Hűha. Kicsit nehezen szültem meg ezt a friend with benefits részt, de végül is itt van és remélem nem lett nagyon pocsék. Viszonylag lassan fog frissülni ez a sorozat (sőt az egész publikált könyveim), mivel meglehetősen sokat utazgatok és nem igazán van időm hosszabb részekre, viszont íródnak csak nagyon lassan. De ennek van egy jó oldala is. Több dirty snap reakciót alkothatok, szóval akinek van valami kívánsága, az nyugodtan ossza meg velem. 😊
~🅢🅤🅖🅐~
Ha hagyná a gondolatai, az őrületbe kergetné. Eltévedve érezné magát, csapdába esett egy útkereszteződésben, ahol nem tudja, melyik utat válassza. Minél tovább figyel téged, minél tovább gondol rád az elméje trüközik vele, és retteg attól, hogy el fog veszíteni. Kezdetben durva akart lenni. Kíméletlenül leszedni magáról a kezed, mintha beszennyezted volna, de az az igazság, hogy te vagy a legközelebb ahhoz, hogy megtisztítsd a lelkét, de nem tud. Ahogy a keze találkozik a csuklóddal, visszaharap egy káromkodást, mielőtt gyengéden lehámozza magáról a kezeidet és a testedre teríti a takarót, amit még te vettél neki. Próbára teszi a türelmét, amikor meghallja, hogy álmodban mormogod a nevét, és nagyon igyekszik, hogy ne veszítse el a fejét. Állkapcsát összeszorítva belélegzi az orrán keresztül az életet adó oxigént, és próbál minél halkabban kimászni az ágyból. Új rekordot döntött meg, hiszen öt perc alatt felöltözött és távozni készült a lakásodból, csendesen becsukva maga mögött az ajtót anélkül, hogy időt vesztegetne azon gondolkodva, hogy valóban el akar-e menni. Mindenesetre itt van, kint a lakásod ajtajának folyosóján, és azon gondolkodik, hogy be akarja-e csúsztatni a neki adott extra kulcsot az ajtód alá, ami annak a jele, hogy esetleg rajtakapod, többé nem tér vissza, de tétovázik. A látása homályossá válik, forrónak és nehéznek érzi magát – a hőmérséklete emelkedik, a légzése szabálytalan, és Yoongi nem tudja elengedni a kulcsot. Ehelyett könnyes szemekkel elhagyja a helyet. Ez egy véget nem érő körforgás számára, ami minden alkalommal még őrjítőbbé válik.
༺ ༺ ༺
Yoongi hirtelen berobban a lakásodba, úgy mozogva mintha csak az övé lenne, szüntelenül téged keresve, mikor pedig rád lel, hevesen tapad ajkaidra. Érzed a belülről feltörekvő lángoló vágyát irántad, és talán ez az egyik ok amiért szó nélkül omlasz karjaiba. Általában nem bánik veled kezesbárányként, mivel kivételesen nem szereted ezt, ám ezek mellett soha nem volt annyira durva, hogy ne élvezd. Azonban most egészen más és ez csak egyet jelent. Valami nincs rendben. Piszkos dolgokat súg a füledbe, amikor szinte a kanapéba nyomja tested. Finoman végighúzza ujjait csípőd vonalán, néhol kissé belemélyesztve körmeid bőrödbe, addig míg éppen kellemesnek mondható. Nem hagyja, hogy megkérdezd mi a gond, csakis arra koncentrál, hogy nyögéseket váltson ki belőled. Perceken át ily módon kényezteti minden egyes porcikád, amibe beleremegsz, aztán hirtelen leáll. Szomorúan veszed észre mikor teljesen eltávolodik tőled és a ruhái után kutatódik. Tagadni sem tudod a csalódást ami úrrá lett rajtad, azonban nem tarthatod vissza. Nyilván meg van rá az oka, ennek a furcsa viselkedésének, de ettől függetlenül igenis rosszul esik, hogy szó nélkül képes lenne otthagyni téged, kétségek közt.
– M-Miden rendben? – képtelen voltál szó nélkül hagyni, hogy csak úgy kisétáljon azon az ajtón. – Yoongi, barátok vagyunk, ha baj van nyugodtan elmondhatod – próbálsz hatni rá, óvatosan megérintve vállát, mire hangosan felhorkant.
– A barátok ne basznak – csattant fel Yoongi, és megfordul, hogy egy pillantást vessen rád, te viszont döbbenten viszonozod a pillantását.
– Miről beszélsz...
– Hagyd abba, T/N. Ne legyél ekkora hülye. A barátok nem bújnak az ágyba és ezt többé nem akarom – nyögi ki kelletlenül, elfordítva az arcát mintha szégyellné a szavait. Végül nem bírt magával. Muszáj volt látnia arcod, éreznie csókod, legalább most utoljára. Ezért megfordult, hogy kezével óvatosan felemelje az állad, ám a látvány ami fogadta, sokkal szívszorítóbb volt mint amire számított. Ezt utálta a legjobban a világon, ha sírni látott és az miszerint most éppen miatta szakad meg a szíved, a pokolra kívánta magát ezért. Yoongi megpróbál mondani valamit de elsőre kudarcot vall, mert akárhányszor neki fut egy szót sem tud kiejteni. Úgy érzi bármit is mondana, megsértene amit viszont végképp nem akar.
– Sajnálom, hogy nem vagyok elég jó, de több voltam annál, mint aminek lennie kellett volna köztünk, mert... mert szeretlek – áll meg Yoongi szíve egy pillanatra amit ezeket kimondja. Nehéz volt erre rávegye magát, ugyanis meggyőződése volt afelől miszerint te nem így érzel. Azonban egyáltalán nem volt így ugyanis egész régóta szereted őt, csak nem volt bátorságod elmondani neki.
– Szeretlek de bunkó – mosolyogva tapadt ajkaira, óvatosan mozgatva miközben kezeddel finoman ráfogsz büszkeségére. – Hülye vagy, ha azt hiszed emiatt engedem, hogy elhagyj – ütöd meg mellkasát mire egy apró kuncogás hagyja el ajkait – Soha többé ne merd ezt tenni velem, mert a bátyám elé küldelek és tudod mi lesz a vége – fenyegeted meg, amire viszont nagyot nyel. Nos, igen, a nagy Yoongi azért a bátyádtól eléggé fél, bár ezt soha nem vallaná be.
– Soha többé – mormolja Yoongi ajkaidra, megígérve miszerint mindig veled lesz
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
