Tomboló Sárkány

2. Csa...Család?

- Bassza meg, bassza meg, bassza meg. Hogy fulladnál meg Seggfej. - Morgom, ahogy a csuklómat szorítom a második emeleti átkozott mosdóban, ahol Hisztis Mirtil az egyik sarokban szipog. - Castor! - Mondom, de nem történik semmi, mire összeszorítom a fogam. - Basszus elfelejtettem. - Morgom.

- Marad a "b" terv. - Nyelek egy nagyot és igyekszem előkotorni a tudatom leghátuljáról azokat a pálca nélküli gyógyító varázslatokat, amiket Morgana néni, Helga, Cissy, meg Kátya tanított. Ki gondolta, hogy ezek még valaha hasznomra lesznek. - És túl éltem. - Sóhajtok fel, mikor elmúlik a fájdalom a csuklómban.

Fintorogva túrok bele a talárom zsebébe, ahol a pálcám szoktam tartani. Úgy néz ki Vela is ott tartotta pálcáját. Azonban ez a pálca borzalmasan áll a kezemben. Nem elég, hogy nehéz, de még a fogása is rossz. Arról nem is beszélve, hogy nem akar rendesen hallgatni rám.

- El fog tartani egy darabig, hogy betörjelek, mi? - Fintorgok. - De hiányzik Malazár pálcája. - Hunyom le a szemem. - Várjunk! Malazár pálcája! Olga néni! - Tágulnak ki a szemeim és szinte azonnal talpra ugrok, hogy lesiessek a klubhelyiségembe.

Körül se nézek csak egyenesen a dolgaimhoz megyek és olyan gyorsan firkantom le a levelet, ahogy még sose csináltam és pár pillanat múlva már megint kifelé sietek a Mardekár klubhelyiségéből egyenesen a bagolyházhoz, hogy feladjam a levelemet.

- Ezzel megvagyok. - Törlöm meg a homlokom és megyek vissza a házamba, majd fel a szobámba és kidőlök az ágyamon.

- Hiányzik az ágyam. - Sóhajtok. - Hiányzik az otthon. - Teszem kezem keresztbe a szememre. - De legalább Seraphi itt van. - Mosolyodom el.

~ Seraphi! ~ Szólalok meg párszaszóul, de semmi választ nem kapok. ~ Seraphi? ~ Kérdezem idegesen, de megint semmi.

- Hol lehet az a kígyó? - Nyögök egyet és rányomom a tenyereim a szememre. - Áááá... - Nyögöm. - Kell valami ismerős arc. - Teszem le a kezem, majd elvigyorodom és most nyugodtabban sétálok le a klubhelyiség fő részébe. Tekintetem azonnal meg is találja azt az eltéveszthetetlen szőke fejet.

"Draco!" Mosolyodom el, de mosolyom azonnal le is fagy az arcomról. Nem is kell hallanom, hogy mit mond, a mozgása és a tekintete elég, hogy tudjam. "A fenébe!" Nyomom homlokomra a kezem. "Itt még a Mardekár hercege!" Fintorodom el.

- Na mi lett hamis Black, valami problémád van? - Hallom meg azt a hangot, ami annyiszor olyan kedvesen szólt hozzám.

- Malfoy? - Nézek rá és keményítem meg a tekintetem.

- Korcs. - Húzza fel az orrát.

- Kit nevezel te korcsnak?! - Szorulnak ökölbe a kezeim.

- Vajon? Anyád szégyen a Mardekár háznak, összeállni egy Griffendélessel. - Kezd bele én pedig arcába nyomom a mutató ujjam.

- Pofád csukva Malfoy, mielőtt elérem, hogy tényleg ne tudd kinyitni! - Nézek rá mérgesen. - Komolyan hány éves vagy, öt? - Fintorgok, ahogy elfordulok tőle. - Nagyra nőtt óvodás. - Morgom az orrom alatt. Meggondoltam magam, mégse akarok ismerős arcot látni. Pufogva megyek vissza a szobámba és igyekszem elaludni, ami bár borzalmasan megy, de hála Kirkének sikerül.

Reggel borzalmas hangulatban kelek, de valahogy sikerül összeszednem magamat és valami vállalható kinézetet magamra ölteni. Végül pedig még mindig ásítozva megyek el a nagyterembe, ahol egyenesen a Seggfej felé megyek. Ám mielőtt leülhetnék megjelenik a furi fiú tegnapról, akivel a Seggfej beszélgetett. Elém áll és arcán széles vigyorral nyújt nekem kezet.

- Daemien Malfoy. - Mutatkozik be nekem, én pedig pár pillanatig csak pislogok rá.

"Malfoy, mi? Fáj bevallani, de kevésbé idegesítő, mint a férjem." Jegyzem meg magamban, majd elfogadom a felém nyújtott kezet.