Változások

1. rész

-Lily, nem láttad a kulcsomat? - kérdeztem kissé idegesen a húgomat.
-Nem, miért láttam volna? Mindig mindent elhagysz - felelte a szemét forgatva.
-Legalább segíts megkeresni légyszi, mert már a második félév első napján el fogok késni. Mi lesz később?
-Oké.
Legalább 5 percig kerestük a kulcsomat, mire Lily végre megtalálta.
-Itt van! - kiáltotta Lily.
-Köszi. Hol volt?
-Az ágy alatt.
-Gondolhattam volna. Na megyek. Szia!
-Szia!
7:50-kor sikerült végre elindulnom. Reggel mindig gördeszkával megyek a suliba, körülbelül 15 perc alatt be szoktam érni. Nem vagyok "skater girl", semmilyen trükköt vagy ilyesmit nem tudok, számomra az előre haladásnál és a kanyarodásnál megállt a tudomány.

Sietősen bementem az osztályterembe, aztán ránéztem az órámra: 8:06. Nem is késtem olyan sokat.
-Hol voltál? - kérdezte Ellie.
-Nem találtam a kulcsom - vontam meg a vállam.
-Jellemző - szállt be a beszélgetésbe Madelyn - szerencséd, hogy még nem jött a tanár.
-Miről van szó? - kérdezte Mia kivéve a füléből az airpodsot - Ó! Megjött Liv?
Erre mindhárman felnevettünk, Mia pedig értetlenül meredt ránk.
-Most mi van? - kérdezte.
-Semmi - legyintettem.
Egyébként az osztálytermünkben négyes padok vannak. Mi a harmadik padsorban ülünk. Mellettem Ellie, Ellie mellett Madelyn, és Madelyn mellett pedig Mia ül.
Pár perccel később az osztályfőnök rontott be a terembe, majd csapta be maga mögött az ajtót. Egyébként szinte az egész osztály kedveli Mr. Mortont (Igen, ez a neve. Kissé fura) csak az a baj, hogy kicsit idegbeteg. De egyébként semmi komoly.
-Remélem jól telt a szünetetek - kezdte köszönés képpen - A második félévben lesz egy új osztalytársatok - mondta izgatottan - Nem is húznám tovább a szót. GYERE BE!!! - kiáltotta olyan hangosan, hogy szerintem az egész iskola hallotta.
Az ajtón egy magas, szinte fekete, rövid göndör hajú fiú lépett be, mosollyal az arcán. Abben a pillanatban az összes lány sugdólozni kezdett. (Még Ellie és Madelyn is). Engem azonban nem igazán hatott meg a látvány.
-Sziasztok! - köszönt a fiú.
-Üdvözöllek az osztályban! Bemutatkoznál nekünk? - köszöntötte az ofi.
-Persze. Dylan Howland vagyok. Gyerekkorom óta úszok és gitározok. - Erre odakaptam a fejem. Úszik?! Na ne. Remélem nincs benne az iskola csapatában.
Dylan 20 percen át (!!) beszélt magáról. A bemutatkozása és a megjelenése azt sugározta róla, hogy milyen beképzelt. Utálom ha valaki beképzelt. Azzal nincs gond hogyha van önbizalma - legyen is - de azért az önbizalom és a beképzeltség között van különbség. Dylan pedig az utóbbi.
-Rendben! - csapta össze a tenyerét Mr. Morton, amitől mindenki összerezzent - Most, hogy Dylan bemutatkozott kérem mindenki mondjon magáról pár, ismétlem PÁR szót.
Mindenki bemutatkozott. Én azt mondtam, hogy szeretek olvasni és sportolni. Az úszást direkt nem mondtam. Nem kell azt tudnia Dylannek.
Az óra utolsó 5 percében a tanár kiosztotta a szünet előtt írt dolgozatokat. Nekem 4/5, Ellienek 5*-ös (!!), Madelynnek 3-as, Miának pedig 4-es lett.
Amikor csöngettek mindenki kirohant a teremből.
-Nézzétek, vagy tíz lány veszi körül Dylant - mondta Madelyn.
-Te is odamehetnél. Az összes fiú odavan érted - mondta Mia.
-Nem, nem. Én nem szeretem a göndör pasikat. Dylan pedig az. Szóval engem nem érdekel.
-Csak azért mert göndör? Fura vagy - mondta Ellie.
-Amúgy engem sem érdekel - közöltem - csak az idegesít, hogy egész nap körülötte fognak legyeskedni, és így majd ránk se hederítenek - erre mindhárman bólintottak.

A nap egészen nyugisan telt. Minden tanár Dylant kérdezgette, de ezt már a hatodik órára teljesen megszoktam. Ma már csak egy irodalom volt Mr. Mortonnal.
Mikor bementünk a terembe Ellie és Madelyn éppen beszélgettek valamiről de én nem figyeltem, mert azon gondolkodtam. mennyi dolgom van még a délután. Először is edzés, azután Josh-al megyek kajálni, Lilynek megígértem, hogy elmagyarázom a matekot és azután pedig... BUMM!!
Mr. Morton rontott be a terembe, a megszokottnál is idegesebben.
-Gyerekek, a mai óra elmarad mert a feleségem most hívott, hogy MINDEN ÁRON browniet akar enni, de nem tudja bekapcsolni a sütőt. Ezért haza kell mennem, mielőtt még felgyújtja a konyhát. Vagy magát... -hadarta az ofi olyan gyorsan, hogy alig fogtam fel - VISZONT!!! - Ennél a résznél megijedtem mert azt hittem befejezte a kis monológját - Elfelejtettem mondani, hogy valakinek körbe kéne vezetnie Dylant az iskolában. Ki vállalná el? - kérdezte. Erre az EGÉSZ osztály feltette a kezét, kivéve engem. Kicsit sem kínos mit ne mondjak. Dehát kinek van ideje és idegzete ezt a majmot vezetgetni, hm?? HÁT SENKINEK.
-Olivia! - kiáltotta Mr. Morton. Vagy inkább Mr. Morgó? Ki tudja...
-Igen? - mondtam alig hallhatóan.
-Te pont megfelelő vagy erre.
-Dehát... Tanár úr én nem jelentkeztem.
-Tudom. Éppen ezért választottalak - Szuper. Ha ezt tudom, inkább jelentkezem.
-Öhmm... Sajnos nekem nagyon zsúfolt a délutánom.
-Egy 16 évesnek mi dolga lehet ilyenkor? Ó! Én tudom: SEMMI!!! Tehát egyetlen egy órácskát szánjál légyszíves Dylanre. Köszönöm.
Azután egy másodperc alatt kiviharzott a teremből. Mindenki néma csendben meredt maga elé. Mit is mondtam? Igen, megvan. Azt, hogy az egész osztály kedveli. Rosszul mondtam. Úgy értettem amikor nem ilyen idegbeteg. Tehát, kábé a nap felében.
Amikor éppen mentem ki a teremből, valaki megbökte a vállam, ezért hátrafordultam. Dylan volt az.
-Öhmm... Liv, ugye? - kérdezte magához képest nem túl magabiztosan.
-Nem. -feleltem. Dylan kissé döbbenten állt előttem, ezért hozzátettem - Neked csak Olivia.
-Oké... Szóval. Azt szeretném kérdezni, hogy mikor érsz rá az iskola körbemutatására?
-Őszintén? Semmikor. Viszont mivel a tanár megkért lemondom a dolgomat.
-Hát, miattam nem muszáj. Majd megmutatja valaki más. - mondta.
-De, muszáj. Hidd el, jobb ha teljesíted Mr. Morton kérését. 6 órakor neked jó?
-Igen.
-Oké akkor itt találkozunk, szia. - köszöntem el.
Mivel még volt másfél órám az edzésig gyorsan hazamentem ebédelni.
-Szia, Lily! Milyen napod volt?
-Hosszú. Neked?
-Hosszú. És még nincs vége.
Hát, ezt megbeszéltük. Általában este szoktunk igazán mesélni egymásnak. Mert ilyenkor még bármi történhet, nem? Például lehet, hogy én ma a kórházban kötök ki, mert összeomlik az idegrendszerem.

Ebéd után még volt háromnegyed órám, ezért addig olvastam. Jelenleg a Caravalt
olvasom. Már csak 50 oldal van belőle.
Bepakoltam az edzésre a cuccokat és elindultam. A fiúk edzenek előttünk, ezért mindig pár perccel később kezdjük el. Gyorsan átöltöztem, és utána beszélgettem a csapattársaimmal.
Már 7 perce el kellett volna kezdődnie az edzésnek, amikor... amikor kijöttek a fiúk... ott volt köztük Dylan is. Be kell vallanom, hogy jól tartja magát...
-Szia, Olivia - köszönt Dylan.
-Szia. Nem tudtam, hogy benne vagy a csapatban.
-Én sem, hogy te.
-Most már tudod - vontam meg a vállam.
-Ja. 6-kor találkozunk - intett, aztán elment a többi fiúval.

Be kell vallanom az edzés eléggé lefárasztott. Ráadásul még Lilyvel is kell tanulnom. Nagyon jó. Basszus!! Joshnak nem szóltam a suliban.
Gyorsan kikerestem a nevét a névjegyzékbe majd rányomtam a hívásra.
-Szia Josh!
-Szia Liv! Mizu?
-Figyelj, sajnos le kell mondanom a mai kajálást. Jött egy új diák az osztályba, és Mr. Morton engem kért meg, hogy vezessen körbe.
-Oké, nem baj. Majd máskor bepótoljuk.
-Rendben
-Szia.
És letette. Pedig már múlt héten megbeszéltük. Na mindegy.
Gyorsan hazamentem és átöltöztem. Egy óra hosszáig szenvedtem Lilyvel. Fél hatkor fejeztük be.
-Figyelj, nekem lassan mennem kell, dolgom van a suliban - mondtam.
-Mi dolgod van ilyenkor a "börtönben"?
-Hosszú sztori. Majd este mindent elmondok.
-Oké.
-Szia - nyomtam egy puszit a fejére.
-Szia!
Felmentem az emeletre a szobámba és összeszedtem a cuccaimat, majd indultam is. Nagyon sok humorom van Dylanhez és az iskolához. A kettő külön is szörnyű, nem hogy egyben.