Változások

9. rész

Másnap reggel fáradtan ébredtem. Sajnos nem volt választásom, muszáj volt felkelnem. Lementem a konyhába és megreggeliztem, majd miután felöltöztem megnéztem a telefonomat. Egy üzenetetem jött. Dylan írt. Szólt, hogy ne felejtsem el a mécseseket. Ezek szerint komolyan gondolta, hogy vigyek neki. Hát jó. Egyébként szerencsére már visszajött az áram.
8:04-kor értem be az iskolába. Viszonylag időben. Legalábbis hozzám képest. Fizika lesz az első óra, így leültem Dylan mellé.
-Tessék - nyújtottam át neki egy szatyrot amiben a mécsesek vannak.
-Köszi. Mennyit hoztál?
-Öt.
-Csak? - nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Igen, ennyi maradt. A többit mind elhasználtuk. De ha nem elég akkor vegyél magadnak.
-Mindegy. Elég ennyi - vonta meg a vállát. Ebben a pillanatban Mr. Adams rontott be a terembe. Mosolyogva végignézett az osztályon, viszont amikor rám és Dylanre tért a tekintete, gyorsan abbahagyta a vigyorgást. Nem is értem mi baja van velünk. Hiszen ő lökte le a képet! Ezután a tanár kiosztotta a dolgozatokat amit még múltkor írtunk.
-Mondtam, hogy ötösre írom - mutatta Dylan felém a dogáját. Én összehúzott szemekkel néztem rá.
-Hány hibád lett? - kérdeztem.
-Egy sem.
-Mi!? - kaptam ki a kezéből a lapot.
-Neked?
-2 hiba - mondtam, mire Dylan gúnyosan felnevetett.
-Dylan, Olivia! Fejezzétek be! - ordított Mr. Adams.
-Nem hiszem el! Muszáj volt nevetned? Így is pikkel ránk - mondtam Dylannek, de ő csak megvonta a vállát.
Ezután az ofival következett óránk. Pár percet késett, majd berontott a terembe. Úgy látszik, hogy ma ideges.
-Szóval! Üljön le mindenki, fontos dolgokat kell megbeszélni - mondta Mr. Morton - Tehát. Most volt a megbeszélés. Kiderült, hogy 2 nap múlva megyünk színházba. Vagyis csütörtökön. Tudom, kicsit későn szóltam, de nem én tehetek róla! Én is most tudtam meg. Nem én szervezem, hanem az iskola.
Ezután az ofi elmondott pár infót. Busszal megyünk, reggel indulunk és délután érünk haza stb.
Edzés után hazamentem és megcsináltam a leckémet. Üzenetem érkezett, ezért beléptem a Messengerbe.
Madelyn üzenete: Ti mit vesztek fel csütörtökön a színházba?
Ellie üzenete: Nem tudom. Oda valami szebb ruha kéne, nem?
Liv üzenete: Igen, oda ki szoktak öltözni.
Mia üzenete: Mi?! Minek? Ez csak egy színház! Nem kell belőle nagy ügyet csinálni.
Madelyn üzenete: Hát, szerintem azért mégse a szokásos szettedbe gyere. Fekete halálfejes póló, és fekete szegecses csizma.
Mia üzenete: Tudod jól, hogy én csak feketét veszek fel!
Madelyn üzenete: De a színházba nem szoktak csupa feketébe öltözni!
Mia üzenete: Mert akkor haspolót és miniszoknyát szoktak felvenni? Mert te általában így szoktál járkálni.
Madelyn üzenete: De a színházba mást fogok felvenni!!!
Hát, Mia és Madelyn jól elveszekedtek, ezért inkább kiléptem a Messengerből, és olvastam.
Este 7-ig el voltam a könyvemmel. Anyu szólt, hogy kész a vacsora, ezért lementem. Amikor leültem, éppen csöngettek.
-Megyek! - kiáltotta anya.
-Nem, kell kinyitom én - szóltam. Bár ne tettem volna, ugyanis a szomszéd, Mrs. Rogers volt az.
-Szia, Oliviácska - Jajj, ne! - Csak azért jöttem, mert elfogyott a tej. Tudnál nekem adni? - mosolygott "kedvesen".
-Igen, persze - mondtam, majd gyorsan elmentem tejért, aztán Mrs. Rogers kezébe nyomtam. Elkezdett valamit magyarázni nekem, de mondtam, hogy "sajnos" mennem kell vacsorázni, ezért Mrs. Rogers (végre) hazament.
Vacsora után beléptem a Messengerbe. A lányok megbeszélték, hogy holnap délután menjünk el vásárolni a színházra, mert Mia nem tud mit felvenni. Azt állította, hogy a halálfejes póló tökéletes választás a színházba, de Madelyn végül lebeszélte. Visszaírtam, hogy ráérek. Gyorsan bepakoltam holnapra, majd egész este filmet néztem.