BTS Reakciók (II)

153❀.°❤︎

Esős ​​vasárnap reggel volt, amikor úgy döntöttél, hogy edzened kéne. A lányok nem voltak ébred mivel az előző napi menetrend igen csak szoros volt és valamikor hajnalban értetek haza. Egyedül nem szerettél volna gyakorlatokat végig csinálni, ezért a jó öreg Jungkook és Jimin maradt. Ritka pillanatok egyike mikor semmiféle rohangálás nélkül tudtok egy kis idő tölteni és ezt rendszerint edzéssel ütöttétek el. Főleg most nagy szükséged van rá, hiszen az új szerep miatt kicsit többet kell fogynod mint szeretted volna. Ezt persze nem mondtad senkinek.A terembe érve megvártad a fiukat majd együtt választottátok ki a youtubeon mire is fogjátok égetni a zsírt. Eleinte természetesen jó ötletnek tartottad ezt a fitnesz programot, hiszen felemelő érzés volt a közeli parkban lefutni pár kört, azonban észrevetted, hogy az utóbbi időben nem tölt el annyira nagy elégedettséggel mint eddig. Nem az volt a baj, hogy két igazán erős és fitt férfival együtt edzettél, hiszen annak ellenére jól bírtad, csupán nem voltál elégedett az eredménnyel. 

– Hiába mondja továbbra is azt, hogy jól csinálom, én nem ezt látom – gondolkodtál hangosan amire a többiek is felfigyeltek. 

– Ugyan, nem olyan nehéz T/N. Gyere hadd segítsek – mondta Jungkook miközben könnyedén felemelte a lábadat a földről, így nyugodtan tudtál felüléseket végezni. – Látod? Mondtam, hogy egyszerű – vigyorgott büszkén mire képtelen voltál nem elmosolyodni. 

– Én nem így értettem 

– Rosszul vagy? Hányni fogsz? Várj ne mozdulj, hívom Jin hyungot – kezdett el pánikolni a legfiatalabb tag, mire hangosan felnevettél, de azért még időben elkaptad a csuklóját nehogy tényleg idehívja a többieket. 

– Nem érzed jól magad? Egészen sápadt vagy – állapította meg Jimin mikor közelebb került – Jungkook-ah, kérlek hozz egy kis friss vizet meg valamilyen cukros üdítőt – az utolsó két szó hallatán hirtelen megragadtad Jimin karját kétségbeesetten pillantva rá, miből tudta hol az igazi probléma. Ennek ellenére intett a legfiatalabbnak, hogy hozza amit kért majd az eddigieknél is közelebb csúszott hozzád. Perceken át nem szólt semmit, csak az ujjait tördelte, mintha keresné a megfelelő szavakat. Hogy ne érezd magad kínosan, elkezdtél játszadozni egyik tincseddel. Kicsi korodban, mikor nagy vihar volt, minden egyes alkalommal így próbáltad megnyugtatni magad. Fogalmad sincs miért de egyfajta megnyugtató érzést nyújt ha ilyen módon játszol a hajaddal. – Remélem nem éhezteted magad – szólalt meg Jimin abbahagyva az ujjai tördelését és a szemedbe nézett. Nem mondtál semmit, hiszen láttad rajta miszerint mondani szeretne még valamit, ezért inkább csendben figyelted őt. Hirtelen az egész tartássá sokkal másabb volt, védelmező és aggódó. Ritka ilyennek látni Park Jimint, de egyben örültél is neki – Nem tudom az okát amiért ezt teszed magaddal, de látom T/N mennyit fogytál és hogy ez milyen hatással van a szervezetedre. Ha bármi baj van, mi segítünk – mosolyodik el kedvesen, mitől jobban érzed magad. Jimin mindig is tudtad hogyan viszonyuljon hozzád ha a testalkatoddal voltak gondok. Vagy ha így érezted, mert a többiek szerint soha nem volt semmi probléma, azonban egy idő után már kezdtél kételkedni ebben, ahogy több más dologban is. Nem beszéltél senkinek ezekről, mert tisztában voltál milyen sűrű beosztásuk volt. Na meg ott a tény, hogy nem szeretsz ilyesmikről beszélni ha rólad van szó. 

– Tudom Jiminie, és köszönöm de minden rendben – mosolyodtál el nagyot sóhajtva majd felálltál, hogy folytasd a gyakorlatokat. Ugyan a férfi nem szólt semmit, de minden mozdulatod figyelemmel kísérte hogyha baj lenne, azonnal tudjon segíteni.