Tomboló Sárkány

42. Mennyire utál?

- Hát te meg még életben vagy? - Fintorodok el és vágom csípőre a kezeim, mikor megjelenek a Jekyll kúriában egy nappal azután, hogy a család örökbe vette Alexander-t. Az igazat megvallva csak látni akartam mi lett a dolog vége, nem gondoltam, hogy a barátom életben hagyja a családját. - Azt hittem már az első nap meg fog ölni. - Forgatom meg a szemem a Jekyll családfőt nézve.

- Do... - Kezd bele, de nem hagyom, hogy tovább jusson, csak az orrába nyomom Amely-t.

- Ugyan, Mr. Hyde hagyja el a formaságokat. Na, hol van Siaruli? - Fordulok hirtelen sarkon, hogy megkeressem azt, aki igazából érdekel.

- Lily, Lily, Lily! - Hallom meg a jobb oldalamról és ajkaimra azonnal mosoly szalad, de nem fordulok a fiú irányába. - Princeps! - Erre már rá nézek és oldalra billentem a fejem.

- Szia! Remélem nem zavartam meg semmit! - Pillantok az oldala felé jelezve, hogy a pálcájára gondolok.

- Ez a te műved? - Kérdezi a fiú komoly hangon és pillant a Hyde családfő felé. Én szélesen elmosolyodok és a hátam mögött összefonom a kezeim.

- Tetszik az ajándékom Seggfej? - Tudakolom.

- Gyönyörű. - Forgatja meg a szemeit.

- Azt hittem Siaruli kinyírja őket. - Vonom meg a vállam végül. - Vagy, hogy megjelensz és te nyírod ki őket. - Mondom egykedvűen.

- Eléggé mérges, de mint látod életben vannak. Én csak egy várost tettem földdel egyelővé. - Kapom meg a reakciót, mire csillogni kezdenek a szemeim.

- Egytől tízes skálán mennyire utál most engem? - Teszem fel a kérdést, mert tényleg érdekel a dolog. A Seggfej csak nyugodtan néz rám, majd felhúzza az egyik szemöldökét.

- Kinek a skáláján? - Jön a kérdés.

- A tiedén természetesen. - Forgatom meg a szemem.

- Egyes. - A válasz hallatán elnevetem magam.

- Akkor még semmi baj sincs! - Teszem csípőre a kezeim. - Amúgy most lefagyasztottad? - Biccentek az eléggé gyanúsan egy helyben álló családfő irányába.

- Nem kell neki mindenről tudnia. - Hallom meg a kimért válasz.

- Értem. - Itt elkezdek magam elé pislogni.

- Mi lett Princeps? - Tudakolja a Seggfej és mikor ránézek látom is a mosolyt az ajkain.

- Sirius mindjárt haza ér. Mennem kell. - Fintorgok, majd sóhajtom is egy nagyot. - Azért, ha legközelebb kinyírsz egy egész várost vigyél el. Rég láttam már rendes tömeggyilkosságot. - Jegyzem meg és ölelem meg szorosan a fiút. - Majd találkozunk Seggfej! - Intek egyet és fordulok sarkon, hogy azonnal eltűnjek a helyszínről.

Utálom, amikor az a barom hamarabb jön meg, mint kellene neki. Olyankor mindig extra gyorsan le kell lépnem onnan, ahol éppen vagyok. Ráadásul ma még csak nem is olyan csak azért jöttem haza, mert miért ne napja volt, hanem bejelentette, hogy Remus vacsorára jön. Ennek mondjuk úgy, hogy egy cseppet sem örültem, így muszáj volt vagy másfél órán keresztül a fürdőszobában lennem és az összes sampont és tusfürdőt magamra kenni, amit találtam a lakásban. Remus a papa teremtmény fia, ezért ő sokkal érzékenyebb a papa illatára. Nem akarom, hogy megtudja, hogy közöm van a papához, nem akarom a papát bajba keverni.

Végül szerencsére minden gond nélkül ment le a vacsoránk és utána még a papát is meg tudtam lefekvési idő után látogatni. Igaz nem valami hosszú látogatás volt, de annyira pont elég, hogy lenyugtassam az idegeimet és kicsit feldobjam a hangulatomat. Másnap reggel miután Sirius-t végre el ette a nyavalya otthonról megint nyakamba veszem a világot és egy álcázó varázslattal magam körül újfent meglátogatom a Jekyll kúriát. A látvány, ami fogad viszont eléri, hogy kitáguljanak a szemeim.