Tomboló Sárkány

60. Vakság

Miután papával rendbe tettük magam és már nem éreztem, hogy minden mozdulatnál folyik belőlem a víz, a vacsorára való tekintettel visszamentünk a konyhába. Fogalmam sincs papa hogy rakott össze egy ilyen íncsiklandónak tűnő ennivalót, de valahogy csak sikerült neki. Így mind jó szájízzel vacsorázunk meg, hogy utána átmenjünk a nagy akváriumos szobába és letelepedjünk a kanapéra.

Daemien magához vesz egy könyvet, ahogy papa is. Én kinyúlok a kanapén és papa ölébe fektetem a fejem, Siaruli meg valamit matat, de nem vagyok annyira éber, hogy felfogjam, hogy mit csinál. Már éppen a nyugtató, mindent magába foglaló alvás szélén állok, mikor megint meghalljuk azt a kibaszott hangot, ami ma egész nap piszkált minket.

- Komolyan? Kirakós? Komolyan? - Nyögök fel, mikor a borzalom abbahagyja a dumálást.

- Hát hallod, hogy az. - Forgatja a szemeit Daemien.

- Aztán még a darabjait is mi szedjük össze? Nem cs...  Nem volt neki elég, az amit eddig ma csinált velünk, még most is másszunk végig a villa feltárt részein? - Morgom, de tisztában vagyok vele, hogy nincs más választásunk, mint megtenni, amit a hang követel tőlünk, ha nem csináljuk akkor eléri, hogy megcsináljuk, ahogy az előző feladata alatt megtudtuk.

- Nagyon úgy tűnik. - Fintorog kereszttesóm. - Enyém a folyosó! - Jelenti ki és azonnal fel is áll, hogy elmenjen megnézni, talál-e valamit.

- Én megyek a kertbe, az a legnagyobb hely. - Sóhajt papa, ahogy kiemeli a fejem az öléből és lassan feláll.

- Siaruli? Konyha vagy előtér? - Fordulok barátomhoz, aki csak megvonja a vállát, mintha ez teljesen normális válasz lenne a kérdésemre.

- Akkor előtér. Enyém a konyha. - Rázom meg végül a fejem és hagyom magára Alexandert, hogy átrágjam magam a konyhán, akármilyen ironikusan is hangzik a dolog.

Hogy őszinte legyek elég nehéz úgy keresni valamit, hogy fogalmad sincs róla, mi az a valami, amit meg kell találnod, de úgy voltam vele, hogy az a legegyszerűbb, ha olyan dolgokat keresek, amiknek nem kellene itt lenniük, vagy a vacsoránál még nem voltak itt. Legnagyobb meglepetésemre konkrétan kirakó darabokat találtam, bár jóval nagyobbak, mint az átlagos kirakósok, de határozottan azok. Így végül egy nagy kupacnyi kirakós darabbal térek vissza az előszobába. Ez a nagy kupac pedig olyan tíz, tizenöt darab kirakót takar.

- Na, én ennyit találtam. - Ejtem le a kirakósokat a kis asztalkára, legnagyobb megelégedésemre mind jókora adag kirakóssal tértünk vissza. - Daemien, szerinted annak van lényege hol rakjuk ki? - Tudakolom, mire a fiú kézbe vesz pár kirakós darabot a négy kis kupacból és megforgatja őket.

- Nem látok rajtuk semmi jelet, vagy mágnest, vagy rúnát, ami arra utalna, hogy egy speciális helyen kell őket kirakni. - Jelenti ki végül, ahogy megvonja a vállát. - Szóval szerintem mindegy hol rakjuk ki. Valószínűleg az lesz fontos, ami rajta van. - Fogja meg az állát elgondolkodva.

- Akkor ezzel elleszünk egy darabig. - Sóhajtok egyet. - Kiválogatom a szélét. Ki segít? - Huppanok le az asztalka mellé és elkezdem két kupacba osztani a kirakós darabokat. Hamarosan Daemien is beáll a feladatba és ennek köszönhetően ketten már kifejezetten gyorsan szétrakjuk a darabokat.

- Én nem biztos, hogy sok segítség leszek. Nem vagyok jó az ilyenekben. - Hallom meg papa hangját, de azért még szavai ellenére leül mellém és elkezdi nézegetni a darabokat.

- Nem kell hozzá nagy ész, ha végképp nem látod a megoldást, csak próbálj oda minden darabot. Lily tedd ki eléd a másik két sarkot kérlek. - Nyújt felém a fiú két sarokdarabot.