Változások

26. rész

Már 2 napja otthon voltam, az első nap még volt lázam, a második nap hőemelkedésem, ma pedig már nem volt semmi, de azért még mindig rosszul voltam, ezért nem mentem suliba. Ellie végig küldte a leckét, ezért viszonylag sikerült mindent bepótolnom.
Este éppen az ágyamban feküdtem, amikor üzenetem érkezett.
Mia üzenete: Holnap jössz, Liv? - Ezt egy órája írta a csoportba.
Liv üzenete: Nem, de holnapután szerintem már igen.
Mia üzenete: Oké, csak azért, mert Madelynnel megint összevesztünk azon, hogy ki üljön Ellie mellé. Kellennél te is, mert azért jobb tanuló vagy mint mi.
Liv üzenete: Na kösz, nem is az egészségem miatt aggódsz.
Mia üzenete: De, azért is.
Madelyn üzenete: Hagyjad, Liv, tudjuk, hogy Mia sosem volt százas.
Mia üzenete: Kösz.
Madelyn üzenete: :)
Mia üzenete: Minek örülsz??
Madelyn üzenete: Semminek...
Mia üzenete: Ahhhaa...
Liv üzenete: Én ezt már nem hiszem el.
Mia üzenete: Mit?
Ellie üzenete: Hogy állandóan veszekedtek.
Madelyn üzenete: Na, szia Ellie.
Ellie üzenete: Szia.
Madelyn üzenete: Amúgy ez nem veszekedés, csak... csak piszkálódás.
Ellie üzenete: Mindegy, hívd aminek akarod. - Már egyikőjük sem írt, ezért megnyitottam a másik üzenetemet, ami Dylantől jött.
Dylan üzenete: Hogy vagy?
Olivia üzenete: Most már jobban, de holnap még nem megyek.
Dylan üzenete: Van még lázad?
Olivia üzenete: Nincs.
Dylan üzenete: Akkor jó.
Olivia üzenete: Szerintem megfáztam amikor szánkóztunk.
Dylan üzenete: Igen, valószínű. - Letettem a telefonomat, de mivel ma egész délután aludtam, nem voltam álmos. 5 percig csak feküdtem az ágyon, miközben a plafont bámultam, majd végül felültem törökülésbe és megint megnyitottam a Messengert.
Olivia üzenete: Nem tudok aludni.
Dylan üzenete: Nem vagy álmos?
Olivia üzenete: Nem. Egész délután aludtam. Ez is a te hibád mert mondtad, hogy pihenjek...
Dylan üzenete: Nem gondoltam, hogy aztán majd nem tudsz aludni.
Olivia üzenete: Mindegy, akkor most az elkövetkezendő egy órában fekszek és nézek ki a fejemből, és meg sem mozdulok, csak pislogok. Vagy azt sem...
Dylan üzenete: Jó kis terv. Sok sikert hozzá.
Olivia üzenete: Köszönöm.
Dylan üzenete: Szívesen. - Felnevettem, mert azért erre nem szokás írni, hogy szívesen (mondjuk pont azért írta), majd hanyatt feküdtem az ágyon és éppen készültem végrehajtani a „tervemet” amikor újra üzenetem jött.
Dylan üzenete: Nagyon unalmas lehetek ha máris itt hagysz...
Olivia üzenete: Hát, nem fogok hazudni, tényleg az vagy.
Dylan üzenete: Köszönöm.
Olivia üzenete: Szívesen.
Dylan üzenete: :)
Olivia üzenete: Te sem vagy álmos?
Dylan üzenete: Nem nagyon...
Olivia üzenete: Mondjuk te sosem vagy az...
Dylan üzenete: Ja.
Olivia üzenete: Az jó, mert hogyha én sem tudok aludni, akkor veled bármikor tudok beszélni, és nem kell egymagamban feküdni az ágyon nulla életjelet adva magamról.
Dylan üzenete: Komolyan azt szoktad csinálni, hogyha nem tudsz aludni?
Olivia üzenete: Nem, először telózni szoktam, aztán azt hamar megunom, utána szoktam a plafont bámulni. De ne aggódj, közben mindig zenét hallgatok.
Dylan üzenete: Oké, akkor jó. Én is zenét szoktam hallgatni, annyi különbséggel, hogy én nem a plafont bámulom.
Olivia üzenete: Hanem?
Dylan üzenete: Becsukom a szemem.
Olivia üzenete: Jó taktika, én is próbáltam már, de sajnos nálam nem működik, mert valamilyen okból kifolyólag mindig kinyílik a szemem magától.
Dylan üzenete: Érdekes...
Olivia üzenete: Igen. Na mindegy, elvagyok én a fallal.
Dylan üzenete: Az jó. Amúgy Olivia, mi lenne ha inkább nem üzenetbe beszélnénk?
Olivia üzenete: Oké. - A következő pillanatban felugrott az értesítés, hogy Dylan videóhívást indított. Mielőtt felvettem volna, felkapcsoltam az éjjeli lámpámat, hogy azért látszódjak is valamennyirea kamerában. Fogadtam a hívást, majd összeráncolt szemöldökkel meredtem a kijelzőre, mert Dylan helyett csak egy feketeséget láttam.
-Most a hálózat a rossz, vagy nálad van ilyen sötét? - kérdeztem.
-Nálam van sötét - válaszolt Dylan.
-Oké, és nem akarod felkapcsolni a villanyt?
-Nem igazán - vonta meg a vállát - Lusta vagyok felállni.
-Jó, és akkor a sötétségnek beszéljek? - nevettem fel kínosan.
-Oké, várj. - Úgy tettem ahogy Dylan kérte, vártam. Hallottam, hogy Dylan matat, majd valamit nekidobott (feltehetően) a falnak. Kétszer is. Majd háromszor.
-Miért dobálod a falat? - kérdeztem.
-A villanyt akarom felkapcsolni, de nem tudom eltalálni.
-Mi lenne, ha inkább felállnál?
-Á, nem.
-Hát jó. De még a végén addig dobálod a falat míg kiszakad - dünnyögtem.
-Csak nem. - Dylan még mindig a villanyt próbálta eltalálni, de nem járt sikerrel. Azt hittem már sosem sikerül neki, amikor hirtelen felkapcsolódott a villany, és fény árasztotta el az egész szobát, így végre láthattam Dylan arcát.
-Na végre - dőlt neki az ágya támlájának.
-Ennyi idő alatt már hatszor felálltál volna - mondtam.
-Nem baj - legyintett, majd elkerekedett a szeme - Basszus...
-Mi az? - kérdeztem rémülten.
-4%-on vagyok.
-Hát rakd fel töltőre.
-Az oké, de a földön van a töltő - sóhajtott.
-Hogy kerül a földre a töltőd? - húztam össze a szemöldökömet.
-Leesett amíg kerestem a fegyvereket a villanykapcsoló ellen.
-Hát akkor, hajrá, állj fel és vedd fel - vigyorogtam.
-Ezt nem hiszem el, ezért dobáltam a falat? - dünnyögte miközben felállt. Bedugta a töltőt a konnektorba, majd újra leült - Na most már én innen fel nem kelek az este folyamán.
-Hát pedig egyszer le kell kapcsolnod a villanyt.
-Persze, még mit nem, inkább alszok így.
-Oké, nekem mindegy - nevettem fel.
  Pár perc múlva Lily nyitott be a szobámba.
-Liv... - kezdte, majd amikor meglátta, hogy telefonálok, megtorpant - Kivel beszélsz? - kérdezte.
-Dylannel - válaszoltam. Lily elvigyorodott, én pedig elkerekedett szemmel próbáltam jelezni neki, hogy ne merjen bármit is mondani.
-Lily az? - kérdezte Dylan.
-Igen - bólintottam, majd a húgom felé fordítottam a telefonomat.
-Szia - intett neki Dylan.
-Szia - köszönt vissza Lily. Vissza is fordítottam a kijelzőt magam felé, így Dylan újra engem látott.
-Miért jöttél? - néztem Lilyre.
-Csak ezért - vette el a könyvét az asztalról - Itt hagytam.
-Oké. - Lily visszasétált az ajtóhoz, majd mielőtt becsukta volna az ajtót, kacsintott egyet.
-Hát ezt nem hiszem el... - sziszegtem.
-Mi? - szólt Dylan. Ezek szerint hallotta.
-Semmi, nem neked mondtam.
-Oké - vonta meg a vallát.
Dylannel hajnali fél 2-ig beszélgettünk, majd letettük, mert már mindketten álmosak voltunk.
5 perccel azután, hogy leraktuk, írtam neki egy üzenetet.
Olivia üzenete: Lekapcsoltad a villanyt?
Dylan üzenete: Igen.
Olivia üzenete: Hogyhogy? Képes voltál felállni?
Dylan üzenete: Nem, megdobtam a párnámmal. Mondjuk így nincs min aludnom...
Olivia üzenete: :D
Dylan üzenete: Nem vicces!
Olivia üzenete: Miért a párnáddal dobtad meg?
Dylan üzenete: Mert már minden mást eldobtam.
Olivia üzenete: Aha, értem... Na megyek aludni. Jó éjt.
Dylan üzenete: Jó éjt.