Tomboló Sárkány

54. A forráshoz

A Vámpírok Báljának második jeleneteként szolgáló jeges tavon eltöltött napunk után, visszatértünk Siaruli-val az iskolába. Meg kell hagyni, bár azon a napon a kezdeti borzalmak után jól éreztem magam, de ugyanúgy ki vagyok akadva, hogy nem tudunk semmit, mint előtte voltam. Az elkövetkező hetekben pedig semmit, de szó szerint semmit sem tudok meg, sőt az AMM se tud segíteni egy cseppet sem.

Talán ezért is jutok el arra a szintre, hogy elegem lesz a dologból és eldöntöm, hogy mindenki elmehet a fenébe, valahol el kell kezdeni a kutatást és jelenleg a leggyanúsabb pont a vörös hajú denevéres vámpír volt. Márpedig, ha vámpírokról van szó, akkor a boszorkány jobb, ha egyenesen a forráshoz megy kérdezősködni. Mivel pedig a vöröskét nem tudom kifaggatni, így marad az egyetlen vámpír akit ismerek.

Ezért történik meg, hogy Flamma-val a vállamon és egy széles vigyorral az arcomon egyik este megjelenek Vlad bácsi erdélyi iskolájának az udvarán. Megjelenésemmel viszont jól ráhoztam a frászt pár diákra, hiszen akkora sikolyokkal lettem körülvéve, hogy be kell fognom a fülem. Még szerencse, hogy a sikolyok alternatív kapucsengőként funkcionálnak, így az én kedvenc teremtmény bácsikám pillanatok alatt megjelenik.

- Lily! Kis bőrváltó! Mi szél hozott az otthonomba? - Kérdezi a bácsi, ahogy szorosan magához ölel.

- Bőrváltó? - Húzom fel az egyik szemöldököm, még sose hallottam ezt a kifejezést.

- Hát azt csinálod, nem? Mindig váltogatod hogy nézel ki. - Kuncog a férfi, amivel eléri, hogy elmosolyodjak.

- Van benne valami. - Értek végül egyet.

- Szóval, mi járatban erre? - Tudakolja, én pedig sóhajtom egyet, de hagyom, hogy vezetni kezdjen az iskola falai között, az irodája felé.

- Van pár kérdésem, amikre csak te tudsz válaszolni. - Jelentem ki, pont mikor megérkezünk az irodájába. Vlad hellyel kínál és még teával is, amit természetesen el is fogadok.

- Szóval mit szeretnél kérdezni Lily? - Tudakolja a férfi, én meg beleiszom a teámba.

- Karshen Sarari. Mit tudsz róla? - Pillantok a nagybátyámra a szemem sarkából. A férfi egy pillanatra megdermed, majd fúj egyet mielőtt megszólalna.

- Nem sokat. Azt tudom, hogy a teremtőm közeli barátja, nagyon közeli barátja. A palotája messze északon van, a jég birodalmában és nagyon ritkán enged oda másokat. Elég magának való fickó és senki se tud róla sokat. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni. Miért? - A kérdés hallatán elfintorodom, ahogy a teámba bámulok.

- Pár hete én és Alexander találkoztunk vele, egy befagyott tavon. Furcsán viselkedett. Csak tudni akartam mi lehetett az oka. - Próbálom meg kimagyarázni magam.

- Szóval tényleg ott voltál! Tudtam, hogy éreztem a szagod! - Csap a férfi az asztalra.

- Azt akarod mondani, hogy bűzlök? - Nézek morcosan a férfire.

- Dehogy! Csak, hogy mostanában erősebb rajtad a vérfarkas szag, mint kezdetben. - Magyarázza, én pedig biccentek egyet.

- Szóval te is ott voltál azon a tavon? Miért nem közelítettél meg minket? - Érdeklődöm, de legnagyobb meglepetésemre a vámpír az orrom előtt elpirul.

- Hát tudod, Karshen eléggé tett róla, hogy én és Erzsébet el legyünk foglalva. Meg amúgy is mindenkinek megmondta, hogy maradjanak távol a furcsa szagú vendégektől, mert... - Itt megakad a szava.

- Mert? - Kérdezek vissza, nem értem miért kell harapófogóval kiszedni belőle az információt.

- Mert az volt az első randevútok. - Ahogy ez a mondat elhagyja nagybátyám száját nekem szó szerint kiesik a csésze a kezemből. A porcelán hangos koppanással ér földet és apró darabokra törik, de én csak pislogni tudok távoli rokonomra.

- Először is előbb fog piros hó esni, minthogy Siaruli randira hívjon engem. Másodszor meg, honnan vette ezt a hülyeséget?! - Teszem fel a kérdést meglepően egyszínű hangon, pedig nem is sokkal a felszín alatt a teljes ledöbbentség és a mindent elnyomó harag keveréke forrong bennem.

- Hát, izé... Azt... Azt... - Makogja a rokonom, nekem viszont most nincs energiám ilyenekkel foglalkozni, így mérges tekintettel nézek a férfire és rámarkolok a köztünk lévő asztalra.

- Szedd össze magad Vlad bácsi, mielőtt olyat mondok, amit megbánsz. - Jelentem ki, és abból kiindulva, hogy a vámpír hirtelen mély levegőt vesz, sikerült a jó hangnemet megütnöm.

- Azt mondtátok neki, hogy bálon vagytok. - Böki ki végül, amivel csak azt éri el, hogy eltátsam a számat. Az információ valahogy a kelleténél sokkal nehezebben akar eljutni az agyamig.

- Oh... - Suttogom magam elé, miközben próbálom azt a napot külső szemmel végig nézni. Ha valaki nem tudja, hogy mit takar ez a nem rég kezdődött bál körülöttünk, annak tényleg úgy nézhetett ki, minta...

~ Lily, jól vagy? ~ Hallom meg Flamma hangját és érzem meg a fejecskéjét az arcomon.

~ Én... Azt hiszem sokkot kaptam. ~ Jegyzem meg, mit sem foglalkozva a velem szemben ülő és nagyokat pislogó Vlad-al.

~ Mitől? ~ Jön a kérdés, én meg lehunyom a szemem.

~ Most minden vámpír azt hiszi, hogy Siaruli-val randizgatok. ~ Bököm ki, majd sóhajtom.

- Csak ez kellett nekem, nem elég, hogy fogalmam sincs mi folyik itt, most még a vámpírok is mindent félre értenek, hála annak a Karshen fazonnak. Kellett Siaruli-nak azt mondani, hogy bálban vagyunk. - Nyomkodom meg a homlokom fél kézzel.

- Ami ezt illeti. Nem is értettem, hogy miért kell titeket magatokra hagyni, mikor nem ti voltatok az egyetlenek. - Vonja meg a vállát Vlad.

- Az egyetlen mik? - Kérdezem gyanakodva.

- Akik bálozni mentek. Tudod Sarari csak száz évente egyszer hagyja, hogy mások használják a jeget a taván. Ilyenkor mindig nagy partikat szoktak szervezni. Általában a teremtőm vagy az angliai klánok vezetője küldi ki a meghívókat az eseményre, de idén Imamu küldte ki őket. - Magyarázza nagybátyám, én pedig megfogom az állam, ahogy próbálom belőni ki az az Imamu.

- Mr. Moti a bálodról, a vak vámpír? - Csettintek egyet, mire Vlad biccent egyet.

- Igen, idén ő küldte ki a meghívókat. A jégen ünnepelték meg a feleségével a házassági évfordulójukat. Látnod kellett volna Erzsébetet, reggelre már nem volt magánál, úgy kirúgtunk a hámból. - Kuncogja, amit én is megismétlek, hiszen a gondolat igen is vicces. - Csodálom, hogy titeket nem hívtak.

- Mi még naplemente előtt távoztunk. - Rázom meg a fejem, mire nagybátyám megértően bólogat, majd elkezd matatni az egyik fiókban és végül, mikor megtalálja, amit keres felém nyújt egy levelet.

- Jut eszembe. Ezt Imamu küldi, ahogy ő mondta a "furcsa szagú párnak a bálodról". - Mosolyog rám a férfi, ahogy elveszem a borítékot.

- Furcsa szagú pár? - Tudakolom. - Miért nem egyenesen nekünk küldte?

- Ti voltatok az egyetlen nem vámpír pár és valószínűleg azért, mert tudta, hogy ismerlek titeket. Gondolom úgy volt vele, általam hamarabb eljut hozzátok, mintha mással küldi el. - Vonja meg a vállát a férfi, mikor megmozdul Flamma a vállamon és belecsíp a fülembe, ezzel jelezve, hogy indulnom kellene.

- Értem. Köszönöm, Vlad bácsi. Most viszont ideje, hogy távozzam. Ezt meg majd elolvassuk Alexander-el. - Emelem meg a levelet, ahogy felállok. - A következő találkozásunkig Vlad bácsi. - Köszönök el a vámpírtól, mielőtt távoznék ugyanazzal a varázslattal, amivel ide érkeztem.