19. Fenrir vs Lily

69 12 2
                                    

Hát el jött ez a nap is, a nagy nap, amikor először fogok találkozni Fenrir Greyback-al. Gondolom mondanom sem kell, hogy gombóc van a torkomban és összeszorult a gyomrom. Kicsit sincs kedvemre ez a nap, egyik része sem és a találkozó utáni AMM gyűlés csak a kisebbik gond. Azt el kellene tudnom intézni, hiszen könyörgöm életem nagy részében szervezetek vezetésével foglalkoztam, akkor is, ha a Seggfej sokat segített benne, úgyhogy ha más nem is, de valami apróság biztos rám ragadt az évek során.

Szóval lényeg, ami lényeg, reggel felkeltem és miután megszabadultam a napra az apámtól magamhoz vettem Phineas bácsi pálcáját, majd egy utolsó mély lélegzetvétel után hopponáltam egy olyan helyre, amit én igazából nem is ismerek, de Vela emlékeiben tisztán jelen van, így nem lehet vele gondom, hogy eljussak oda. Szerencsémre az utam sima volt, így gond nélkül megérkeztem abba a bizonyos házba, ahol az AMM szokta a megbeszéléseit tartani.

"Legalább azt tudom, hogy a rendszer nem lát különbséget köztem és Vela között. Ez megnyugtató." Fújok egyet közvetlen miután megjelenek a szobában.

- Jó reggelt kis farkas. - A hirtelen köszönésre, azonnal sarkon fordulok, csak hogy meglássam Fenrir Greyback-ot, aki minden teketóriázás nélkül elém lép és szorosan magához ölel. Én először csak lefagyok, majd visszaölelek és úgy kapaszkodom belé, mintha az életem múlna rajta. Érzem, hogy könnyek vannak a szememben.

"A fenébe is ezekkel az érzelmekkel." Morgom magamban.

- Mi a baj kis farkas? - Kérdezi a férfi, ahogy eltávolodik tőlem, én meg kilépek az ölelésből és még hátrálok is pár lépést, közben pedig lehajtom a fejem.

- El kell valamit mondanom. - Nyelek egy nagyot.

- Micsodát? - Hallom a komoly kérdést, mire összeszorítom a szememet.

- Nem tudom, hogy érződik-e, nem tudom, hogy tudod-e, de nem vagyok rá képes, hogy hazudjak neked. Egyszerűen nem megy, túl sokat jelentesz, ami kurva furcsa, tekintve a helyzetet. Csak azt szeretném, ha tudnád, hogy akár mi is van én is ugyanúgy szeretlek, de én... Az a Lily Vela Nenil, akit te ismersz, az nem én vagyok. Lily Vela Nenil vagyok, de nem a te Lily-d... - Fejezem be és várom az elkerülhetetlent, amit nem is tudok igazán, hogy mi.

- Értem. - Kapok egy rövid választ, de még mindig nem merem kinyitni a szemem. - Csak egy kérdésem van. Mi a véleményed a teremtményekről? - A kérdés olyan hirtelen ér, hogy akaratlanul is kinyitom a szemeim és értetlenül nézek a komoly arcú vérfarkasra. - Kérdezem máshogy. Mit tennél, ha a varázslók öldökölni kezdenének a teremtmények között?

- Egyesével kínoznám őket halálra a legspeckóbb Mardekár családi átkokkal és hidegen hagyna, hogy Siaruli mit gondol. Világ életemben a faji egyenlőség híve voltam. Senkinek sincs joga elítélni valakit csak azért, mert másnak született. Én csodálom a teremtményeket, annyit szenvedtek és még mindig erősek és tovább élnek. Ezt senkinek sem áll jogában elpusztítani. - Törik ki belőlem a válaszom, a férfi pedig elmosolyodik és újra szorosan magához ölel engem.

- Lily vagy. Mindegy, hogy az, akit én ismertem, vagy más, de Lily vagy, az én kis farkasom, aki kiáll azért, amit akar. Az én farkaskölyköm vagy és ez sose fog változni. - Ahogy ezek a szavak elhagyják a száját én elsírom magam és meg se próbálom visszafogni a könnyeimet.

- Papa... - Bukik ki belőlem a megnevezés, amit Vela használt.

- Itt vagyok, itt vagyok. Minden rendben lesz. - Nyugtatgat a farkas, ami hosszú percek után el is éri a hatását. Végül magam se tudom hogy, de a Vela-nak szokásos farkas papa ölében ülünk pózba kerülünk. - Szóval kis farkas, mi ez a nem vagy Lily? - Jön a kérdés. - Szeretném, ha elmagyaráznád nekem.

- Kinek a szemszögéből akarod, az enyémből, vagy Vela-éból? Bár a lényegen nem változtat. Én nem ebből a világból származom, bár sokban hasonlít ez a hely arra, amit én ismertem, de rengeteg mindenben más. Te is egy vagy a más dolgok közül. - Jegyzem meg. - Arra nem hiszem, hogy a gyűlés előtt lenne időnk, hogy részletesen elmeséljem életem négyszáz évét, de ha gondolod szívesen elmondom. - Mosolygom rá.

- Mindenképpen hallani akarom. - Biccent egyet. - Szóval egy másik világból jöttél. Mi a neved? - Teszi fel a kérdést.

- Hú, de régen mutatkoztam már be így. - Pislogok magam elé, majd mély levegőt veszek. - Örvendek a találkozásnak Lily Vela Nenil-Mardekár-Malfoy, a DEFAB vezetője és a Roxfort igazgatója. - Mondom, majd sóhajtok egyet. - De jelenleg csak Lily Vela Nenil-Black, amint megtudtam az AMM főnöke, bár úgy Miriell Dorthwell a nevem. - Fogom meg a fejem, mikor elkezd fájni a sok információ összekeveredésétől.

- Szóval ugyanúgy hívhatlak Lily-nek. - Teszi a fejemre a kezét.

- Igen. - Mosolygom fel rá.

- Mikor kerültél ide? - Kapom meg a következő kérdést.

- Aznap, amikor Vela kezdett a Roxfortban. - Válaszolok.

- Vela-nak hívod a korábbi éned. - Jegyzi meg a farkas, mire csak biccentek egyet. - Értem, mikor jöttél rá, hogy én és az AMM vannak?

- Akkor, amikor a levelet írtam neked. Vela emlékei csak szakaszosan jönnek vissza, bizonyos alkalmakkor egy kevés, a leveleitek voltak, amiktől visszaemlékeztem. - Hunyom le a szemem.

- Akkor ami a Yule bálon történt... - Kezd bele a kérdésbe, de nem hagyom, hogy befejezze.

- Az az én saram volt. Fogalmam sem volt róla, hogy Vela pont a Miriell Dorthwell nevet választotta magának. - Forgatom meg a szemeim. - Így akarjon az ember tisztelegni valaki előtt. - Fintorodom el.

- Ez esetben jobb, ha tudod, hogy nagyon óvatosnak kell lenned Lord Mardekárral, az a varázsló megfoghatatlan és ki tudja mire készül. - Magyarázza a farkas, én pedig biccentek egyet.

- Igen, ahogy mondod, ki tudja, hogy Siaruli mire készül éppen. De nem kell aggódni pontosan tudom hogy kezeljem volt négyszáz évem rá, hogy megtanuljak vele bánni. - Vigyorodom el.

- Ismerted Lord Mardekárt? - Tágulnak ki a farkas szemei, mire kuncogom egyet.

- Mit ismertem? Az unokatestvérem, a legjobb barátom, a jobb kezem, szigorúan véve a nagybátyám, de nincs a pénz, hogy nagybácsinak hívjam. - Ráz ki a hideg. - De lényegben, a lényeg. Igen ismerem őt és büszkén mondom magamról, hogy jobban ismerem őt, mint a legtöbben.

- Ennek most a felét se értettem. - Kuncogja a farkas. - De arra még mindig kíváncsi vagyok, hogy miért léptél vele kapcsolatba? - Jön a kérdés, mire összefonom magam előtt a karjaim.

- Volt pofája felnőttként megjelenni a bálon, mikor nekem ott kellett szenvednem kislányként. Egyértelmű volt, hogy az idegeire megyek. Mondjuk így utólag visszagondolva, nem volt a legjobb ötlet, amivel valaha előálltam, kaptam is miatta egy átokpecsétet, de még így is megúsztam, ez is jobb, mint egyet megkapni a családi átkok rosszabbjai közül. - Fut végig a hideg a gerincemen.

- Van egy átokpecséted? - Tágulnak ki a farkas szemei, én pedig biccentek egyet és elhúzom a hajam a nyakamról, hogy látszon a jel rajta. - Le lehet szedni?

- Egy normális átokpecsétet simán leszedtem volna, de ez Siaruli átokpecsétje, hozzá se merek nyúlni, ki tudja mi van benne. Viszont nem sokat fog ártani, nem figyel meg vele. Elmondása szerint felesleges, ha egyszer úgyis mindig Sirius-al vagyok, csak arra kell, hogy megérezze, ha veszélyben vagyok. - Vonom meg a vállam.

- Az AMM veszélyes. Volt már rá példa, hogy megtámadtak a gyűlésen. - Jelenti ki, én pedig egy halvány mosolyra húzom az ajakaimat.

- Ne felejtsd el Fenrir, hogy nekem Vela-val szemben négyszáz év van a javamra. Pálca és megszólalás nélkül tudok olyan átkokat használni, amikről még csak hallani se hallottak. Nem fognak gondot okozni. Az már sokkal inkább, hogy mit kellene velük csinálnom. Ebben mondjuk örülnék, ha tudnál nekem segíteni. - Nézek könyörgőn a vérfarkasra, aki csak kuncog egyet és megsimogatja a fejem, ahogy Vela emlékeiben tette.

- Megoldjuk kis farkas, megoldjuk.

Tomboló SárkányWhere stories live. Discover now