Tomboló Sárkány

67. Almalé!

- Mi az, hogy téged nem? - Tágulnak ki a szemeim, mikor a Seggfej száját elhagyják a szavak, de a fiú csak egykedvűen néz rám.

- Ezt a megfelelő varázslattal és egy kis koncentrációval a mi Merlinünk is meg tudta volna csinálni. Szóval, engem nem győzött meg. - Néz még mindig ridegen Loki nagyapára a Seggfej.

- A ti Merlinetek? - Kérdez vissza az asztalfőn ülő férfi.

- Nem akarok szemtelen lenni, de azért a mi Emrys-ünk kicsit más szinten van, mint bárki a szobában, ezt még én is tudom. - Vonom meg a vállamat. - De hát mi vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ennek a világnak a logikáját. Ha istennek mondja magát miért ne lehetne az? - Könyökölök fel az asztalra, amivel elérem, hogy a Seggfej fújjon egyet.

- Lehet, hogy erős varázslók, de nem istenek. - Jelenti ki. - Az ő kötelékük más, mint az átlagé, de ettől még csak varázslók. - Magyarázza.

- Kötelék? - Billenti oldalra a fejét papa.

- Szóval a mester és a Druida itt is lelki társak? - Mosolygom barátomra, aki megrázza a fejét.

- Itt az a része hiányzik. - Mondja nyugodtan, mire nekem kitágulnak a szemeim. - Ne aggódj Princeps a tiéd halványan látszik, hogy a Sárkányhoz van kötve. Csak azt mondom, hogy itt az átlagnak nincs Bölcsek Köve, csak nekik. - Legyint egyet.

- Néha úgy szeretném látni, amit te látsz. - Sóhajtok egyet, mire ő kuncogni kezd és megfogja a vállamat. A szemem előtt a világ egy pillanatra elsötétül, majd meglátom a színes foltokat az asztal körül ülők feje felett. - Azt a Kirké göcsörtös varázspálcáját neki. Ez elképesztő. - Tágulnak ki a szemeim. - Te Seggfej valahonnan ismerősek nekem ezek a színek. - Motyogom mit sem törődve azzal, hogy mindenki értetlenül néz rám.

- Olyanok, mint az Élet esszenciája. - Hallom meg Siaruli hangját egy nagy nyelés után.

- Oh, te is látod? - Pislogok rá.

- Miattam. - Vonja meg a vállát a Seggfej. - De most hogy mondod tényleg hasonlít az almalére. - Fogja meg az állát.

- Almalére? - Fintorodok el barátom szavaira, aki csak biccent egyet. - Honnan tudod, hogy almalé íze van? - Kérdezem, de gyorsan folytatom is. - Te elcsórtad Siaruli-tól, ami nála volt?

- Dehogy loptam el. A Vezúvon találtam, mikor megmásztam az éves megfigyelésem alkalmából. - Magyarázza nyugodt hangon. - És igen megkóstoltam. Olyan, mint a Lelki társi kötelék, tudod, hogy gyűjtöm őket. - Legyint egyet, mintha nem is érdekelné a dolog.

- Hogy érted, hogy gyűjtöd őket. Alig van Élet esszenciája a földön. - Mordul fel Siaruli.

- A Lelki társi köteléket gyűjtöm nem az esszenciátokat. - Javítja ki a Seggfej.

- Mi még mindig nem értjük miről van szó! - Szól közbe papa, mire barátomhoz fordulok, miközben végigmutatok az asztaltársaságon.

- Nem tudod nekik is megmutatni? - Kérdezem tőle, minek hála egy halvány félmosoly jelenik meg az ajkain, mielőtt felállna.

- Ahhoz kicsit nagyobb hely fog kelleni. - Indul meg az egyik ajtó felé, én pedig azonnal a sarkában termek, mikor pedig a felnőttek is felállnak átmegyünk egy üres terembe. A Seggfej beáll a terem közepére és kitárva a karjait felnéz a plafonra.

- Íme a kollekcióm! - Mondja büszkén, mire a szobát színes kötelékek százai töltik be és a meglepett hangvételekből kiindulva nem én és Siaruli vagyunk az egyetlenek, akik látják őket.

- Honnan van neked ennyi? - Bukik ki belőlem.

- Évszázadok munkája Princeps, évszázadok munkája. - Kuncog egyet, amivel eléri, hogy elfintorodjak.

- Szóval ezt csinálod, amikor nem talállak a munkádnál, mi? - Vágom csípőre a kezeim.

- Annyi évszázad után, ami óta ismersz, már megszokhattad volna, hogy sosem vagyok ott, ahol lennem kellene. - Vigyorog rám, ártatlanul, én meg csak megforgatom a szemeim.

- Évszázadok? - Hápog a papa mellettem, mire meglepetten nézek fel rá.

- Mi a baj papa, mondtam, hogy több, mint négyszáz évet éltem. - Vonom meg a vállam. - Legutóbb nem volt vele bajod.

- Tudod kisfarkas elvoltam azzal foglalva, hogy egy másik világból jöttél. - Magyarázza a papa, de mielőtt folytatná a nagyapa közbeszól.

- Szóval egy másik világból jöttetek? Ez magyarázza a helyzetet. - Fogja meg az állát és gondolkodik el.

- Te Seggfej, amúgy mire ennyi Lelki társi kötelék neked? - Tudakolom és kezdek el sétálni a gömbök között. - Azt tudod melyik kié? - Pillantok rá, amivel elérem, hogy elmosolyodjon.

- Az ott a tiéd! - Mutat a jobb oldalamra, mikor pedig oda fordulok, szélesen elmosolyodom a látványtól. - Az ott a mesteréké. - Mutat el egy másikra. - Az ott Flamel-éké. - Mutat egy újabbra, majd mellém lép. - Az pedig, hogy mire kell... - Itt elvigyorodik és a legközelebbi gömböt elkapva belenyomja a mellkasomba. - Energiát ad, könnyebb vele fejlődni, máris ugrottál vagy tízet. - Mosolyog a fejem fölé, én pedig csak gyanakodva nézek fel a világító gömbre magam fölött.

- És ezekből mégis honnan tudod, hogy ki hányason van? - Bukik ki belőlem a kíváncsi kérdés.

- A csillagokból körülöttük természetesen. - Hagyja ennyiben a dolgot.

- Tíznél elvesztettem a fonalat. - Rázom meg a fejem és engedem le a kezem, amivel elkezdtem követni a pontokat a legközelebbi kör körül.

- Mi ez a piros csík? - Mutat Siaruli a piros vonalra, ami a bal csuklómtól a távolba vezet, ahol el is tűnik.

- Az a kapocs, ami Princeps-et összeköti a Sárkánnyal. - Avatja be Siaruli-t barátom.

- Azt akarod mondani, hogy nálatok ezek gyakoriak? - Szólal meg Hel bácsi fintorogva és a gömbökre mutatva.

- Nem. A Bölcsek Köve ritka dolog, csak olyanok közelében éltünk, akiknek volt. - Vakarom meg a nyakamat és fordítom el a tekintetem a kíváncsian és hitetlenkedve néző felnőttekről.

- Ezeknek a gömböknek a létezése, még ha nem is pontosan olyanok, mint az Élet Esszenciája, azt jelenti, hogy nálatok is lenniük kell isteneknek. - Szólal meg hirtelen Loki nagyapa, ezzel elérve, hogy megint rá nézzek. A zöld hajú férfi komoly tekintettel néz a Seggfej felé, aki viszont csak halványan elmosolyodik, mielőtt mellém lépne és a vállamra tenné a könyökét.

- Na, Princeps mit szólsz? Megmutassuk nekik, hogy nálunk nincsenek istenek? - Kérdezi fejével a felnőttek felé biccentve.

- Jó ötlet lenne, csak nem tudunk visszamenni. - Morgom. - Te vagy az egyetlen, aki tudja.

- Te is vissza tudnál menni. - Néz rám fél szemmel.

- De még mindig nem jöttem rá hogy! - Mordulok fel, mire Siaruli megfogja az egyik kezem, én pedig fújok egyet. Viszont mikor a Seggfej nevetni kezd rá kell szorítanom Siaruli kezére, hogy ne fojtsam meg ezt a szemetet.

- Princeps, mit csináltál mielőtt ide kerültél? - Kuncog a Seggfej.

- Unatkoztam. - Mondom egyszerűen.

- Na tessék. Ez a kulcs! Unatkoznod kell, úgy igazán unatkoznod. - Magyarázza, mire én eltátom a számat.

- Ennyi? - Bukik ki belőlem.

- Igen ennyi. - Biccent egyet. - Most viszont térjünk a tárgyra, elvigyük őket, Princeps? - Mosolyog rám azzal a cinkos vigyorával, amit én azonnal meg is ismétlek.

- Miért is ne? - Kérdezem, majd ellépek a Seggfejtől és szabad kezemmel megfogom a papa kezét. - Kézfogás mindenki. - Adom ki a parancsot, mielőtt a Seggfejre néznék. - Sétálni megyünk!