Tomboló Sárkány

13. Lily Vela Nenil!!!

Végül kaptam egy nagyon jó tippet Phineas bácsitól, hogy hogyan nevezzem az itteni Seggfejet. Így lett az új beceneve a Siaruli, ami annyit tesz, hogy sétáló. Bomba becenév, mert még ha a seggfej véletlen ért is ezen a nyelven, akkor se fogja tudni, hogy mégis miről beszélek. Kizártnak tartom, hogy tudja mire gondolok, hiszen én adtam a "séta" nevet az időutazásainak.

A téli szünetünk végén, hála az én imádott apámnak, késve érkezek vissza a Roxfortba. Tipikus, nem is ő lett volna, ha nem húzza el ennyire a dolgot, de legalább így többet lehettem anyuval, még ha csak egy kicsit is. Úgyhogy van valami jó is abba, hogy az apám nem bír magával.

Mivel most már elég későre jár az idő, így nem csoda, hogy hatalmasakat ásítok, ahogy az iskola folyosóin haladva eljutok a klubhelyiségünkbe. Úgyhogy el is döntöm, hogy a mai napom hátra levő része bizony abból fog állni, hogy lefürdök és beledőlök az ágyamba. Majd csak nem történt olyan fontos dolog az elmúlt időszakban, ami miatt Siaruli úgy döntene, hogy szóval kell tartani.

- Lily Vela Nenil! - Hallom meg a mérges hangot rögtön mikor belépek az ajtón. Ennek megfelelően pedig azonnal tágra nyílnak a szemeim és felemelem a kezeim jelezve, hogy ártatlan vagyok.

- Most mégis mit csináltam? Még csak most jöttem meg és már bajod van velem, Siaruli? - Teszem fel a kérdést, de amikor Siaruli olyan tipikus Alexanderes mozdulattal leteszi a könyvét és rászorít a fotel karfájára, ami azt jelenti, hogy legszívesebben az alany nyakát szorítaná, már tudom, hogy valami kibaszott nagy baj van. Csak az az aprócska bibi van, hogy fingom sincs, hogy mi baja van!

- Van róla fogalmad hány tervemet tetted tönkre?! - Jön a kérdés, de már szinte szó szerint sziszegi a szavakat, amitől minden normális lénynek felállna a szőr a hátán, kivéve nekem. Én már megszoktam a Seggfejtől ezt a hangnemet, úgyhogy Siarulitól se jelent sokat.

- Háromszázhatvanötöt. Tudom, tudom. Mondtad már a legutóbb is. - Forgatom meg a szememet és elfordítom a fejem oldalra.

- Adj hozzá ötszázat. - Köpi felém a szavakat, mire leeresztem a kezeim és eltátom a szám.

- Te már tíz évre előre terveztél velem? - Mutatok magara.

- Akkor ezret. - Fonja össze maga előtt a karjait.

- Ez... Ezret? Ne mondd, hogy neked nem esett le, hogy én voltam a bálon. - Pislogok. - Várjunk, akkor már belekalkuláltad az álcám is? - Nyelek egy nagyot.

- Miről maradtam le? - Kotyog bele Daemien is.

- Erről! - Csettint egyet Siaruli, mire én a nyakamhoz kapok és felszisszenek.

- Baszd meg az átokpecséted Siaruli. - Mondom elengedve a fájó pontot.

- Nem értem. - Pislog Daemien, mire fújok egyet és felveszem azt az alakom, amit a bálon. Még jó, hogy csak hármasban vagyunk a társalgóban. - A titokzatos nő a Yule bálról. - Tágulnak ki a fiú szemei, akiről mellesleg anyunak hála megtudtam, hogy a kereszttesóm. Az anyja pedig a keresztanyám, mondjuk a keresztapám Remus Lupin, úgyhogy szép kis családom van.

- Fogalmad sincs kinek a nevét használtad, ugye? - Áll fel Siaruli a fotelből.

- Nem az én hibám, kellett egy név és csak úgy eszembe jutott. Azt hiszem apa emlegette. - Veszem vissza a jelenlegi lila szem, Godrick vörös haj kombómat, a tizenegy éves alakommal és megvakarom a nyakam hátulját.

- Szóval az aurorok is tudnak róla. - Rázza meg a fejét Alexander. - Reménykedj, hogy a neved igazi gazdája nem fog megpróbálni megölni téged. - Néz rám azzal a tipikus "Gratulálok Lily ezt jól elcseszted!" fejével. Én pedig elkezdek aggódni az miatt, hogy mégis ki lehet az a kibaszott Miriell Dorthwell, mert az egy dolog, hogy én tudom, hogy találtam ki a nevet, de arra nem számítottam, hogy ilyen személy létezik. Sőt, abból kiindulva, hogy Siaruli milyen tekintettel néz rám valószínűleg benne van a bögyében.

- Bocsánat? - Kérdezem halkan.

- Mindegy. Most már ez van. - Sóhajt egyet Alexander.

- Akkor megszabadulhatok ettől? - Mutatok a nyakamra.

- Nem. Jobb, ha tudom hol vagy, így ha meg akarna ölni téged talán meg tudom menteni a seggedet. - Mondja, majd csettint egyet. - Viszont, amíg itt vagy, addig felesleges hogy jelezze, hol vagy. - Magyarázza.

- Nem akarok még jobban az agyadra menni, de... - Kezdek bele.

- Már az agyamra mész. - Mordul rám.

- Jól van, na. - Fintorodok el. - Csak azt akartam tudni, hogy most mennyin állnak a terveid, de ha morci vagy nem kell. - Fonom össze magam előtt a karjaim.

- Ahogy legutóbb is mondtam, beleköptél a levesembe. Most megeszed, amit főztél. - Vigyorodik el. - Bár nem foglak tudni arra használni, amire a felnőtt alakod akartam volna, de így is hasznodat tudom venni. - Villantja meg a fogait, én pedig nagyot nyelek. Sose volt jó jel, ha a Seggfej így vigyorgott és Siaruli se más helyzet. - A kisasszony azt mondta a legutóbb, hogy nem jelenhetek meg nélküle, úgyhogy nem is fogok. - Lép elém és emeli meg mutató ujjával az állam, a szemei pedig besárgulnak.

- Dögölj meg Siaruli! - Szorítom össze a fogaimat és ökölbe a kezeimet.

- Ne aggódj, Vexo. Nincs tervben. - Kuncogja, ahogy elenged.

- Ez még egy strigula Lily javára, igaz? - Hallom meg Daemien hangját, amivel eléri, hogy meglepetten nézzek rá.

- Igen. - Legyint egyet Siaruli és ül vissza a fotelbe, de a könyvét nem veszi fel. Ellenben Daemien elővesz egy fekete jegyzettömböt és valamit beleír.

- Miről maradtam le? - Kérdezem és emelem meg az egyik szemöldököm.

- Számolom a különbségeket közted és Vela között. - Vigyorog a kereszttesóm.

- Én vagyok Vela. - Mondom komoly arccal, de még én se akarom ezt elhinni. A fiú meg csak megforgatja a szemeim.

- Akkor a mostani, meg a suli előtti éned között. - Jelenti be. - Eddig tizenhárom-egy a javadra. - Pillant le a jegyzettömbre.

- Mi az egy? - Tudakolom, mire szélesen vigyorogva néz rám.

- Vela el bírja viselni Sirius bácsit. - Kuncogja, engem meg kiráz a hideg.

- Jó, ezt a pontot nem akarom. Kösz. - Hunyom le a szemem. - Hé, Siaruli! Kellek még, vagy el tehetem magam holnapra? Nem neked kellett az apámmal töltened az egész szünetet. - Mondom és szavaim után még egy ásítás is kicsúszik a számon. Az a szemét láda meg csak megforgatja a szemeit.

- Még, ha akarnék valamit se lenne semmi hasznod. Fáradtan nem vagy jó semmire sem. - Legyint egyet.

- Ez nem igaz! - Kapom fel a vizet.

- Jó, jó. Igazad van. - Mondja, majd elvigyorodik. - Csak elviselhetetlenül hisztis vagy. - Igen, erre a kijelentésre csak egy hajszálon múlik, hogy ne Seggfejezzem le.

- Fordulj fel, Siaruli! - Indulok el a szobám felé. - Jó éjt, Daemien. - Köszönök el a másik fiútól és indulok el a lépcsőn.

"Tök mindegy mi van, a Seggfej, mindig Seggfej lesz."