Tomboló Sárkány

75. Túsz válság

Őszinte leszek, az elmúlt egy hónap koránt sem volt olyan borzalmas, mint amire számítottam, hogy lesz. Rasputin rendesen kitolt velünk, hogy lelki társi köteléket kaptunk, de igazából a húsvéti hazamenetel kivételével szinte észre se vettem a változást. Mondjuk meg kell hagyni Sirius kifejezetten vicces fejet vágott mikor közöltem vele, hogy meghívtam Siaruli-t hozzánk az ünnepre, de úgy tűnik teljesen elfelejtette a legutóbbi találkozásukat, mert egy szava sem volt a dolog ellen.

Az egyetlen másoknak is feltűnő változás az volt, hogy nem szóltam rá Siaruli-ra, ha véletlen a szükségesnél tovább karolta át a vállamat, fogta meg a kezemet, vagy borzolta össze a hajamat, de ezért cserébe én is nyugodtan megtehettem mind ezt vele. Végül is Siaruli-nak igaza lett, amúgy is mindig együtt vagyunk, úgyhogy nem nagyon tűnt fel a dolog. Amikor meg igen... Na azokról az esetekről nem beszélünk. Van, amiről jobb, ha csak én és Siaruli tudunk.

Szóval lényegben a lényeg. Letelt az egy hónap és végre nem éreztem rá késztetést, hogy minden fél órában megfogjam Alexander kezét. Még szerencse, hogy iskola időben nem nagyon szoktunk maffiás ügyeket személyesen intézni, így nem kellett külön elmennem a világ másik felére. Bár egy Miriell-es, Lord Mardekáros jelenést így se úsztunk meg, viszont már annyira egybe forrtak a felnőtt alteregóink, hogy senkinek sem tűnt fel, hogy Kaneís szinte az ünnepség egésze alatt Miriell derekát ölelte.

Most pedig, hogy megszabadultunk eljött az ideje, hogy egy kicsit a saját dolgaimnak járjak utána. Mondjuk ez csak annyi jelent, hogy a suli vége után egy hét szabadságra ítéltem magam. Kellett már egy kis én idő és Phineas bácsival is rég beszéltem odalenn a titkos szobámban. Aztán meglátogattam Morgána nénit, vele is tartottam egy nagy beszélgetést. Sőt a hét végén még az igazi anyám is hazajött. Igaz csak egy éjszakára, de legalább most nem kerültük el egymást, nem úgy mint tavaly.

Olyan két héttel a nyári szünet kezdete után lehetett, mikor kaptam egy fülest az egyik vérfarkasomtól, hogy azt hallotta, hogy az angliai Minisztérium Rejtés és Misztérium ügyi szakosztályára valami teremtményekkel kapcsolatos összeírás érkezett. Alap estben ez a dolog annyira nem zavart volna, de mivel először is most a teremtmények oldalát képviselem, másodszor meg tudni akarom merre lehet Rasputin, így kapva kaptam az ötleten és nyakamba vettem Londont.

Talán az egyik legnagyobb előnye annak, hogy az ember Sirius Black lánya, hogy a Mágiaügyi Minisztériumban senkinek se rebben meg egy pillája se, ha csak úgy megjelenek, úgymond meglátogatni az aurort. Ami azt jelenti, hogy senki se állít meg, amikor megjelenek az épületben és szélesen mosolyogva elindulok a liftek felé. Már éppen elérném a szerkezetet, mikor valaki egy pálcát nyom a halántékomhoz és egy kéz szorul a torkomra.

~ Maradj! ~ Állítom le Amely-t azonnal. A pálcám kezdi megszokni, hogy kell reagálnia, de most nem csinálhatok felfordulást. Simán le tudnánk győzni a támadónkat, de nem akarom, hogy bárki a Minisztériumban lássa mire vagyunk képesek.

- Ügyes, Miss Black. Ne is próbáljon meg ellenkezni, különben vége az életének. Most pedig velem jön. - Hallom meg az ismeretlen férfi hangot a hátam mögül. A kéz eltűnik a nyakamról, de azonnal megérzem magam körül a kötéseket, amik miatt muszáj követnem az elfogómat.

~ De el tudom intézni! ~ Szólal meg Amely a fejemben.

~ Tudom kislány, de nem szabad észre vennie senkinek, hogy mi csináltuk. Ki kell találnunk egy tervet. ~ Próbálom ész érvekkel meggyőzni a pálcám, miközben az idegen, akit még mindig nem láttam vissza vezet a Minisztérium központi részébe és még valami beszédbe is belekezd az ijedt tekintetű tömeget nézve.

Én nem adom meg neki azt az örömöt, hogy idegesnek lásson. Csak egykedvű arccal állok mozdulatlanul az egyik ablak szélén. Egy rossz mozdulat és leesek, valami ilyennel fenyegeti a tömeget is a barom mögöttem. Bár, ha őszinte akarok lenni, lehet az lenne a legjobb, ha lelökne, zuhanás közben elmúlnának a kötések, átváltoznék és bumm. Meg van oldva a dolog.

- Mondjátok meg Black-nek, hogy ha nem kapjuk meg amit akarunk a lány halott. - Amikor ez a mondat eljut a tudatomig összeszorítom a fogaimat. Persze, hogy nem úszhatom meg egyszerűen még Sirius-t is bele kell keverni. Úgy nem fogok tudni semmit se tenni.

Mindegy most arra kell koncentrálnom, hogy kiszabaduljak. Szerencsére Amely jó az álcázott varázslatokkal, így elkezdem biztosítani magam körül a terepet és valami figyelemelterelést csinálni a hátunk mögött. Azonban nem is én lennék, ha minden úgy menne, ahogy akarom, mert persze, hogy Sirius megjelenik.

- Lily! - Sikoltja aggódó szemekkel.

- Jól vagyok apa. - Mondom egy halvány mosollyal, mire a varázsló mögöttem megint a halántékomnak nyomja a pálcáját.

- Add ide az iratokat Black és szabadon engedem a lányodat. - Látom, ahogy az auror kezei ökölbe szorulnak, de végül csak biccent egyet és látom, ahogy felemelkedik egy adag papír felénk. A varázsló kinyúl a vállam felett és elkapja őket. - Mind megvan?

- Minden a teremtményekről gyűjtött adat ott van, ahogy kérte. - Hallom Sirius hangját, mire kitágulnak a szemeim. A mögöttem álló férfi elneveti magát.

- Köszönöm. Most, ahogy ígértem megkapod a lányod, tessék! - Ahogy ezt kimondja lökést érzek a hátam közepén. - Üdv a bálról kisasszony. - Hallom még alig kivehetően mielőtt a talaj kiszalad a lábam alól és zuhanni kezdek.

- Lily! - Sikolt Sirius, az idegen felkacag, én meg lehunyom a szemem és felveszem egy cinege alakját. Nem egyszerű megállni a zuhanásban, de hála a madár anatómiának sértetlenül érek földet, ahol visszaveszem az igazi alakom és fújok egy nagyot.

- Rohadjál meg Grigorij. - Motyogom magam elé, ahogy felnézek az ablakba, ahonnan kizuhantam. Viszont mielőtt többet tudnék tenni, mint mondjuk, hogy felpattanok és utánamegyek a szemétládának, két kar ölel át.

- Hála Merlinnek, hogy épségben vagy Lily-kém. - Húz magához Sirius és simogatja meg a fejem.

- Semmi bajom sem volt, teljesen jól voltam. - Jegyzem meg ridegen, mire a férfi kicsit elhúzódik tőlem és végignéz rajtam. Biccent egyet, majd feláll és meg se kérdezve engem, felkap a földről. Azt már megszoktam, amikor papa csinálja ezt, de Sirius-al kicsit kellemetlen.

- Hazaviszem a lányomat. - Sirius csak ennyit mond, mikor az egyik auror megpróbál minket megállítani a távozásban. Látom, hogy a varázsló ellenkezni akar, de Sirius nem foglalkozik vele, csak tovább megy és az első hoppontnál eltűnünk a Minisztériumból.

Otthon a férfi letesz a földre, sóhajt egyet és elindul az ajtó felé. Bennem pedig elpattan az az utolsó kis húr is, ami eddig tartotta az idegeimet a férfi körül. Azok a papírok, amiket az elfogóm elvitt... Azokat én akart megszerezni. Azok voltak a kulcs Grigorij-hoz és azon múlik a teremtmények biztonsága és mindez kicsúszott a kezemből ez miatt az őrült miatt.

- Miért kellett megjelenned? - Teszem fel a rideg kérdést, pont mikor Sirius ki akar lépni a szobából. Szavaimra viszont megáll és értetlen szemekkel nézve fordul vissza hozzám.

- Mi? - Jön a kérdés az aurortól, ami eléri, hogy a nyelvem megoldódjon és szabadon áradjanak a szavaim.