Tomboló Sárkány

46. Lüktet a vér

Egy átok hangzik el közvetlen a felsorolás után. Szerintem Godrictól, de mintha nem is történt volna semmi eltűnik pont az arcunk előtt.

"Ne ijesztgesd őket." - látom az arcukon, hogy a következő lépésük fontolják éppen.

"Ismerem a szüleink, nyugi. Ez csak egy kis játék volt." - elkezdhetné akkor végre a magyarázatot.

- Mielőtt újabb átkok kezdenének el felém száguldani tisztáznom kell. Nincs ártó szándékom. Békén hagyom Siaruli elméjét. - mondja mélyen a szemükbe nézve. Godric hirtelen, teljesen meglepve, felnevet.

- Sétáló! Most komolyan? Amúgy tényleg olyasmit csinál. - mondja, de Hedwig oldalba vágja. - Mi az, tényleg ide oda sétál az időben. - ez igaz... Várjunk, most tényleg sétálónak nevez Vexo!? Vajon milyen nyelvből szedte ezt?

- Nem kell nekem hinniük, de én ő vagyok, de mégsem. Egy másik világban ugyanúgy ezt a nevet kaptam és ugyanúgy megtörtént velem is jó pár dolog, ami vele. Ennek ellenére, rengeteg dolog mégis eltérő kettőnk között. - folytatja mintha mi sem történt volna.

- Igazad van, tényleg nehéz elhinni. - mondja Malazár. - Mégis  tudom, hogy igazat mondasz. - jelenti ki fanyarul mire rajta kívül mindenki lerakja a pálcát.

- Mi az Malazár, pont most mondtad, hogy igazat mond, azaz nem fog ártani a mi Alexanderünknek. Rakd le a pálcád. - mondja Godric miközben Mardekár vállára rakja a kezét.

- Nem mondta, hogy a testét nem éri bántódás, csak az elméjét. - jelenti ki mire mindenkinek feszült lesz az arca, de pálcáért nem nyúlnak. Most, hogy belegondolok ilyesmiről tényleg nem esett szó, még mindig van hova fejlődnöm.

- Igazad van, nem mondtam. - nézünk egyenesen Malazár szemébe, mire a szemei elkerekednek.

- Mit tettél vele? - kérdi. Nem értem miről beszél, változott valami a külsőmön?

- Csak egy kicsit idomult a szervezete az én szervezetemhez. Sajnos ez elkerülhetetlen mellékhatás, a fehér haj meg csak Princepsnek szól, hogy könnyen rájöjjön melyikünk irányít. - mosolyog, majd felegyenesedik és otthagyva az alapítókat bemegy a nappaliba és leül a kedvenc fotelembe.

"Nem illik az előszobában fontos dolgokat megbeszélni." - mondja csak nekem, mintha nem érteném. Mindenki követte és bár még mindig tétován, de leülnek vele szemben.

- Ki az a Princeps? - folytatja a kihallgatást Malazár.

- Vexo, ő követte Siarulit és őt engedtem be a birtokra. Vicces volt mikor rájött kik élnek itt velünk. - nevet és egy legyintésére teát hozott neki egy házimanó. Már készülne a következő kérdés a kihallgatásban, de előbb kezdi el folytatni. - Mint láthatják a ház felismer, mint az ura, így akaratom szerint engedhetek be ide embereket, még akkor is, ha itt élsz testvér. - néz egyenesen Mardekárra akinek ismét meglepetés lesz úrrá az arcán, de gyorsan rendeződik. Mit ért ezen? - Igen otthon már ilyen a viszonyunk, ezért nem is fogok minden szavadra hajlani. Oh és a név, kérlek hívjatok Xandrunak. Egyszerűbb lesz.

"Ez rád is vonatkozik, vicces nézni, ahogy próbálsz dönteni, hogyan nevezz, de így egyszerűbb lesz." - szóval csak nevetett rajtam, amíg gondolkodtam, az a... Seggfej.

- Rendben Xandru, mi a célod a mi Alexanderünkkel? - teszi fel a kérdést Helga.

- Egyenlőre tanítványomként tanítom, amíg a mesterem nem veszi át tőlem. Sajnálatos, hogy itt még nem vett észre. - gondolkodik el és egy pillanatra gyötrelmes leckék képei villannak fel a szemem előtt, egy szigorú mesterrel. Ezek az ő emlékei, de ez lehetetlen. Ez az ember...