Tomboló Sárkány

78. Egy Black élete

Harminc évvel ezelőtt, Sirius Black POV

Már hetek óta járom az országot. Tudom kit keresek. Pontosan tudom, csak azt nem tudom, hogy mégis merre van, akit keresek. Meg kell találnom, muszáj megtalálnom. Ez az egyetlen dolog, ami hajt, ahogy grim alakomban járom az erdőket és a mezőket, de nem találom sehol, szó szerint sehol.

Így kerülök most lassan már több hónapnyi kutatás után most ebbe a kis városba, ahol kivételesen emberi alakomban beülök egy fogadóba, szükségem van egy italra, akkor is, ha még nagyon fiatal vagyok hozzá, hogy alkoholt igyak. Nem az a lényeg, hanem az, hogy egy kis ideig nem kell semmire sem gondolnom.

- Szabad lesz a hely fiatal úr? - Hallok meg egy idegen hangot és felkapom a fejem, csak hogy meglássak egy kedvesen mosolygó barna hajú napbarnított bőrű embert.

- Persze, foglaljon csak helyet. - Mondom és biccentek magam elé, ahova az idegen azonnal le is ül.

- Ritka ilyen fiatal varázslót egyedül látni, hol hagytad a szüleid? - Kérdezi mosolyogva.

- Otthon, nyaralok. - Jegyzem meg egy halvány mosollyal az ajkaimon. - Keresek valakit. - Motyogom az orrom alatt.

- Csak nem, én magam is keresek valakit. Ezért is jöttem ide, meg elszökni a család elől néha nagyon az agyamra mennek, de szeretem őket. - Kuncogja az idegen. Magamat is meglepem azzal, hogy milyen jól el tudok beszélgetni ezzel az emberrel, sokat nevetünk és viccelődünk, mintha mindig is a legjobb barátok lettünk volna és még egy ebédet is kapok.

- Jól van kis varázsló, már beszélgetünk egy ideje, szinte már barátomnak tartalak, nekem viszont hamarosan mennem kell. Mondd csak hogy hívnak, kit kell keresnem, ha legközelebb erre járok? - Mosolyog rám kedvesen.

- Sirius Black vagyok és mi a te neved? - Tudakolom, mire a férfi megvillantja a fogait.

- Fenrir Greyback. - Ahogy a név elhagyja az ajkait kitágulnak a szemeim. Nem az nem lehet, hogy ez a jó fej és vicces fazon legyen Fenrir Greyback a vérfarkas, az a vérfarkas.

- Sirius! - Azonnal felismerem a hangot, mikor meghallom. Anyámék megtaláltak.

- Azt mondtad a barátom vagy. Ments meg. Azok a szüleim, nem akarom, hogy tudják, hogy itt vagyok. - Mondom komolyan, mire a férfi biccent egyet.

- Mit csináljak? - Kérdezi.

- Játszd el, hogy a kutyád vagyok. - Jelentem be. - Nagyon nagy kutyád. Találj ki rá valamit. - Jegyzem meg, mielőtt felveszem az animágus alakom és letelepedek a férfi lábai mellé.

- Fenrir! - Jelenik meg anyám.

- Mrs. Black, régen találkoztunk. Mi járatban erre? - Tudakolja a vérfarkas, mintha mi sem lenne természetesebb.

- A fiamat keressük. Nem láttad? Ekkora. - Mutatja anya a magasságom. - Fekete haj, ezüst szem, kiállhatatlan viselkedés. - Fintorog anya.

- Sajnálom nem láttam. - Rázza meg a fejét a vérfarkas.

- Értem. - Biccent anya, majd rám néz. - Oh, és ő ki? - Mutat rám.

- Oh, csak a falkám legújabb tagja. - Teszi kezét a férfi a fejemre, amivel eléri, hogy felnézzek rá és értetlenül morogjak. - Mint látod még gyakorol. Kontrollálnia kell a farkast. Úgyhogy jobb is lesz, ha kiviszem az erdőbe, hogy ne zavarjunk senkit. Sok sikert a kereséshez. - Köszön el anyától, majd elindul ki a fogadóból, én meg utána.

- Nem is rossz, nem is csodálkoztak rajta. - Mondom, mikor újra felveszem a saját alakom. - Köszönöm, hogy megmentettél. - Mosolyodom el, mire ő csípőre vágja a kezeit.