Tomboló Sárkány

56. Ingyen nyaralás

A tanév hátralévő része nyugalomban és az átlaghoz képest kevés veszekedéssel telet, már mint ami engem és Siaruli-t érint, akik korábban képesek voltunk hetente egymás torkának ugrani, vagy csak én az ő torkának neki ugrani. Egy teljesen átlagos tanév vége, a szokásos kitérőkkel, amiket egy maffia vezetőjének kötelessége megtenni és olyan politikai eseményekkel, amin a Mardekár család fejének és új üdvöskéjének feltétlen részt kell vennie.

Igen, ezt mondanám, HA. Ha nem akartak volna szinte naponta kinyírni! Bizony! Nem, nem túlzok! Amióta visszajöttünk Siaruli-val az Afrikai kitérőnkről folyamatosan az életünkre törtek. Voltak átkok, vízbefojtás, méreg, rontások, bérgyilkosok (varázsló és teremtmény egyaránt), vadállatok a semmiből, megbabonázott tárgyak, öngyulladó papírok vagy ruhaanyagok és még egy csomó ehhez hasonló.

Úgyhogy egyáltalán nem kell csodálni, hogy év végére az idegeim már olyan pattanásig feszültek, hogy mikor Sirius haza érkezésem napján közöli, hogy van egy meglepetése számomra majdnem közlöm vele, hogy dugja fel a seggébe a meglepetését, mielőtt én etetem meg vele. Viszont valamilyen csoda következtében, aminek valószínűleg vagy Flamma-hoz, vagy a papához van köze csendben tudtam maradni.

- Tessék Lily! Előre is boldog szülinapot kis szemem fénye! - Nyújt felém a férfi egy kulcsot, amit én gyanakodva veszek át.

- Mi ez apa? - Kérdezem, ahogy megforgatom az egyszerű lakáskulcsnak kinéző tárgyat a tenyeremben.

- Emlékszel Lászlóra? - Valószínűleg az arcomra lehet írva, hogy halvány fogalmam sincs róla, hogy mégis ki a Kirké kecskéjéről beszélhet, mert folytatja. - Tudod a barátom, akinél megálltunk, mikor legutóbb Erdélyben voltunk. - Még így is eltart egy darabig, hogy eszembe jusson az az emlék, amire szükség van. Már nagyon rég volt, hogy Sirius-al mentem Erdélybe, akkor is, ha én gyakrabban vagyok ott vendég.

Végül eszembe jut az a pokoli utazás a repülő motron és a megálló Magyarországban, ahol Sirius valamelyik barátjánál ebédeltünk, akinek a nevét már akkor se tudtam, mikor vendégségben voltunk nála, nem hogy most. Viszont mivel az volt az egyetlen utazás, amit Sirius-al tettem Erdélybe így csak erről beszélhet a férfi. Így végül biccentek egyet, mire a varázsló elvigyorodik.

- Szóval nem rég felkeresett, hogy jövő hónapban el fog utazni és rám bízná a nyaralója felvigyázását, a Balatonnál. Nekem viszont idénre nem sok szabadságom maradt, úgyhogy arra gondoltam, hogy mi lenne, ha te mennél el helyettem. Vagy már akkora, mint én, amikor ilyeneket kezdtem csinálni, anyukádról nem is beszélve. - Kuncogja.

- Komolyan? - Pislogok fel a férfire értetlenül, mire csak megsimogatja a fejem.

- De mennyire, hogy komolyan. - Ezzel pedig magamra hagy a szobámban, én pedig szélesen elmosolyodok.

- Éljen! - Bokszolok a levegőbe és azonnal az asztalomhoz sietek, hogy elkezdjek megírni két levelet. Egyet Daemien-nek és egyet Alexander-nek, amiben megkérdezem tőlük, hogy van-e kedvük a következő hónapot egy kis kikapcsolódással tölteni. Miután pedig elküldöm a leveleket és a napi köreimet megjárom Sirius-nál este lefekvés után meglátogatom a papát.

- Kis farkas! - Kap fel apa vigyorogva, mikor megjelenek otthon.

- Szia papa! Van kedved jövő hónapban velem nyaralni? - Kuncogom hatalmasakat.

- Tudod, hogy mindig szeretek veled lenni kis farkas. - Nyomja meg az orromat, amivel eléri, hogy elnevessem magam. - Csak mi leszünk? - A kérdésre megrázom a fejem.

- Még nem tudom. Írtam Alexander-nek és Daemien-nek, hogy van-e kedvük jönni, ha válaszoltak, akkor tudok majd többet is mondani. - Vonom meg a vállam. - Most viszont, ugye van abból a fini sütidből? - Nézek csillogó szemekkel a papára, aki elneveti magát, de azért ad nekem sütit.

Egy héttel ezután megkapom Siaruli és Daemien válaszát is, mind a ketten azt mondták, hogy el tudnak jönni, amit azonnal el is újságoltam a papának. Így pedig izgatottan vártam a következő hónapot, hogy megpattanhassak a Griamuld térről és elindulhassak nyaralni. A barátaimat áthívtam hozzánk az indulás napjára, apát pedig már előző este elhoztam. Még szerencse, hogy Sirius-t lefoglalja a munka, ami miatt nagyon későn ért haza és kora hajnalban el is ment, így esélye se volt a papát észrevenni.

Miután pedig a fiúk is megérkeznek és a kis csapatunk összegyűlik a nappaliban előveszem a zsupszkulcsot amit az a magyar bácsi küldött, akinek megint elfelejtettem a nevét és ami elméletileg a nyaralóhoz legközelebbi városba visz. Maga a zsupszkulcs egy ócska horog. Ez azonban nem állít meg senkit abban, hogy megfogja és a varázsló bőröndjeinkkel fél kezünkben így el is tűnünk a Grimauld térről.

- Azt a Kirké varázspálcáját neki! - Tátom el a számat mikor megérkezünk és a tiszta napos ég helyett kékes zöldes fény vesz körbe, ami arra késztet, hogy felnézzek, ennek hála pedig leessen az állam. Azt hittem szabad terepre érkezünk, de fenn nem az eget látom, hanem halakat és csak messze a fényt, ami leszűrődik. - Mi most víz alatt vagyunk? - Pislogok nagyokat.

- Úgy tűnik. - Biccent Daemien, aki hozzám hasonlóan csillogó szemekkel figyeli a felettünk lévő világot.

- A Balaton alatt vagyunk. - Jegyzi meg Siaruli.

- Hallottam, hogy van itt egy varázsló város, de sose jártam még itt. - Mondja a papa, ahogy körbe néz, amivel eléri, hogy én is megnézzem mi van körülöttünk. Egy utcán állunk, aminek a két szélén falakkal körülvett épületek vannak és nagy kertek, mintha visszamentünk volna az időben a rómaiak idejébe.

- Na Vexo, melyik a miénk? - Kérdezi Siaruli egy félmosollyal az ajkain, mire kihalászom a kulcsot a zsebemből és megnézem mi van a rá erősített bilétára írva.

- Napfeny u. 58. - Próbálom meg felolvasni fintorogva. - Tudja valaki hogy kell kiolvasni a vonalat az e betű fölött? - Nézek fel a csapatra. - És mi a fene az az "u."?

- A vonal az e betű felett é Lily és azt jelenti, hogy utca. - Hallom meg a választ, mire megforgatom a szemem.

- Kössz, Seggfej. Gondolom nem tudod hol van. - Pillantok barátomra, aki csak megvonja a vállát.

- Hát az utca megvan, meg a 46-os is. - Szólal meg Daemien, aki az állát fogva nézi a legközelebbi villát. - Ott meg a 48-as. - Mutat a balra levő épületre. - Valószínűleg arra kell tovább mennünk. - Jegyzi meg, mire én elvigyorodok.

- Akkor mire várunk még? Induljunk! - Kapom el a papa karját és indulok meg az utcán a házszámokat figyelve. Két barátom pedig szorosan a nyomunkban van. Meglepő módon egész nagy a csend itt lenn és senkivel se futunk össze mielőtt elérjük a megfelelő villát.

- Rendben fiúk, itt vagyunk. Ki áll készen egy nagy nyaralásra? - Vigyorodok el, ahogy kinyitom az ajtót a kulccsal és belépek. Viszont nem megyek messzire csak leteszem a bőröndöm és körbe nézek, de mikor a papa is bejön, aki utolsónak lépett be az ajtó nagy kattanással bezárul és azonnal megérzem egy akadály mágiáját.

- Ne már! - Nyögünk fel egyszerre Siaruli-val, mikor felfogjuk, hogy csapdába lettünk ejtve.