Tomboló Sárkány

53. Jég...micsoda?

Jó őszinte leszek a mai napom nem így képzeltem el reggel mikor felkeltem. Sőt, az hogy nem így képzeletem el, az gyenge kifejezés. Egyáltalán nem így akartam a mai napot és akárki is rendezi ezt a kibaszott Vámpírok bálját, most legszívesebben megfojtanám, csak hogy utána felélesszem és újra meg tudjam ölni.

De azt hiszem jobb lesz, ha az elején kezdem a dolgot, hogy ne csak én értsem miről van szó. Szóval a múlt heti színházas kiruccanásunk után visszatértünk Siaruli-val a Roxfortba és elkezdtünk utána kutatni, hogy mégis ki állhat a furcsa bál mögött. Természetesen, amilyen a mi szerencsénk egy lépést se jutottunk előrébb, de hát mire számítottunk, valaki képes volt észrevétlen levelet küldeni az orrunk elé.

Mindegy is. A lényeg, hogy egész héten nem jutottunk egyről a kettőre, aminek csak az lett az eredménye, hogy nem csak Siaruli lett ideges, hanem én is. Márpedig, ha én ideges vagyok annak nagyon nincsen jó vége. Lehet ezért is vesztem össze tegnap este Siaruli-val és hagytam faképnél a klubhelyiség központi részében. Ja, igen csak arra nem számítottam, hogy másnap reggel mikor kinyitom a szemem egy kicseszett francia ágyon, szemben velem Siaruli a hely pedig teljesen ismeretlen. És röviden így jutottunk el mostanáig.

- Siaruli két perced van elmagyarázni, hogy hol vagyunk és miért vagyunk egy ágyban?! - Jelentem ki, ahogy magamra húzom az összes takarót, ezzel elérve, hogy a fiú szikrázó szemekkel nézzen rám.

- Szerinted én tudom? - Jön az ironikus kérdés.

- Kettőnk közül te vagy az ész. - Forgatom meg a szemeim.

- Fogalmam sincs. Az biztos, hogy vonaton vagyunk. - Mondja, ahogy kinéz az ablakon, amit én is megismétlek.

- Valahol északon, a hóból ítélve. - Fintorodok el. - Te tudod, hogy kerültünk ide? - Kérdezem felülve az ágyon.

- Amennyire te. - Kapom meg a választ.

- Szóval fingod sincs. - Húzom el a számat. - Seggfej a közelben van? - Pillantok rá.

- Ő se tudja mi van, ha ez megnyugtat. - Rázza meg a fejét.

- Ettől csak idegesebb vagyok. - Horkantok egyet, majd kimászom az ágyból, hogy körbenézzem a fülkét. - Hé, Siaruli van egy levelünk. - Emelem fel a borítékot és dobom oda a fiúnak, aki azonnal fel is bontja és elkezdi olvasni. - Oké, ez mi a fene? - Kérdezem, ahogy felveszek a földről egy csizmának kinéző izét, aminek az alján valami fém cucc van.

- Korcsolya. - Hallom meg Siaruli hangját. - Úgy tűnik a Vámpírok báljának a második felvonása egy a jégen eltöltött nap lesz. - Mondja komolyan.

- Hogy mi? Komolyan azt akarják, hogy szarrá fagyjak? - Bukik ki belőlem, mire barátom a fülke oldalában álló fogas felé biccent.

- Szerintem azok pont ezt előznék meg. - Vonja meg a vállát.

- Juhé! Máris utálom ezt a napot. - Szorítom össze a fogaimat, de ettől függetlenül odamegyek a fogashoz és magamhoz véve a nevemmel ellátott kupacnyi ruhát odalépek az egyik ajtóhoz. - Fürdőszoba! Lefoglalom! - Kiáltom a vállam felett és bezárkózom a kis fürdőbe, hogy felöltözzek.

Szerencsémre a nadrág, az ing és a zokni is puha és meleg, a kabát pedig rendesen bélelt, ahogy a csizma is, de legalább ennek nincsen olyan fém vacak az alján. A kabát zsebében találok két kesztyűt, amiket azonnal fel is húzok, majd kilépek a szobába.

- Ezeket itt hagy... - Fordul felém Siaruli. - Tad. - Pislog. - Csinos vagy Vexo. - Biccent egyet, ahogy felém nyújtja a sálat és a sapkát.

- Te se nézel ki rosszul Siaruli. - Mosolyodok el és húzom a fejemre a sapkát, majd próbálom a nyakamba kötni a sálamat. Mikor pedig sikerül valami elfogadható csomót kötni rá a vonatunk is megáll.