BTS Reakciók (II)

151❀.°❤︎

Beszédet mondsz a díjátadón, mivel megnyerted a legjobb női szólóelőadó díjat

Az utóbbi jó pár hónapban nagyon keményen dolgoztál az albumon. Mint szóló énekes ez volt a negyedik nagy albumod, azonban a különbség az volt, hogy ennek a dalait jó magad írtad meg. Igaz Yoongi nagyon sokat segített, amiért hálás vagy neki, de a munka nagyobb része rád maradt. Izgatottan vártátok az eredmény hirdetést, ami talán megváltoztatja kicsit a jövőd. Hiszen nem sok női előadó büszkélkedhet olyan sikerekben mint te. Részese lettél egy olyan projektben, amit senki más nem tudott volna úgy véghez vinni mint te. Emelet számtalan akció, fantasy filmben is nagy szerepet kaptál, amiért a fiuk, illetve a saját csapatod is külön büszke volt. Nyugodt szível lehet azt mondani, miszerint te voltál az egyik valaha legjobb előadó az országban.
Nagy levegőt vettél mikor a műsorvezető közelebb lépett a mikrofonhoz. Korántsem ez volt az első díjátadó ami részt vettél, sőt az első győzelmed sem ez lenne mint legjobb női előadó, hiszen az utóbbi kilenc évben te nyerted meg, de kétségkívül ez lenne a legjelentősebb mind közül.
- És a győztes... - elakadt a lélegzeted mikor végre-valahára megszólalt, majd a szíved is kihagyott egy ütemet mikor rád pillantott. - T/N. Gratulálok - az egész helyiség ujjongásba tört ki, Seokjin pedig örömében egy szoros ölelésbe vont, te pedig csak pislogni tudtál. Végre, annak a sok munkának amit ebbe az albumba fektettél, az a sok álmatlan éjszaka, azok a rengeteg napok mikor legszívesebben felborítottál volna mindent az összegyűlt frusztrációd miatt...végre értelmét nyerte. A fiuk mind rád néztek büszke mosollyal. Lassú léptekkel indultál meg a színpad felé próbálva összeszedni minden gondolatod, hogy értelmes beszédet tudj mondani. De nem igazán ment a boldogságtól. Mikor odaértél a színpadra, átvetted a díjat és a csokor rozsát majd egyenként rá néztél a fiukra és a csapatodra. Mind büszke mosollyal néztek rád, ami nem kicsi önbizalmat adott.
- Hú, köszönöm - fogalmad sem volt hogyan kezd a beszédet. Nem akartál semleges szöveget mondani amire mindenki számít, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy ezt megnyered. Talán itt volt az alkalom, hogy némileg tiszta vizet önts a pohárba, ami az érzelmeidet illeti. Így hát nagy levegőt vettél, egy pillanatra becsuktad a szemed és mikor újra kinyitottad, megpillantod azt a személyit aki a legfontosabb számodra. Ott volt veled minden nehéz, boldog pillanatban, támogatott minden erejével, hitt benned mikor mindenki elfordult tőled. A sok emlékre elmosolyodsz tudván, nincs mitől félned amíg ő itt van. - Hogy őszinte legyek nagyon izgultam az utóbbi napokban. Ugyan nem ez az első győzelmem, de kétségtelenül a legjelentősebb, legfontosabb számomra hiszen a saját érzéseim mutattam meg ezekben a dalokban. Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy velem van a kezdetektől fogva. Nélküled már rég feladtam volna és nem tennék ekkora utat meg - meglepődve figyeltek fel rád páran hiszen az előbbihez képest, olyannak tűnt mintha csakis egy embernek szólna. A rajongók máris elkezdtek teóriákat gyűjteni, hogy ki lehet az a titokzatos személy. Ezzel nyilván tisztában voltál mégsem foglalkoztál vele, csak a beszédet további mondatára. - Köszönöm - pillantottál mélyen szemébe mire a férfi kissé elpirult, viszont senki sem vette észre - És persze a rajongóimnak is örökké hálás leszek a rengeteg támogatásért és mindenki másnak, aki valaha segített azzá válnom, aki most itt áll előtettek - még mielőtt elléptél volna a mikrofontól lassan odahajoltál, hogy egy utolsó mondattal lezárd ezt - Mindenkinek megvan a maga története. Nem mindenki szereti nyíltan megosztani, de minden mozdulatában, szavaiban ott lapul a kis története, ami arra vár, hogy értékessé váljon, tisztelve és megértve legyen - az ujjongás rögtön abbamaradt és helyette a döbbenet került előtérbe. Mosolyogva léptél le a színpadról, felkészülve a következményekre. Mert ennek a kis beszédnek ugyan nincs vége.