Tomboló Sárkány

38. Ennek megártott a munka

A vámpírok bálja után viszonylag eseménytelenül telt el a nyaram, még csak Siaruli sem zargatott, pedig egy kicsit reménykedtem, hogy az idegesítő Sirius-sal töltendő időmtől megszabadít a fiú, de nem így történt az eset. Úgyhogy képtelen voltam azokat a napokat végigszenvedni. Aztán a nyár végén még tartottam egy nagy megbeszélést az AMM-el, csak hogy tudjam mi a helyzet mielőtt visszamegyek az iskolába. Ennek hála egy kicsit nyugodtabban tértem vissza a Roxfortba.

Az év eleje, mint mindig most is teljesen unalmasan telt. Siaruli tartott egy kis erődemonstrációt a kezdőknek, csak hogy tisztában legyenek vele, hol állnak a Mardekár ranglétráján. Mondjuk szerény véleményem szerint mindenki, aki lejjebb van ezen a bizonyos ranglétrán jobban járt, mint én. Elméletileg én majdnem a tetején vagyok, ott Daemien mellett, de ez csak annyival jár, hogy konkrétan én lettem Siaruli titkárnője. Szép kis előrelépés mondhatom, de legalább, amikor éppen a papírjaival foglalkozom, akkor nem piszkál engem.

- Mi ez a nagy csend? Már megint fenyegeted a házat Siaruli? - Kérdezem, ahogy benyitok a klubhelyiségünkbe és valóban mindenki remegve nézi a mozdulatlanul ülő fiút. - Sejthettem volna, hogy ez a helyzet. - Forgatom meg a szemeim. - Meghoztam a papírjaidat. - Dobom le az asztalra elé a kupacnyi papírt. Viszont valami furcsa érzés kerít hatalmába, általában ilyenkor már le vagyok szidva valamiért, de most a fiú egyáltalán nem is mozdul. - Ne is köszönd meg, minek? - Rázom meg a fejem mégis és már éppen hátat fordítok neki, hogy felmenjek a szobámba, mikor meghallom a válaszát.

- Köszönöm, Puppe! - A név hallatán kitágulnak a szemeim és egy pillanat alatt fordulok sarkon.

- Seggfej? - Kérdezem és már össze is húzom magam, ha tévedek, akkor most kapni fogok egy...

- Az egyetlen és igazi! - Ahogy ezt kimondja én mély levegőt veszek és felnézek rá.

- Tényleg te vagy az? - Tudakolom és mellé lépek, nem is foglalkozva a házunk tagjaival. Végül pedig megbököm a fiú karját. Persze tudom, hogy akkor is érezném a fiút, ha csak Siaruli lenne, de valahogy a mozdulat olyan ösztönösen jött.

- Én ám. - Vigyorog fel rám, azzal a már jól ismert mosolyával, amit már annyira hiányoltam.

- Hogy kerültél ide? - Kérdezem, mire ő csak oldalra billenti a fejét, majd megvonja a vállát.

- Ahogy sétálok. Bealudtál egy gyűlésen és már három órája nem keltél fel. A Sárkány kezdett aggódni, úgyhogy eljöttem megnézni, hogy mi történt, de arra nem számítottam, hogy te is tudsz térsétálni. - Néz rám, meglepő módon elismeréssel a szemébe, de én még a mondandója elején lemaradtam.

- Három órája?  - Kérdezek vissza, ő pedig csak biccent egyet. - Három éve itt dekkolok! - Akadok ki és még dobbantok is egyet, ő pedig csak elneveti magát.

- Ha tudtam volna, hogy térsétálsz, akkor csak mondom Sárkánynak, hogy semmi baj sincs és nem jövök utánad. - Mondja olyan nem törődöm hanggal, mire én elkapom az inge gallérját és felhúzom a székből, hogy az arcába kiabáljak.

- Nincs baj? Nincs baj? Három éve itt vagyok és fogalmam sincs hogy kerültem ide és hogy jussak vissza! Különben is mi a Kirké az a térséta? - Kérem rajta számon, mire megfogja a csuklómat és megveregeti.

- Nyugi Lily, semmi ami miatt aggódnod kellene. - Vigyorog rám. - Az miatt már inkább, hogy túlságosan összeolvadtál az evilági éneddel, ha elmész és nem jössz vissza akkor ez a te meg fog halni. - Mondja komolyan.

- Ahhoz előbb tudnom kellene, hogy menjek haza! - Kiabálok vele.

- Nem olyan bonyolult a dolog. - Legyint egyet.