Tomboló Sárkány

68. A látogatás

Természetesen a csapat először úgy néz rám, mintha őrült lennék, de mikor Siaruli megfogja a szabad kezem a felnőttek is megismétlik a mozdulatot, majd Seggfej elkapja Siaruli kezét és ugyanabban a pillanatban már érzem is a gyomromban a húzást. Egy pillanat az egész és legnagyobb meglepetésemre sokkal kellemesebb élmény volt, mint egy átlagos séta. Azonban úgy néz ki, hogy a felnőttek nem feltétlen értenek velem egyet ebben a dologban, hiszen a papa szó szerint a szája elé kapta az egyik kezét a másikat pedig a gyomrára, amikor megérkeztünk. Hel bácsi ahogy az annak rendje és módja visszaadta az ebédjét. Szerencsére viszont a másik három felnőtt csak gyors pislogásokkal és nagy nyelésekkel reagálnak.

- Ez mi a fene volt? - Nyögi ki végül papa, mire kuncogni kezdek.

- Sétáltunk, nem nagy dolog. Még nem is volt olyan szar, mint általában szokott lenni. - Vonom meg a vállam.

- Ennél rosszabb szokott lenni? - Pislog rám papa, én meg hangosan elnevetem magam, de csak egy biccentéssel válaszolok, mielőtt csípőre raknám a kezeimet és elfordulnék a csapattól, hogy megnézzem, hogy mégis hol lyukadtunk most ki.

- Alexander, most mégis mikor vagyunk? - Teszem fel a kérdést, mikor a kopár földeken kívül semmit sem látok.

- Most fogalmam sincs. - Néz körbe a Seggfej is. - Ilyen messzire még nem jöttem vissza. - Jegyzi meg.

- Amúgy hogy tudod mindig, hogy mikor vagyunk? - Tudakolom, mire átkarolja a vállamat és elmutat a horizont felé.

- Az ég színe úgy évszázadonként megváltozik, a csillagok máshogy állnak az égen, így más színt kap, este meg a csillagokból. - Vonja meg végül a vállát.

- Áh... - Biccentek egyet. - Még mindig nem értem. - Rázom meg a fejem.

- Nem akarok beleszólni Vexo, de ilyenkor általában már ki szoktál akadni, hogy kartámasznak használnak. - Szólal meg Siaruli, amivel eléri, hogy Alexander a fejem mellett elvigyorodjon.

- A Seggfejről van szó, Siaruli, csinálhatok, amit akarok, ha nincs kedve elengedni, akkor nem fog. Már több mint négyszáz éve ismerem, az első százas után meguntam, hogy ellenkezzek, azóta ezt csinálom. - Jegyzem meg és verem oldalba a barátom, aki nevetve enged el.

- Nem érzek senkit. - Jön hirtelen Loki hangja, aki kitágult szemekkel és hitetlen arccal néz el a távolba, viszont mielőtt kifejthetné, hogy mit ért ez alatt fekete füst társaságában nem messze tőlünk egy alak zuhan a földre, aki köhögve tápászkodik fel a földről. Mi mind némán nézzük őt, amíg felénk nem fordul.

- Azta! - Bukik ki belőlem, hiszen az új alak kiköpött mása Loki nagyapának.

- Kik vagytok és mit akartok itt? - Húzza ki magát a Loki-nak kinéző alak és emeli maga elé a kezét, mintha valami varázslatot akarna megidézni, de remeg a keze. - Hogy csináltad ezt? - Tágulnak ki hirtelen a szemei és mutat rám, amivel eléri, hogy én nagyokat pislogjak rá.

- Mégi... - Csak eddig jutok el, hiszen azonnal felfogom, hogy a hangom nem az enyém, ami eléri, hogy lenézzek magamra. - Mi a jó kurva? - Káromkodom el magam felemelve a kezeim. - Azóta nem csinálta magától, hogy három évesen megjelent. - Motyogom magam elé és hunyom le a szememet, majd veszek egy mély levegőt és magam elé képzelem önmagam. - Elnézést kérek, nem volt direkt. A vérörökségem akaratlanul is megmutatja mások legnagyobb félelmét. - Húzom fel a fél vállamat és mosolygom kicsit kínosan. Szavaim hallatára viszont a férfi arcára érzelemmentes maszk kerül fel.

- Nem tudom kik vagytok, de jobb, ha távoztok. Menjetek és éljétek az életetek, a mi korunk már lejárt. - Ezzel a férfi sarkon fordul és lassan elindul a hegyek felé.

- Ez mi a fenét akart jelenteni? - Kérdezem, mire a Seggfej csettint egyet és ekkor meglátok a távolodó alak feje felett egy fekete gömböt. - Oh. - Szomorodok el, majd hirtelen a kezeimre nézek. - Oh... - Mondom megint.

- Igen. Valószínűleg. - Biccent mellettem a Seggfej.

- Miről maradtunk le? - Kérdezi a papa, de mielőtt bármelyikünk tudna válaszolni Siaruli megszólal.

- Mutattál egy ilyet egyszer Perselus-nak. Kié volt és mi történt vele? - Kérdezi barátom.

- Itt áll melletted és az történt, hogy valaki nem tudott kommunikálni a vámpírjával. - Nézek morcosan barátomra.

- Még mindig nem az én hibám, hogy úgy reagáltál. - Vonja meg a vállát a Seggfej.

- Tudom, de ez nem változtat a tényen, hogy aggódtam érted barom. - Rázom meg a fejem. - Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy a lelkitársad és nem meg akar ölni, mikor te se tudtad.

- Talán nem kellett volna elolvasni a naplómat Puppe. - Komolyodik meg a hangja, de végül csak elnéz a távolodó alak felé. - Ő viszont tényleg megölte.

- Akkor nem csoda, hogy kiakadt, amikor alakot váltottam. - Hunyom le a szemem.

- Mi? - Pislog ránk papa.

- Azt hiszem ott láttuk elmenni a ti világotok utolsó istenét és a szavaitokból kiindulva, ezzel a fekete kötelékkel nem sokáig lehet élni. - Fintorog Siaruli, mire a Seggfej biccent egyet.

- Ő, én volt. - Mutat magára Loki nagyapa, majd rám pillant. - Te pedig a legjobb barátom alakját vetted fel. Bár arra kíváncsi lennék, hogy csináltad. - Néz rám összehúzott szemekkel, mire én felemelem a kezemet, mintha védekeznék.

- Nenil vérörökség, nem az én hibám, általában tudom irányítani, fogalmam sincs most miért nem ment. - Teszem le a kezeim, a nagyapa viszont csak biccent egyet.

- Na, ha már így itt vagyunk. Menjünk kicsit körbe nálunk. - Vigyorodik el a Seggfej.

- Hova akarod őket vinni? - Kérdezem, de nem kapok válasz, csak azt, hogy elkapja a csuklómat. - Kézfogás, ha nem akartok itt maradni. - Kiáltom el magam és a következő pillanatban már időt is ugrunk.

- Egy pillanat és itt vagyok. - Jelenti ki Alexander, ahogy elrohan annak a városnak az utcáján, ahova megérkeztünk.

- Most hol vagyunk? - Kérdezi Hel bácsi körbe nézelődve.

- Úgy néz ki, mint Atlantisz. Igen az határozottan az az Atlantisz család palotája, bár nem tudom, hogy Shahryar vagy Jafar uralkodása alatt vagyunk-e. - Fogom meg az állam, miután felmutattam a palotára.

- Mi? - Kérdezi Siaruli, mire elmosolyodok.

- Nem tudom, hogy a Mardekár családalapító korában, vagy előtte vagyunk-e. - Vonom meg a vállam.

- Kész. Lepacsiztam, mehetünk. - Jelenik meg mellettem a Seggfej.

- Ez eldöntötte Shahryar idejében vagyunk. - Forgatom meg a szemem. - Várj, azt hittem már rég lepacsiztál vele. - Mondom értetlenül.

- Csak most jutottam el eddig. Viszont jobb, ha most megpattanunk, az őröknek annyira nem tetszett, mint neki. - Ahogy ezt kimondja elkapja a kezemet és jelenleg a csapat többi tagjának se kell mondani, hogy mit tegyenek. Mindenki megfogja a hozzá legközelebbi ember kezét és egy pillanat múlva már megint utazunk és azt csak a Seggfej tudja hova.