BTS Reakciók (II)

༺ 69༻

Mint legendás lények.

~🅙🅘🅝~ Vérfarkas

Teljesen ledöbbentél, amikor érezted, hogy Jin a karodnál fogva kirángat a csónakház melletti erdőbe, ahonnan ragaszkodott, hogy távozzatok.– Jin, mi a fene bajod van? – felsikoltottál, és megpróbáltad kiszabadítani a kezed a szorításából. Csak erősebben szorongatta a kezed, körmei félelmetes formát öltöttek, és veszélyesen megcsillantak a fényben, ahogy jócskán túlnyúltak az ujjbegyein. Kétségbeesetten megragadtad a saját csuklódat, megpróbálva kiszabadulni a szorításából, és leszedni magadról Seokjint.
– Jin, engedj el! – felsikoltottál, miközben beljebb vonszolt az erdőbe. Úgy érezted, hogy a bőre egyik pillanatról a másikra felmelegszik, a keze gyorsan túl forró lett ahhoz, hogy megérintse, és fájni kezdett ott ahol fogta a csuklód.
– Utálom ha más férfiak is a közeledben vannak – szólalt meg végül, de az a hangnem ami megütötte füled megrémisztett. Soha nem volt ennyire rideg mint most.
– Jin, mi...– Láttam, hogy így dörgölőzik hozzád. Azért csinálja, hogy az idegeimre menjen – szavai haragot tápláltak, amit nem tudtál hova tenni. – Egy béta soha nem nyomulhat így egy alfa nőjéhez. Te az enyém vagy, csak az enyém jagiya – semmi értelme nem volt, mivel fogalmad sem volt miről beszél, de amint tudatodig jutottak szavai megkövültél. Béta? Alfa? Csak nem...? Hirtelen elengedte a kezed, mikor a tisztásra értetek. – Szükségem van rád kincsem, ezért kérlek ne fuss el – szólalt meg, a hangja sötétebb és sokkal komolyabb volt, ám mégis sebezhető, mint valaha hallottad. Gyorsan megcsókolta a homlokod bőrét, mielőtt még megszólalhatnál. Kurtán bólintottál miszerint megértetted és nem hagyod itt. Fáradt szemekkel figyelt téged, ahogy hagyta, hogy a széles válláról lelógó kigombolt ing a teste körül gomolyogjon, miközben a bőre gőzölögni kezdett. A gőz hullámokban szállt fel róla, fogai szemfogakká változtak, ahogy körmei még jobban megnyúltak. Nem tudtad megállítani a remegő kezet, amely eltakarja a szádat a teljes rémülettől, miközben figyelted a bőre gőzölgését, és szemei ​​jelentősen elsötétültek a reakciódtól. A levegőben émelyítő reccsenés hallatszott, majd egy állatnak mondható hangos, borzalmas ordítás. A Jin körüli füstgőz ezután erőteljesen feléd fújt, a hő és az erő hatására az erdő talajára zuhantál. A füst eltűnt, a szél olyan erős, hogy a földről és a fákról is levelek lehullottak. Szinte azonnal felnéztél, és Jin eltűnt. Helyette egy hatalmas, fekete farkas volt, aki jelentős árnyékot vetett és félelmetes aurát áraszt. A farkas szőrzete sötét volt, akárcsak Jin természetes fekete haja. Hatalmas volt, félelmetes, azonban te mégis biztonságban érezted magad mikor belenéztél csillogó szemeibe. Önkénytelenül is felé nyújtottad a kezed, az ujjaid a szőrt markolták közvetlenül az orra fölött, és a farkas belebujt az érintésedbe.
– Seokjin? – suttogtad szerelmed nevét.

~🅢🅤🅖🅐~ Szellem

Yoongi már régóta figyel téged, egész pontosan születésed napjától kezdve, így gyakorlatilag vele nőttel fel. Amióta csak tudd magáról egy morogva lény volt, aki nem volt hajlandó senkivel barátkozni, ám ahogy látott téged szép lassan felnőni, rá is kihatott a pozitív energiád. Sokszor gondolkodott azon, hogy megmutatná magát neked, azonban nem volt bátorsága, félt, hogy megijedtél tőle és soha többé nem akarod látni. Ott volt, amikor te és a barátai veszekedtek, amikor majdnem leestél a rozoga ágyadról, köréd fonta karjaid és nem engedte, hogy közeli kapcsolatot létesíts a padlóval. Ez volt az első alkalom, hogy igazán megérintett, ugyan te nem tudtál róla mivel mélyen aludtál, de ettől függetlenül boldoggá tette. Ott volt, amikor szakítottál a barátoddal, mikor a szüleid kidobtak az örökség miatt, mindvégig ott volt veled és a tudatodon kívül segített.
– Minden rendben lesz – suttogta szorosan magához ölelve, amire megrémültél. Fogalmad sem volt hogyan került oda egy idegen férfi, hiszen bezártad az ajtót. Felsikítottál majd két pofont adva neki álltál távolabb tőle.
– Ki a fene vagy? Hogy kerültél ide? – törölted meg könnyes szemeid szipogva, ám Yoongi csak mosolyogva közeledett feléd.
– Ne gyere közelebb vagy különben elégetlek – hirtelen félelmedben nem tudtál mit tenni, ezért egy ekkora butaság hagyta el ajkaid. Yoongi csak szórakozottan csípőre tette kezeid majd félmosolyra húzta ajkait.
– Tudod milyen nap van? – természetesen tudtad ám ennek ellenére nem szóltál semmit, csak még jobban összehúztad magad – Életre kelnek a holtak, hogy bosszul álljanak a halandókon, akik miatt szenvednek a túlvilágon. – hajolt egészen közel füledhez, mire megborzongtál.