy át este hozzád, amikor sírsz? Az, amelyik beléd van zúgva. Melyik fiú tanít meg téged kéz nélkül úszni, mert tudja, hogy hiányzik a víz? Az, amelyik beléd van zúgva. Melyik fiú marad veled, és gondoz téged amikor lázas vagy? Az, amelyik beléd zúgva - fejezte be Ellie. Hirtelen azon kaptam magam, hogy elmosolyodok a hallottakon - Folytassam?
-Nem, nem elég lesz most már - nevettem fel.
-Bocs. De! A lényeg, hogy elhiszed most már, hogy odavan érted Dylan? - kérdezte.
-Nem - hazudtam.
-Jó. Igazából most csak magadnak hazudsz. Na mindegy, én úgyis tudom, hogy a végén Dylannel fogsz lenni Ben helyett. Aztán majd az egyéves évfordulótokon majd Lilyvel itthon együtt fogunk örülni, mondván: „MI TUDTUK!!"; „MEGMONDTUK!!"; „MI VÉGIG NEKTEK SZURKOLTUNK!!".
-Lily is? - nevettem fel.
-Igen - nyitott be a húgom a szobába.
-JÉZUS!! - ugrottam fel ijedtembe - Lily, te- te hallgatóztál?? - A vonal másik végén hirtelen nevetés hangzott fel - Ellie, most már te is szövetkezel Lilyvel? - háborodtam fel. Ellie mondott valamit, de nem értettem, annyira röhögött.
-Lily, ugye nem te mondtad, hogy hívjon fel Ellie, ugye? - néztem a húgomra.
-Dehogynem - ismerte be nevetve.
-Szörnyű - ráztam meg a fejemet. Most már nemcsak Dylannel szövetségesek, hanem Ellievel is. És ki tudja még kivel...
-Egyébként - ült le mellém a húgom - Köszönöm, hogy kihangosítottad a telefont, Liv, mert így mindent tökéletesen hallottam.
-Basszus... legközelebb nem fogom - dünnyögtem.
-Amúgy Ellie, jó dolgokat mondtál. Tudod melyik a kedvenc részem?
-Inkább ne mondd el, van egy sejtésem melyik az - mondtam. Biztos arra a ruhás dologra gondolt...
-Oké - röhögött Lily.
-Na lányok, én megyek - szólt Ellie - Remélem hasznos dolgokat mondtam, Olivia - mondta, majd már éppen nyitottam volna a számat, hogy lecsesszem amiért direkt Oliviának hívott, de már lerakta.
Mérgesen néztem Lilyre.
-Komolyan mondom, én mostantól nem mondok el neked semmit - forgattam a szememet.
-Liv, hidd el, később még megköszönöd ezeket a dolgokat nekem. Én csak segítek neked, csak azt még nem tudod - vigyorgott.
-Ne játszd a kerítőnőt.
-Higgy nekem, én csak jót teszek neked. De ezt ráér majd az első évfordulótokon megköszönni - mondta, majd felállt, és gyorsan kiviharzott a szobámból, mielőtt bármit is tudtam volna reagálni.