Tomboló Sárkány

77. Mágus Mozi

- De hát péntek van kisfarkas. - Rázza meg a fejét papa, mikor nasikkal teli kézzel belépek a terembe, amit Alexander átalakított mozi teremmé.

- Az lényegtelen papa. A Merengő Kedd lényege, a merengő rész, meg természetesen a nasin. - Vigyorodom el és emelem meg a szerzeményeimet. - Ki mit kér? Van papa titkos csokis keksze, sós perec, valami sárga chips szerű izé mártogatóssal és természetesen vattacukor, meg valami, amit én se tudok, hogy mi, de jó illata volt. - Vonom meg a vállam és teszem le a szerzeményeim az asztalkára, ami a babzsákok mellett van.

- Az mézzel bevont dió kisfarkas. - Mosolyog rám papa, mire én csak kuncogom egyet, majd megnyalom a számat.

- Finomnak hangzik. - Jegyzem meg, majd lehuppanok az egyik babzsákba. - Seggfej ez tökéletes lett, pont mint az első Mágikus Mozink. - Vigyorodom el. - Még a színek is megegyeznek. - Sóhajtom egyet.

- Tudod, hogy nagyon figyelek a részletekre. - Kapom meg az egyszerű választ, de igazából nem is foglalkozom vele csak magamhoz veszem a vattacukrot és elkezdem enni.

- Most mit is csinálunk pontosan? - Kérdezi Sirius, aki papával együtt pislogva áll a szoba fala mellett.

- Egyikőtök se tudja mi az a merengő? - Húzom fel az egyik szemöldököm és akad meg a kezem fél úton a szám felé egy adag habkönnyű cukorral.

- Azzal tisztában vagyunk kisfarkas. Viszont itt nincs egy merengő sem. - Rázza meg papa a fejét.

- Dehogy nincs. - Fintorgom egyet és mutatok a szemközti falra feszített vászon felé. - Ott a merengő.

- Az csak egy vászon. - Vakarja meg a fejét Sirius.

- Ja, ez Harry ötlete volt. Ötvöztük a mugli mozit a varázsló merengővel. Így megkaptuk a... - Itt összeráncolom a homlokom. - Seggfej minek is nevezték el a muglik? - Kérdezem, mivel az ilyen jelentéktelen dolgok általában amúgy is kimennek a fejemből.

- 5D-s mozi. - Kapom meg azonnal a választ, mire megemelem a falatnyi vattacukrom a fiú irányába.

- Az! - Jegyzem meg és kapom be az édességet.

- Vexo ne edd meg már most az összeset. - Néz rám a szeme sarkából Siaruli, de én csak kinyújtom rá a nyelvemet. Tudja, hogy úgyse hallgatok rá, ha nem akarok és a vattacukor ügyben még szép, hogy nem hallgatok rá.

- Üljetek le, kényelmetlen lesz végig ácsorogni. Higgyetek nekem, én kipróbáltam már. - Pillantok papáék felé, akik erre bár igen lassan, de leülnek a kihelyezett babzsákokra. Papa még a kekszeket is magához vette.

- És most? - Tudakolja Sirius, mire Siaruli elé áll és azzal a tipikusan Alexander-es "most kifejezetten jól érzem magam" vigyorával megszólal.

- Most megszerezzük a filmet. - Jelenti ki komoly hangon és szavaival egy időben megjelenik a pálcája a Black családfő feje mellett és hozzányomódik a halántékához, majd lassan eltávolodik tőle magával húzva egy ezüstös emlékszálat.

- Nem is koncentráltam az emlékre. - Tágulnak ki a varázsló szemei, amivel eléri, hogy elnevessem magamat.

- Neked nem is kell. Alexander akkor is megtalálja a szükséges emléket, ha el akarod rejteni. Fogalmam sincs honnan szerezte a tapasztalatát, de van neki rendesen. - Vonom meg a vállamat elpusztítva egy újabb falat vattacukrot.

- Ejnye Puppe Princeps, még ötleted sincs? - Jön a kérdés barátomtól, de már a hanglejtésből tudom, hogy direkt akarja húzni az agyamat, úgyhogy nem adom meg neki azt az örömöt, hogy felhúzom magam. Tudom, hogy azt a kelleténél sokkal jobban élvezné.

- Tippem az van, nem is egy, de nyugodtabban alszom este, ha nem agyalok a dolgon. - Vigyorgom rá, mint a vadalma, csak hogy ő is tudja, hogy nem gondolom komolyan a szavaimat.

- Nem is tudtam, hogy ennyit gondolsz rám. - Teszi fél kezét a mellkasára, a másikkal meg int egyet, mire a pálcája szó szerint belelövi a vászonba az előbb Sirius-tól beszerzett emlékeket.

- Seggfej, van neked fogalmad róla mióta mész az agyamra? - Teszem fel az ironikus kérdést, de nem hagyom, hogy válaszoljon. - Nehéz nem rád gondolni, vagy legalább egyikőtökre. - Vonom meg a vállamat.

- Miért érzem úgy hogy valamiről nagyon lemaradtam? - Hallom meg Sirius hangját, mire Alexander felé fordul és kinyújtja felé a jobbját.

- Engem már ismer Lord Black. Alexander Hyde Mardekár vagyok, ha Lily azt mondja Siaruli rám gondol. Egyebek mellett velem jár együtt iskolába. - Biccent egyet felém, mikor Sirius kezet fog vele, de alig hogy befejezi a mondatot már kifehéredik a haja.

- Én pedig Edward Alexander Hyde Mardekár vagyok. Puppe Princeps jobb keze, a szolgálatára. - Vigyorog a fiú.

- Mondtam már, hogy nem vagyok Puppe. - Fintorodok el és motyogom magam elé tele szájjal, de csak mert tudom, hogy ez egy olyan vita, amit úgy se nyerek meg, azonban van egy olyan érzésem, hogy örökre meg fog maradni, vagy legalábbis addig, amíg egymás agyára akarunk menni.

- Te is tudod miért ez a neved. - Kuncogja legjobb barátom, mire megforgatom a szemem.

- Ja, de ez nem jelenti azt, hogy tetszenie kell az oknak és hogy nem próbálom meg elfelejteni. - Nézek komolyan a fiú irányába, majd kinyújtom felé a kezemet és a levegőbe markolok, mintha arra várnék, hogy a kezembe adjon valamit.

- Kisfarkas, mit szeretnél tőle? - Hallom papa kérdését, de én csak komolyan nézek Alexander-re.

- Gyerünk Seggfej ide a lötyivel, nem akarom elhányni magam. Valami azt súgja, hogy nem öt percig leszünk a merengőben. - Mondom, ugyanazon a nem törődöm hangnemen, amin mindig szoktam.

- Elhányni magad? - Jön Sirius kérdése.

- Nem öt percig? - Hallom ugyanabban a pillanatban a papa hangját is.

- Mind a kettőre igen. - Vigyorgom a két ebben a világban hozzám képest felnőttnek számító férfire.

- Szerintem magyarázatot akartak Princeps. - Javít ki szokásához híven a Seggfej, de legalább ezzel egy időben a kezembe nyom egy a semmiből megjelent papírpoharat.

- Csak az egyikre tudok én válaszolni, a másik nekem bonyolult. - Vonom meg a vállamat. - Egy Merengő Kedd öt perctől órák hosszat is tarthat. Eddig a leghosszabb egybefüggő Merengő Keddünk tizenkét órás volt. - Gondolkodom el, miközben megiszom a poharam tartalmát, azt a nekem már jól ismert leginkább édes vízre hasonlító folyadékot, majd egyszerűen eltüntetem a poharat.

- Ami a másik kérdést illeti. - Kezd bele barátom, ahogy átad egy újabb papír poharat ekkor papának, aki azonnal inni is kezd. - Hamar megtanultuk, hogy minél hosszabb időt ölel fel az emlék és minél tovább vagyunk benne, annál rosszabbul leszünk, mikor kijutunk. - Magyarázza, eltüntetve papa poharát, majd megidéz egy újat Sirius-nak. - Jó sok próbálkozás eredménye ez a folyadék, de ennek hála mikor vége a mesének minden olyan lesz, mintha valóban csak egy mugli filmet néztünk volna meg. - Fejezi be és idéz meg magának egy utolsó poharat, aminek a tartalmát azonnal meg is issza, miután leül mellém.

- Na, most hogy ezzel megvagyunk, azt hiszem kezdhetünk is. Merengő Kedd indul. - Kurjantom és fordítom teljes figyelmem a vászonra, hogy hagyjam a mágiának, hogy elnyeljen az emlékek birodalmába.