Tomboló Sárkány

62. Interlude

A kifejezetten idegesítő felfedezést követően, hogy Grgigorij Rasputin áll a vámpírok bálja mögött lejátszottunk pár ártalmatlan kártyapartit. Azt követően pedig eltettük magunkat estére, csak hogy másnap reggel azzal kezdjük, hogy beavassuk a dolgok állásába Daemien-t, aki azonnal magára vette, hogy mint Alexander jobb keze neki igen is tisztában kellett volna lennie ezekkel a dolgokkal és mi az, hogy nem mondtunk neki semmit, amikor már vagy fél éve folyamatosan az életünk forog kockán.

Őszintén nem tudom, hogy kereszttesóm mit aggódik ennyire. Ha Gregorij úgy tényleg Kirké módján igazából meg akarna minket ölni, akkor már réges régen feldobtuk volna a talpunkat. Legalábbis én biztos feldobtam volna a talpamat, Siaruli már jobb kérdés, nem tudom, hogy a véresen komoly gyilkossági kísérletet hogy úszná meg, sőt a pálcája sem Lily úgyhogy a védekező képességeivel sem vagyok teljesen tisztában.

Minden esetre a beszámoló után Daemien bedurcizott kicsit és vagy fél napig nem bírtuk kirángatni a szobájából, ami engem annyira nem zavart volna abban, hogy élvezzem a napom és itt hagyjam morogni a fiút, de Alexander közölte, hogy nem megyünk sehova Daemien nélkül, úgyhogy a nyaralásom ezen napját is tölthettem a magyar villában, de legalább futottunk pár kört a papával a kertben és bújócskáztunk a kis labirintusban, úgyhogy volt előnye is.

Másnapra a morci Malfoy is lenyugodott annyira, hogy a csapatunk aznap már el tudott menni egyet kirándulni a környéken, délután pedig fürödtünk egy nagyot a tóban, persze én csak azután, hogy Siaruli biztosított róla, hogy egy olyan hal sincs a tóban, ami nagyobb a tenyeremnél. Igen, hülye voltam, hogy hittem neki, sikerült belefutnom egy akkora halba, mint az alkarom, úgyhogy azután csak vízi sárkányként voltam hajlandó a vízben maradni.

Szerencsére ezután a nap után már tényleg sikerült rendesen kipihennünk magunkat és olyan jól szórakoztam, mint már régen nem. Valahogy Magyarországi nyaralásunk felénél még Vlad bácsi is meglátogatott minket és bár vagy öt percig álltak mozdulatlanul egymással szemben a papával és próbálták csak tekintettel megölni egymást végül sikerült őket annyira lenyugtatni, hogy én és a fiúk elmentünk egy barlangászatra Vlad bácsival. Persze a papa ebből a mókából kimaradt, de ahogy utóbb megtudtam elütötte az idejét és meglátogatta a legnagyobb magyar vérfarkas klánt.

Végül, mikor letelt az egy hónap szomorkásan hagytam el azt a bizonyos kis villát és tértem vissza a nyári unalmas életemhez. Hála Kirkének már csak egy hónapot kell kibírnom az apámmal és utána mehetek vissza az iskolába, hogy őszinte legyek azt se tudom hanyadikba fogok menni, de hát, annyira nem is fontos a dolog, mikor már rég fejből tudom az egész iskolai anyagot. Úgyhogy a napjaim hazatérésem után nem tanulással, hanem azzal töltöttem, hogy beszélgetek Phineas bácsival a titkos szobában, bálba megyek Miriell-ként Siaruli-val, amikor csak tehetem meglátogatom a papát és szemmel tartom az AMM-et, hátha megtalálják Grigorij-t, aki mintha eltűnt volna a föld színéről.

Tom Marvolo Riddle POV

Mióta az a mentorom összeállt az amerikai varázsló maffiával, minden a feje tetejére állt. A megszokott rutinok majdhogy nem ki lettek hajítva az ablakon. Vámpírok és vérfarkasok együtt dolgoznak világ szerte és bár vannak kisebb nagyobb ellentétek a két faj között mégis valahogy sikerül célokhoz jutni. Őszintén szólva először nem hittem, hogy ez meg fog történni, még nem volt rá példa, hogy a vérfarkasok és a vámpírok ilyen jól kijöttek volna egymással, de úgy tűnik a közös cél szentesíti az eszközt, amivel el kell érni.

- Helló szépség, levelet hoztál? - Lépek oda az ablakhoz, ahol megjelent a bagoly, karmai között egy levéllel, mikor átveszem a borítékot a madár egyszerűen távozik, én pedig megforgatom a kezemben tartott tárgyat. A pecsét egyértelmű, ezt Alexander küldte. Pedig ő most éppen valami nyaraláson van az AMM vezetőjével, vagyis Lily Vela Nenil-Black-el. A mi maffiánkban én vagyok az egyetlen, aki tudja, hogy ki is igazából Miriell Dorthwell és be kell vallanom, hogy nem nagyon örülök ennek a tudásnak.

Nagyot fújva ülök le az asztalomhoz és bontom ki a levelet, amit azonnal el is olvasok, de a végére csak összeráncolom a szemöldököm, viszont mivel feladatot kaptam, így bár nem értem, hogy mi köze van a mentoromat az elmúlt fél évben ért merényleteknek egy Grigorij Rasputin nevű vámpírhoz, de megteszem a szükséges lépéseket, hogy megtaláljuk ezt a bizonyos összeesküvőt. Így gyorsan megírok pár levelet és ki is küldöm őket, mielőtt munkám végezve leülnék egy pohár borral a kandalló mellé.

- Mégis miért ilyen fontos neked az a lány? - Iszom bele az alkoholba, ahogy visszapillantok az asztalra, ott is a levélre. Bár Alexander nem írta bele szó szerint, hogy aggódik, hogy a fiatal Black lány veszélybe kerül, valahogy érzem, hogy meg akarja védeni. Azóta, hogy bemutatta nekem, mint az AMM főnökét teljesen megváltozott a viszonyuk és ez az iskolában is látszik. Persze előtte is mindig egymás közelében voltak és mindig ott volt velük a Malfoy örökös, de valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy is bánnak egymással.

A Black lány gondolkodás nélkül piszkálja Alexander-t és a legtöbb, amit mentorom tett eddig, hogy morcos tekintettel nézett rá. Viszont azt is észre vettem, hogy azok a diákok, akik akármilyen szándékkal is közel akarnak kerülni a lányhoz, azok gyanús módon a gyengélkedőn kötnek ki. Tudom, hogy valamit Alexander csinált velük, mert ha Miss Black tenné, akkor valószínűleg pár csont már tört volna.

Rossz érzéseim vannak azzal a lánnyal kapcsolatban. Néha nem tudom eldönteni, hogy kinek képzeli magát. Egyik pillanatban olyan bután és meggondolatlanul viselkedik, mint minden kora beli gyerek, a következőben pedig megkeményedik a tekintete és olyan kisugárzása lesz, hogy attól, még bennem is megfagy a vér. Olyankor ugyanolyan időtlennek tűnik, mint Alexander, pedig kizárt, hogy bárki ugyanolyan legyen, mint Alexander és mégis ez a lány valahogy, hogy Alexander a védelmébe fogadja.

Bár nem akarom még magamnak sem bevallani, de talán Minerva-nak igaza volt, mikor a "Mardekár királyi párjának" nevezte őket. Úgy marják egymást és olyan könnyen kibékülnek, mintha már évtizedek óta együtt élnének. Mind a ketten könnyen meg tudják magukat védeni és mégis mind a ketten mindent elkövetnek, hogy megvédjék a másikat. Ha nem így lenne, akkor Miss Black nem hagyta volna meg az AMM-nek, hogy aki csak egy ujjal is Alexander-hez ér, azt ő maga fogja kibelezni.

- Remélem tudják mit csinálnak. - Sóhajtok fel és tüntetem el a borom maradékát, majd kuncogni kezdek és ahogy belenézek a lobogó tűzbe szinte alig hallhatóan folytatom. - De be kell vallani, hogy tényleg tökéletes párnak néznek ki azok ketten, mint az isteni házaspár. - Rázom meg a fejem, ahogy felállok, hogy öntsek magamnak még egy pohár bort. Ma valahogy nem akarok józan maradni.