Tomboló Sárkány

27. Új pálca

- Se... - Kezdek bele a káromkodásba, de azonnal rá is harapok a nyelvemre. - Siaruli! Mi a jó fenét csinálsz?! - Kiáltom el magamat és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne próbáljam puszta kézzel megfojtani. Lehet, hogy nem az én pálcám és lehet, hogy nem tudom olyan jól kezelni, de attól még Vela pálcája. - Most mit kezdjek pálca nélkül? - Kérem rajta számon, ő meg csak mosolyog rám, mintha nem csinált volna semmi rosszat.

- Szerinted eltörném a pálcádat csak így, anélkül, hogy adnék helyette másikat? - Kérdezi ahogy eltünteti a pálcám maradványait.

- Ha azt hinnéd, hogy vicces, akkor simán. - Mondom morogva. - Tudtam én, hogy nem jutalmat kapok. - Fintorgok és már majdnem sarkon is fordulok, mikor a fiú kinyitja az ajtót, ami előtt áll.

- Csinálunk neked egy sokkal jobb pálcát, Vexo. - Jelenti ki ajkain egy halvány félmosollyal.

- Csinálunk? - Kérdezek vissza és szerintem vagy egy percig csak pislogok rá.

- Igen, csinálunk. Na, gyere! Nem érünk rá egész nap. - Kapja el a csuklómat és beránt engem a kis szobába, ahol előkotor egy dobozt és felém nyomja. - Gyors leszek, hogy minél több időnk legyen a faragásra, így a magok és a pálcafa is benne van a dobozban. - Magyarázza. - Tedd fölé a kezed. - Nyitja ki a doboz fedelét, én pedig fölé emelem a kezemet, mire kiemelkedik a dobozból egy fa meg egy kis fogdarab.

- Na, ezek mik? - Tudakolom kíváncsian figyelve a tárgyakat, amiket Siaruli el is kap a levegőben.

- Ez tiszafa, ez meg szarvaskígyó szarv. - Jelenti be egyesével megemelve a tárgyakat.

- Oké, és ezzel nekem előrébb kellene lennem? - Billentem oldalra a fejem, de ő csak elneveti magát.

- Ne aggódj, nem kell előrébb lenned vele. - Rázza meg a fejét. - Add a kezed. - Meg se várja, hogy mozduljak, csak maga felé húzza a kezem és elkezdi méricskélni az alkaromat. - Tizenegy hüvelyk. - Bólogat, mintha valami nagy tudású öregember lenne. Ami technikailag igaz, de gyakorlatilag egy tizenkét éves testében egyáltalán nem lehet komolyan venni.

- Az jó, vagy rossz? - Kérdezem, de nem kapok választ, helyette Siaruli csak elfordul tőlem és matatni kezd maga előtt. - Most mit csinálsz? - Próbálok egy másik kérdést is feltenni, hátha erre már méltóztat válaszolni, de újfent csalódnom kell, a fiú még mindig nem foglalkozik velem.

- Na, az alap meg is van! - Fordul hirtelen felém és nyom a kezembe egy teljesen átlagosnak kinéző botot.

- Had találjam ki, ki kellene faragnom, igaz? - Fintorodom el, de ha őszinte akarok lenni, nem teljesen igazi ez a fintor. Most már inkább csak azért csinálom, hogy idegesítsem vele a fiút előttem. Most, hogy tudom, hogy mi fog történni, már kezdek izgatott lenni. Már úgy hiányzott Castor, tehát ha már lehetőségem van egy új pálcát csinálni, akkor ki is használom.

- Bingó, Vexo! - Kacsint rám, ajkain azzal a "most együtt vagyunk a bajban" vigyorával, amivel eléri, hogy kuncognom kelljen.

- És adsz hozzá valamit amivel kifaragjam, vagy próbáljam meg hód módjára a fogammal? - Teszem fél kezem csípőre, de a szemétláda csak elvigyorodik.

- Azt már te oldod meg, hogyan lesz belőle igazi pálca. - Vonja meg a vállát, én pedig ráharapok a szám belsejére, hogy megállítsak egy újabb "Seggfej" kitörést.

- Beárulsz? - Nézek rá végül gyanakodva, ő pedig megemeli a hangját, mint amikor éppen meg akar egy osztályt kínozni órán és még élvezi is.

- Az attól függ miről van szó. - Mondja rebegtetve a pilláit. Én végül csak fújok egyet és rápillantok a vállamra.

- Flamma kincsem segítenél a tesónak? - Kérdezem, mire a kissárkány fejecskéje megjelenik a vállamon.

- Oh, mi van itt. - Csillannak meg Siaruli szemei, amiről tudom, hogy nem jelent jót.

- A kissárkányom, Charlie bácsi hozta nekem Erdélyből. - Mondom a vállamat vonva és még véletlenül sem elkotyogva, hogy én is Erdélyben jártam a nyáron. Azért van, amiről nem kell tudnia, főleg akkor nem, ha el akarok vele kezdeni hatalmi játszmásat játszani. Márpedig én el akarom kezdeni ezt a játékot, ha már van egy saját Alexandertől független szervezetem miért ne használjam ki az alkalmat és kezdjek is vele valamit. Hát nem én lennék, ha nem ezt tenném.

- Újszülött még, ha jól nézem. - Rángat vissza a valóságba barátom hangja.

- Az lehet, de nagyon ügyes és... - Kezdenék bele a lelkes magyarázkodásba, de persze megzavarnak benne.

- És nem lehetne az iskola területén. - Fojtja belém a szót a fiú.

- Mit gondolsz miért kérdeztem, hogy beárulsz-e? - Forgatom meg a szemem. - Flamma nem árt a légynek se. - Legyintek egyet, majd megsimogatom az állat fejét. - Igaz kiscsillag? - Kérdezem, mire a sárkányka boldog torokhangokat ad ki. - Na, most segíts a tesónak megcsinálni a világ legmenőbb pálcáját. - Vigyorodok el, ahogy leteszem az asztalra a pálcát és a sárkány és magam se tudom mit kezdek el csinálni, de valamit azért csinálok.

Be kell vallanom egészen ügyesek lehetünk, mert Alexander egyszer sem állít meg minket, így sikerül az egyszerű fabotból egy elég furcsa mintákkal faragott és sárkánytűzzel rendesen megerősített pálcát összeraknunk Flamma-val. Igaz, mire végzünk mind a kettőnket hamu és faforgács borít, de a vigyort az arcomról le se lehetne vakarni.

- Te Siaruli, az én pálcámra is tudsz olyan izét csinálni, mint ami a tiéden van, hogy megvéd az ártó átkoktól? - Kérdezem, mondjuk tisztában vagyok vele, hogy meg lehet csinálni a dolgot, de azért ezt nem merem így hozzávágni a fiúhoz, hiszen elméletileg nem kellene tudnom ilyen dolgokról.

- Talán majd, ha megérdemled. - Fordítja el tőlem a fejét, én pedig csak fújok egyet. Valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza. - Na, itt az ideje, hogy elinduljunk vissza a klubhelyiségbe. - Mondja komolyan.

- Figyelj, Alexander. - Szólítom meg, mikor elindulunk a kijárat felé a folyosókon.

- Mondd ki. - Kapok egy rövid választ.

- Ide lejöhetek máskor is? - Tudakolom, rá se nézve a fiúra, csak nosztalgiával telt szemmel bámulva a falakat.

- Lehet, hogy még lehozlak valamikor. - Vonja meg a vállát.

- Szóval ez egy nem. - Fintorodom el és magamban elköszönök a Titkok Kamrájától. Van egy olyan érzésem, hogy most sokáig nem fogom újra látni a helyet.

- Ne legyél ennyire szomorú Vexo, ez egy talán volt. - Kuncogja Siaruli, én pedig csak felhúzom a fél szemöldököm, mielőtt megszólalok.

- Miért nálad a kettő nem ugyanaz? - Teszem fel az ironikus kérdést, de nem várom, hogy kapjak rá választ, hanem némán követem őt ki a kamrából. - Azért, köszönöm. - Mosolygom a fiúra és gyorsan megölelem, mielőtt eliszkolnék, nehogy véletlen úgy döntsön, hogy az ölelésért kínzás jár.