Tomboló Sárkány

49. Szia papa

- Hé, Siaruli! - Állok meg a klubhelyiségünk legnagyobb termének az ajtajában és veszik el az önbizalmam, amivel elindultam a szobámból. Tekintve, hogy szünet van, őszintén szólva nem értem miért van a tavaszi félév közepén szünet, de van. Szóval, mivel szünetet rendeltek el, így az iskola nagyja kiürült a hosszú hétvégére, például a Malfoy-ok tegnap este mentek el. Ezért nem is csoda, hogy csak Siaruli van társalgóban.

- Igen? - Néz rám kíváncsian a barátom, én pedig fújok egyet, meg nyelek egy nagyot és leülök mellé a kanapéra.

- Figyelj, tudom, hogy ez furcsán fog hangzani, meg olyan lesz, mintha a semmiből jött volna, de mivel úgysincs senki itt a hétvégén, gondoltam, hogy ha lenne kedved, vagy ha... - Kezdek bele a magyarázatba.

- Vexo, lényegre. - Halkítja le egy árnyalatnyit a hangját, amiből tudom, hogy komolyan gondolja a dolgot.

- Hát mondjuk, hogy megígértem, hogy haza látogatok a szünetben és gondoltam elhívlak. - Húzom össze magam.

- Nem azt mondtad, hogy nem mész haza Sirius-hoz a szünetben? - Jön a kérdés, én pedig megforgatom a szemem.

- Papának ígértem meg, hogy meglátogatom. Szóval jössz, vagy menjek egyedül? - Állok fel és fonom össze a karjaim magam előtt.

- Hát miért nem ezzel kezdted? - Érzem meg a kezet a vállamon.

- Te most tényleg velem akarsz jönni? - Nézek rá meglepetten.

- Nem Sirius-hoz mész. - Jelenti be, mintha ez egyértelmű válasz lenne.

- Ez igaz. - Rázom meg a fejem, majd leengedem a kezeim és a balom felé nyújtom. - Mehetünk? - Kérdezem, mire Siaruli pár pillanatig a kezemet bámulja.

- Menjünk. - Teszi kezét az enyémbe, én pedig lehunyom a szemem és már utazok is.

- Kis farkas! - Hallom meg papa boldog hangját. - Oh, és Lord Mardekár. - Biccent egyet Siaruli felé, pont mikor kinyitom a szemem.

- Ismer? - Néz rám Siaruli, de mutat a papára.

- A Seggfejet. - Vonom meg a vállam. - Szia papa! - Ugrok a farkas nyakába és adok egy puszit az arcára. - Azt hiszem itt az ideje, hogy bemutassalak titeket egymásnak. - Állok megint talpra és porolom le magam. - Siaruli, ő itt Fenrir Greyback az apám. Papa, ő pedig Alexander Hyde Mardekár, ebből a világból, vagy Siaruli, ahogy én hívom. - Mutatok először az egyikükre, majd a másikukra.

- Örvendek. - Nyújt kezet Siaruli a papának, aki lassan bár, de elfogadja a felé nyújtott kezet.

- Enyém a megtiszteltetés. - Biccent a papa. - Egy teát esetleg? - Tudakolja a konyha felé biccentve.

- Jól esne. - Vigyorodik el Alexander.

- Szia, Seggfej. Még mindig mérges vagyok rád. - Mondom elfordulva a fiútól és elindulva a konyha felé. - A szokásos helyen van a süti? - Kérdezem a papától.

- Igen. - Jön a vérfarkas válasza. - Maga? - Néz Alexanderre, aki még mindig vigyorog.

- Most a Seggfej. - Vonom meg a vállam. - Apropó. - Állok meg. - Már legutóbb is mondtam, hogy változtass meg valamit magadon, ha megjelensz. Rajtam kívül senki se tudja megmondani a különbséget. - Jegyzem meg, de nem fordulok a két társam felé, csak elővarázsolom a felső polcról a sütiket és felrakok egy kis vizet forrni.

- Ahogy szeretnéd Princeps. - Hallom a választ és mikor visszanézek már fehér haja van a fiúnak.

- Most jobban szeretném, ha hagynád Siaruli-t elől lenni. Direkt azért hoztam el, hogy bemutassam a papának. - Villantok meg felé egy morcos pillantást.