Tomboló Sárkány

47. Te tudod?

Ahogy vártam a Samhain életem legjobb ünnepe volt, még az se érdekelt, hogy Sirius olyan halvány volt másnap, mint a fal, mikor reggel hazaértem. Mikor pedig megkérdezte merre voltam, egyszerűen csak azt hazudtam, hogy Vlad bácsinál, aki éppen erre volt látogatóban. Aztán mikor egyedül maradtam a szobámban azonnal írtam is egy levelet Vlad-nak, hogy ha ez a nyomozók gyöngye Sirius véletlen rákérdezne nála a dologra.

Volt apámnak nem kell tudnia, hogy az egész estét Amerikában töltöttem azzal a teremtménnyel, akit igazi apámnak tartok. Az este fénypontjára pedig folyamatosan emlékeztet a kelleténél élesebb metszőfogam. Igen, eddig ha jobban akartam papára hasonlítani, akkor használnom kellett a Nenil örökséget, hogy farkas fogaim legyenek, most meg arra kell használnom, hogy illetéktelen személyek ne vegyék észre a farkas fogakat. Én azonban egy pillanatig se bántam meg a döntésemet.

Hála a Malazártól tanult varázslatnak, most már egy család vagyunk Fenrir-el. Őszintén bevallva először kicsit furcsa volt, hogy a tudatom hátuljában mindig tudom, hogy merre van a férfi. A papa szerint idővel gyengül a dolog, aztán pedig már csak akkor érezzük merre van a másik, ha rá gondolunk. Ez egyszerre volt jó és rossz hír, de hát vannak olyan dolgok, amikkel a boszorkány nem tud mit kezdeni. Úgyhogy el is engedtem a dolgot és inkább kiélvezem, amíg tart.

A felemelő Samhain után sokkal nyugodtabban tértem vissza a suliba, igen kimenőt kaptam Sirius-tól az ünnepre, tekintettel arra, hogy pénteken volt és így a hétvégét vele tölthettem, de persze vasárnap azonnal reggeli után visszavitt az iskolába. Na, nem mintha annyira bántam volna inkább a suli, mint Sirius. Szóval egy szó, mint száz még a téli szünetig minden problémát sokkal lazábban kezeltem, mint korábban. Valahogy nem tudta semmi sem elrontani a kedvemet. Pedig néha megpróbáltam mérges maradni Siaruli-ra, de még az sem tartott sokáig.

Persze tudhattam volna, hogy boldogságom rövid életű lesz. Elég volt a téli szünetet kivárnom. Hatalmasat csalódtam, pedig kezdtem azt hinni, hogy az AMM jobb, mint otthon voltak a halálfalók, de nem sokkal jobbak. Vagy csak mindenkinek az életében most van a legszerencsétlenebb időszak, amikor semmi se akar nekik összejönni. Egy pár idiótának sikerült ráijeszteni pár kisebb teremtmény klánra, úgyhogy a szünetem tölthettem azzal, hogy próbálok elmenekülni Sirius elől és elsimítani a szart, amit ezek a barmok csináltak itt nekem.

- Nem hittem, hogy ezt fogom mondani, de kész felüdülés végre itt lenni, még ha titkárnő leszek is. - Nyomkodom meg a nyakam, ahogy a Roxfort folyosóin lefelé haladok a pincébe, hogy eljussak a klubhelyiségembe. - Na, mi lett megint szar kedved van és mindenkit kiűztél az auráddal a teremből Siaruli? - Teszem fel a kérdést és vágom csípőre a kezemet, mikor kinyitom az ajtót és csak barátomat látom a kandalló előtt kezében egy könyvvel.

- Szerintem azt most te is meg tudnád csinálni amilyen a hangulatod, Princeps. - Mondja felpillantva rám, én pedig megforgatom a szemem.

- Neked is szia Seggfej! - Jegyzem meg és vetem le magam a kanapéra mellé. Egy pillanatig elgondolkodom, majd egyszerűen oldalra fordulok és lefekszem a kanapéra. - Ha be mersz szólni vagy bárkinek is megemlíted ezt esküszöm, hogy mikor legközelebb Atlantiszra megyünk ráveszem Jafart, hogy kasztráljon. - Jelentem be és ezzel egy időben ráteszem a fejem a combjára, majd összefonom magam előtt a karjaim és lehunyt szemekkel sóhajtom egyet.

- Jól van. Ilyet nem szoktál csinálni. Mi történt? - Kérdezi meglepetésemre aggódó hangon, mire én csak horkantok egyet.

- Mintha nem élveznéd, amikor morgok. - Nézek fel rá mérgesen. - Ha nagyon tudni akarod az embereim! Azok történtek. - Fintorgok. - Néha nem tudom eldönteni, hogy a DEFAB alkalmazottai vagy az AMM úgynevezett maffiatagjai a nagyobb idióták. - Kezdek el mutogatni a kezeimmel. - Megmondtam nekik, hogy nézzenek utána az amerikai teremtményeknek, hogy tudjam mennyien vannak. Erre ezek az AMM-es barmok mit csinálnak? Ráhozzák nekem a frászt vagy négy kis klánra! - Puffogok magam elé. - Úgyhogy tölthettem azzal a szünetem, hogy meglógom Sirius elől és egész nap Miriell-es alakban könyörgöm bocsánatokért, hogy eltakarítsam a szart, amit ezek összehordtak itt nekem. - Hunyom le a szemem és teszem a homlokomra a jobb tenyerem.

- Igen, az AMM már csak... - Kezd bele, de hirtelen abba hagyja. - Várjunk! Te vagy az AMM főnöke? - Jön a kérdés, ami eléri, hogy azonnal felpattanjanak a szemeim, de mikor meglátom a tekintetet, ami egyértelműen Siaruli-hoz tartozik kitágulnak a szemeim és azonnal felülök, majd megfordulok, hogy szembe kerüljek vele és idegesen mutatok rá.

- Siaruli, mégis mióta vagy te elől? - Teszem fel a kérdés.

- Ez most lényegtelen. Vexo mulier, válaszolj! - Néz rám azzal a komoly tekintetével, én pedig összeszorítom az ajkaimat.

- Kösz Seggfej! - Motyogom elfordulva és reménykedve, hogy a fiú előttem nem hallja meg a kifejezést. - Igen, én vagyok. Miriell Dorthwell szolgálatára, Kaneís Mardekár. - Biccentek egyet.

- Egyet értek tényleg egy seggfej. - A kijelentésre gyorsan pislogok párat, majd halványan elmosolyodok.

- Ha ezt egy találkozásból leszűrted, akkor nem csalódtam benned Siaruli. - Jegyzem meg.

- Igen. Egy hatalmas seggfej! Hónapok óta együtt dolgozunk és volt pofája nem elmondani nekem, hogy te vagy az igazi Miriell Dorthwell, az AMM főnöke! - Morogja barátom, de ezzel csak azt éri el, hogy kitáguljanak a szemeim.

- Együtt dolgoztok? - Kérdezek vissza lehalkított hangon.

- Igen. - Fonja össze maga előtt a karjait.

- Szóval, amikor ő elől van, akkor te tudtad mi történik? - Tudakolom.

- Egy alkalom kivételével, igen tudtam. - Vágja rá, én pedig ráharapok az ajkaimra.

- Alexander Hyde Mardekár! - Nyomok meg minden nevet és nézek egyenesen Siaruli szemébe. - Mondd csak hányszor is próbáltunk meg kinyírni téged a családalapítóval? - Billentem oldalra a fejem és húzom az ajkaim egy mosolyra, amiről tudom, hogy biztos, hogy nem néz ki biztatóan.

- Azt mondja ötszázszor. - Húzza el a száját Siaruli.

- És tényleg itt van. - Jegyzem meg, ahogy megfogom az orrnyergem, majd nagyot sóhajtok. - Amióta beléptem a klubhelyiségbe, mióta vagy te elől Siaruli? - Kérdezem rá se nézve.

- Amióta beléptél. - Erre azonnal felkapom a fejem és még a szám is eltátom.

- Mielőtt leszidnád, teszt volt és megbukott. - Szólal meg a Seggfej Siaruli szájával. - Tudnia kellett volna tartania magát a hirtelen meglepetésekkel szemben is.

- Hirtelen meglepetések? Láttad te őt? Soha meg se fordult volna a fejemben, hogy ő Miriell Dorthwell. - Ráncolódik össze Siaruli homloka.

- Megsértődnék Vela nevében is, ha nem erre ment volna ki a játék az eleje óta. Vela is képes volt rá és én is képes vagyok rá, hogy eljátsszak egy szerepet a világnak. Csak míg Vela-nak szüksége volt az ártatlan Hugrabugos szerepre, bocsáss meg Helga. - Nézek el oldalra, ahogy mindig, ha az alapítókról beszélek. - Addig engem nem érdekel, hogy mit gondol rólam a világ. Ezt a Seggfej nagyon jól tudja. - Fintorgok megint.

- Azt akarod mondani, hogy Vela volt Miriell Dorthwell, hogy végig Lily Vela Nenil-Black volt Miriell Dorthwell? - Jön a kérdés és most tudom, hogy Siaruli kérdez, de válasz helyett csak biccentek egyet. - Most de szívesen megfojtanám. - Fonja össze maga előtt a karjait.

- Üdv a csapatban, állj be a sorba vagyunk páran, de Lily nem fogja hagyni, hogy a közelébe kerüljünk. - Jelentem be.

- Miért nem hagyod, hogy a közelébe kerüljenek? - Néz rám egy igen csak vicces fintor társaságában.

- Ne játszd az idiótát, a pálcádról beszélek Siaruli. - Jegyzem meg, amivel csak azt érem el, hogy a termet elnyelje a néma csend.