Tomboló Sárkány

69. Tényleg "isten"

- Oh, miért jöttünk ide? - Bukik ki belőlem, mikor megérkezünk egy erdőbe, egy nagyon is ismerős ház elé.

- Beszélni akarok vele. - Jegyzi meg a Seggfej és lép egyet a kerítés felé.

- Hol vagyunk? - Hallom meg a mama hangját.

- A mesteréknél. - Mondom nemes egyszerűséggel. - Valahol az alapítók idejében, akkor laktak itt. - Vonom meg a vállam.

- Mester. - Szólal meg hirtelen a Seggfej, ezzel elérve, hogy felkapjam a fejem.

- Emrys. - Biccentek egyet, de nem mozdulok. - A mester nincs itthon. - Motyogom az orrom alatt, amikor a Seggfej elkezdi magyarázni Emrys-nek, hogy miért és hogyan kerültünk ide.

- Ezt honnan veszed? - Pislog rám Siaruli, mire én halványan elmosolyodom.

- Most úgy viselkedik, mint Merlin, vagyis az az Emrys, akit az egész világ tisztel. Ha a mester itt lenne, nem így csinálná. - Mondom komolyan.

- Nenil kisasszony. - A hirtelen megszólításra kihúzom magam.

- Igen? Bocsásson meg, nem figyeltem. - Húzok egy ártatlan mosolyt az ajkaimra. Emrys viszont csak kedvesen mosolyog rám.

- Tudom. Csak el akartam érni, hogy figyelj. Mind a kettőtöknek hallania kell a válaszom. - Magyarázza, de mikor kérdőn nézek rá folytatja. - Alexander azt kérdezte ők istenek-e? - Mutat a felnőttekre, én meg biccentek egyet. - Azt mind a ketten tudjátok, hogy a köteléktől halhatatlanok leszünk. - Mondja, mi meg a Seggfejjel egyszerre biccentünk. - Az ő kötelékük magukhoz van kötve. Így önmagukban halhatatlanok. A hatalmuk olyan magas szinten van, amin kevés boszorkányé és varázslóé. Tehát technikailag, igen ők istenek. - Biccent egyet Emrys.

- Ez esetben. - Itt a Seggfej Loki nagyapa elé áll és mélyen meghajol előtte, mire én a zöld hajú mellé állok és meghúzom a ruhája ujját.

- Nagyapa, élvezd ki a helyzetet. Ilyet ritkán látni, Alexander senkinek sem hajol meg. - Mondom, viszont mikor még fél perc múlva se mozdul barátom, megnyomom egy ujjal a vállát. - Tényleg Seggfej, most miért hajlongsz?

- Így kell reagálni, ha rájössz, hogy valaki isten. - Kapom meg a választ.

- Áh. - Mondom felismerően, majd elfintorodok. - Nem, mégsem. Nem tudtok annyit fizetni, hogy én hajlongjak valaki előtt. - Fonom össze magam előtt a karjaimat.

- Ahogy mondod Princeps, azt hiszem nekem is elég volt ennyi. - Húzza ki magát a Seggfej, mikor is Emrys hirtelen Hel bácsi mellé kerül és...

- Milyen jóképű fiatal ember. - Vigyorog idétlenül, mire nekem csillogni kezdenek a szemeim és azonnal átugrom a kerítésen, pont mikor nyílik a házikó ajtaja.

- Anyu! - Kiáltom boldogan és rohanok oda Morgána nénihez, hogy szorosan megöleljem.

- Lily-kém. Micsoda meglepetés. - Mosolyog le rám, majd morcosan felnéz Emrys-re. - Merlin! Azonnal engedd el azt a vámpírt! - Jelenti ki, mire a férfi mellénk kerül. - Nem akarok udvariatlannak tűnni, de nekik nem szabadna itt lenniük. - Biccent a Mester a csapatunk felé. - Jobb lenne, ha távoznátok. Vigyázzatok magatokra. - Simogatja meg a fejemet, mikor pedig biccentek egyet, elkapja Emrys fülét és berángatja a házba.

- Ez meg mi volt? - Hallom Hel bácsi kérdését.

- Találkoztál a Perverzzel. - Jelentem be és megyek vissza hozzájuk. - Te még könnyen megúsztad, amikor én találkoztam vele először belesett a szoknyám alá. - Forgatom meg a szemeimet, de mikor Siaruli-ra nézek látom, hogy a fiú összeszorult kezekkel néz a ház felé. - Mondjuk megjárta, mert se Malazár-nak, se Godrick-nak nem tetszett, hogy megint kisgyereknek adta ki magát. Viszont lehet, hogy a Mesternek igaza van Seggfej nem kellene velük sokáig itt maradnunk. Ki tudja mit kavarunk össze. - Nézek barátomra, aki biccent egyet és kinyújtja felém a kezét, amit én meg is fogok.