Változások

112. rész

Reggel, amikor már indultam Dylanékhez még anya és Lily aludtak, ezért csak apától köszöntem el.
  Kinyitottam az ajtót, a bőröndömet pedig addig leraktam elé, hogy ki tudjak menni. Amint kiléptem a házból, megpillantottam a szomszédban Mrs. Rogerst. Vissza akartam gyorsan osonni a házba, de amikor visszaléptem egy lépést, felborítottam a bőröndömet... ami az ajtót támasztotta, ami így nagy erővel - és hanggal - becsapódott.
  Szorosan lehunytam a szemem, és vártam, hogy mikor hallom meg Mrs. Rogers rikácsoló hangját.
-Oliviácska! - Kezdődik...
-Jó reggelt! - fordultam felé erőltetett mosollyal. Közben kinyitottam újra az ajtót, felállítottam a bőröndöt, majd magam mellé húztam, és becsuktam az ajtót.
-Hova utazol? - kérdezte mosolyogva, aminek következtében kilátszottak a kapa fogai.
-Pár barátommal elmegyünk Dylanék nyaralójába. Tudja, hogy ki az a Dylan, ugye? - kérdeztem, remélve, hogy nem kell neki semmit sem megmagyaráznom.
-Sajnálom, drágám, de nem - rázta a meg fejét.
-Hát... - gondolkodtam, hogy ezt, hogy lehetne neki a leggyorsabban elmagyarázni - Neki ették meg a cipőjét a kecskék.
-Igen, így már tudom. Az a magas, göndör hajú, szépfiú az, ugye? - kérdezte, mire összevontan a szemöldökömet.
-Igen, a szépfiú - bólintottam, miközben próbáltam visszatartani a nevetésemet.
-Őszinten... van olyan szép, mint a lányom. - Két dolog miatt vontam össze a szemöldökömet. Egy, nem szokás 17 éves fiúkat szépnek nevezni, de ezt elnéztem, mert hát Mrs. Rogersről van szó. Kettő... lánya?
-Magának van lánya? - kérdeztem meglepetten.
-Igen. De már 15 éves korában elment itthonról, azóta nem hallottam felőle. Felhívnám az iPhoneommal, de már több mint 20 éve történt, és nem tudom a telefonszámát.
-Oh. Hát... sajnálom.
-Nem kell. Most már van másik két gyerekem - közölte.
-Most Billyre és Henryre gondol? - kérdeztem, előre félve a választól.
-Persze, ki másra?
-Igaz - bólogattam.
-És egyébként hány napra mentek a kis barátaiddal, Oliviácska? - kérdezte.
-5.
-És...
-Sajnálom - vágtam közbe -, beszélgetnék még, de várnak a többiek.
-Rendben, menjél csak drágám - mosolygott, amit kínosan viszonoztam.
-Viszlát! - köszöntem el.
-Szia! - integetett. Nagyot sóhajtva indultam el az utcán, és már azt hittem, hogy nem lehet ennél furább a reggelem, amikor megláttam az ofit a feleségével, valamint Belle-el sétálni. Azt hittem legenda, de nem. Nem csak a kutya, hanem Mr. Morton is pórázon volt.
  Gyorsabban kezdtem el sétálni, mert nem akartam velük is szóba elegyedni. Egy, azért, mert nem volt kedvem még egy kínos beszélgetéshez. Kettő, már így is nemsokára 9 óra.
  Végül sikerült úgy odaérnem Dylanékhez, hogy csak pár percet késtem.
-Sziasztok. Mielőtt megjegyzést tennétek arra, hogy késtem, közlöm, hogy Mrs. Rogers feltartott - mondtam.
-Akkor mindent értek - vette át Dylan a bőröndömet, majd rakta be a csomagtartóba.
-Most már beférnek a csomagok? - kérdeztem.
-Igen, mert Madelyn most nem a 7, hanem az 5 napra való bőröndjét hozza.
-Hány bőröndöd van neked? - fordultam felé.
-Hát... van 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, és 9 napra való - felelte.
-Már a 7-es is nagy volt, mekkora lehet akkor a 9-es? - kérdeztem.
-Majd megmutatom.
-És amúgy akkor mi van, ha 10 napra mész?
-Hát, akkor általában viszek még egy táskát. Egyébként akartam nagyobb bőröndöt venni, de minden boltban azt mondták, hogy a 9-esnél gyakorlatilag nincs nagyobb. Még a neten is megnéztem, de egyedül a wishen találtam, ezért inkább hagytam, mert úgy voltam vele, hogy nem akarom, hogy kiessen a kereke az első használat után.
-Ez mondjuk jogos - értettem egyet.
-Na, indulhatunk? - kérdezte Jason, aki ismét megkapta a sofőr szerepet.
-Igen - feleltük.
Előre Jason és Dylan ült, mögöttük pedig Ellie és Josh. Madelyn beült hátulra, és Mia jött volna utána, de ő megtorpant.
-Én biztos, hogy nem ülök Madelyn mellé - közölte.
-Miért? - kérdeztem.
-Nincs kedvem megint veszekedni - vágta rá.
-Ahj, akkor ülök én mellé - sóhajtottam.
-Köszi, Liv.
-Ne köszönd, ezzel magamnak teszek szívességet - mondtam. Mia nagy nehezen beszállt az autóba, így végül úgy indultunk el, hogy egyik oldalomon Mia, a másikon meg Madelyn ült.
 
Az út ezúttal is 2 órás volt, de most előbb érkeztünk meg, mint múltkor, mert most nem kellett szenvedni a bőröndökkel.
-Most ugyanúgy lesznek elosztva a szobák, mint múltkor? - kérdezte Ellie.
-Hát... ha nem baj, akkor én most inkább Josh helyett Oliviával leszek - mondta Dylan - Bocsi, Josh.
-Nem baj - legyintett.
-Amúgy is, most az beszéltük Jasonnel, hogy ő most Josh-al lesz - szólt közbe Madelyn - Mia, leszünk együtt? - kérdezte, mire Mia felkapta a fejét.
-Mi? - kérdezte értetlenül - Hogyhogy?
-Hát... Most nem akarok Jasonnel lenni megint; kell a változás - vonta meg a vállát.
-Ezt most próbálom nem sértésnek venni - dünnyögte Jason.
-Hát oké, felőlem lehetünk együtt. De gondolom párszor át fogsz menni Jason szobájába...
-Hát, khm, igen.
-És addig én hol leszek? - kérdezte Josh felháborodva.
-Miánál. Vagy Ellienél - felelte Madelyn - Választhatsz.
-Várjunk... - szólalt meg Ellie - Most akkor én egyedül leszek?
-Hát... igen. Baj?
-Nem, végül is - vonta meg a vállát.
-És ha addig Ellie átjönne hozzám, és Josh lenne egyedül? - vetette fel Mia az ötletet.
-Mi bajod van velem? - kérdezte Josh.
-Semmi.
-Aha...
-Szerintem ez az egész szobaelosztás kezd egyre bonyolultabb lenni - jegyezte meg Dylan.
-Én már rég elvesztettem a fonalat, hogy most akkor ki kivel alszik - mondtam.
-Én is. Ha jól értem, akkor úgy lesz, hogy Madelyn átmegy Jason szobájába, és így akkor fel kel lesz keltve Ellie, hogy menjen át Miához - aki így szintén felébred -, majd Josh is, hogy menjen át Ellie szobájába. Szóval egyedül én, és Olivia maradunk a helyünkön.
-Igen - bólintott Madelyn.
-Ez nem komplikált egy kicsit? - kérdezte Dylan.
-Egy kicsit...
-És mi lenne, ha mondjuk Jason menne át hozzád, Madelyn, Mia pedig Elliehez? Ez így gyorsabb - mondtam.
-Hm... tényleg. Akkor legyen így.
-Oké - egyezett bele Ellie - Bár nem értem alapból miért nem jó neked Jason mellett, de mindegy.
-Kell a változás! - vágta rá Madelyn.
-Oké, oké. Szóval akkor legközelebb megint mással alszol?
-Elképzelhető - bólintott Madelyn.
-Jézusom - sóhajtott Ellie, én pedig összevontam a szemöldökömet, mert az egész helyzetet, hogy Madelyn ennyire Miával akar aludni, furának találtam.