Mikor a barátod szakít veled Zokogva rogysz össze a konyhád padlóján, miközben magadban gondolod át a közösen töltött boldog pillanataitokat. Amikor először kimondta a bűvös szót, vagy amikor annyira féltél megcsókolni, de végül mégis csak megtetted és utána az egész arcodat apró puszikkal lepte el. Most pedig mégis itt ülsz a hideg kövön azon gondolkozva, hogy mégis mit ronthattál el, de megemberelve magadat keltél fel a földről és felmentél a szobádba, hogy kidobj minden hozzá köthető dolgot. A közös képeiteket összegyűjtötted és egy öngyújtóval a kezedben, lépsz a mosogatóhoz. Szomorú mosollyal az arcodon az összeset egyesével elégetted a hamuját pedig lemostad vízzel. Az volt ezzel a kapcsolattal a gond, hogy te igazán szeretted, míg te neki csak egy futó szerelem voltál. Egy könnycseppet elmorzsolva nyúlsz a telefonért, hogy tárcsázd barátodat akire mindig és minden esetben számíthatsz. Kim Taehyungot. Azt a fiút aki tudja a legsötétebb titkodat, akivel együtt ettetek homokot óvodában, akivel elballagtál általános iskolából, és akivel közös jövőtöket is tervezted, csak nem egy szálon. Eddig. Már régóta észre vetted, hogy máshogy néz rád, de te mindig is úgy gondoltad, a szerelem a barátságotokra menne, és ő neked sokkal többet jelent annál, hogy csak úgy elporladjon és lemosd vízzel a lefolyóban, mint ahogy előző barátod is járt. -Szia, mi újság? -Vége. Teljesen, elhagyott, kidobott, szétrágott majd kihányt. -Jó az utóbbit hagyjuk, átmenjek és tartsunk ilyen sírós lányos kis estét, vagy ünnepeljünk és örüljünk annak, hogy szingli vagy? -Nekem tökmindegy, csak gyere át. Megszeretnélek ölelni.-válaszolni sem hagytam neki időt és rácsaptad a telefont. Körülbelül húsz perce lakik tőled, és az elkészülésére számoltál öt percet. Bár volt olyan talán egy éve, hogy te felhívtad az éjszaka közepén és ő eljött hozzád pizsamába, majd te közölted vele, hogy elfogyott a fagyi. Szóval hajnali háromkor elment neked fagyit venni pizsamában, majd ketten együtt falatoztatok miközben az egész estét végig filmeztétek. -Itt va-az ajtóban vártad, hogy végre betoppanjon és te a lehető legszorosabban ölelted magadhoz, amit nem sokkal később viszonzott is -gyok. Ennyire hiányoztam, vagy csak pótlék vagyok? -Ennél jobban hiányoztál, de mondani szeretnék neked valamit, szóval gyorsan vedd le a cipődet a kabátoddal együtt és gyere be a nappaliba. -Ismételten itt vagyok, hallgatlak.- feküdt el a garnitúrán majd a fejét a combomra rakta, úgy nézett rám csokoládébarna szemeivel. -Szóval van egy fiú... -Most lett vége egy kapcsolatodnak és te máris újat akarsz? Hallgatlak, miben segíthetek? -Tudom, hogy most lett vége, köszi, hogy emlékeztettél, de mivel neki is csak egy voltam a sok közül, miért ne játszhatnám én is ezt? Nos, a lényeg a lényeg, szeretem, de nem tudom ő hogyan reagálna. -Hát egy próbát megér. Tettekben beszélj, azt általában jobban szeretik. -Azt mondod?-bólintott helyeslően, mire te kaptál egy kis löketet. -Akkor csukd be a szemed.- tette amit kértél tőle, te pedig habozva egy kicsit, de lehajoltál ajkaira. Először bizonytalanul, meg sem mozdítottad, de miután észbe kaptál már el is húztad onnan a fejedet. -Ne haragudj, ne- tarkódnál fogva húzott vissza szájára, majd egy lágy tempót felvéve, amibe te is bekapcsolódtál csókolt meg. Ez lassan egy éve történt, de a te emlékezetedben mozzanatról-mozzanatra megmaradt minden, és most ugyanazon a kanapén, ugyanúgy egymás ajkait kóstolgatjátok.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
