Tomboló Sárkány

24. Ismeretlen ismerős

Teljesen némán követem Vlad bácsit, aki egyre beljebb vezet engem a barlangba. Ha nem a nagybátyámról lenne szó elkezdenék aggódni a testi épségemért, de tisztában vagyok vele, hogy Vlad nem fog bántani, nem adtam rá okot neki. Végül is nem fenyegetem sem őt, sem az iskoláját. Úgyhogy legalább az életem biztonságban van. Mire a barlang mélyére érünk már alig látok el az orromig is.

Azonban ez miatt nem kell sokáig aggódnom, ugyanis, amint a sárkányanyuka meglát minket izzani kezd a mellkasa. Az izzás fényében látom a fészket, amiben egyetlen tojás pihen. Vlad bácsi lassú és kimért léptekkel igyekszik megközelíteni a sárkányt, de az nagyon védekező beállásban van, így nem engedi, hogy közelebb kerüljön bárki is hozzá, mindegy Vlad mennyire akar óvatos lenni. Talán egy tíz perc lehetett, mire meguntam a dolgot és eldöntöttem, hogy kezembe veszem az ügyet.

Koncentrálva, hogy a szívverésem és a légzésem is egyenletes legyen levettem magamról a védővarázslatokat, ezzel elérve, hogy a sárkány figyelme azonnal rám szegeződjön, Vlad bácsi pedig ijedt tekintettel forduljon felém. Én azonban nem is foglalkozom a vámpírral, ahogy a sárkány szemeibe nézek ajkaimon egy kedves mosollyal, de nem mozdulok egy tapodtat sem.

- Sajnálom, hogy megzavarunk. Tudom, hogy ez egy nagyon fontos pillanat, de csak azért vagyunk itt, hogy biztos ne történjen semmi baj. - Mondom nyugodt hangon. - Vlad bácsi sem akar nektek ártani. - Kuncogom, mikor észreveszem, hogy a sárkány a nagybátyámat nézi. Az anyuka sárkány dörmögő hangot hallat, mire megint kuncognom kell.

- Azt mondja büdös vagy! - Nézek nagybátyámra. - Szerintem jobb, ha távolabb jössz. - Jelentem ki és leülök a földre, ott ahol eddig álltam. - Nagyon zavarna, ha jelen lennénk? - Pillantok fel a sárkányra, aki egy ideig csak bámul engem, majd leereszti a fejét, ami így a lábamig ér. Én csak kedvesen megsimogatom, majd visszahúzom a kezem. - Biztos nagyon elfáradtál, minden nap védeni a tojást. Ne aggódj, ebbe a barlangba egy ártó lény se teszi be a lábát, amíg én itt vagyok. A kicsinyed biztonságban van. - Mosolygom a sárkányra.

- Heh, csak próbálják meg! Fogalmuk sincs róla, ki az a Lily Vela Nenil! - Húzom ki magam, mikor a sárkány megvádol vele, hogy túl fiatal vagyok én még ahhoz, hogy bármitől is megvédjem őket és hogy bárki meg tudna engem támadni.

- Lily? - Vlad bácsi meglepett hangjára felkapom a fejemet. - Te érted mit mond? - Teszi fel a következő kérdést, én pedig csak megvonom a vállam.

- Sárkánnyá változtam utoljára, kis mellékhatás, amíg nem változom át mássá, addig érteni fogom őket. - Mondom, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. - Kezdődik. - Mosolyodok el, mikor a sárkány visszafordul a tojásához. Én és Vlad bácsi pedig némán figyeljük, ahogy a tojáson lassan apró repedések jelennek meg. Aztán, ahogy az idő telik el, egyre nagyobbak lesznek a repedések és kisebb darabok is potyognak le róla, aztán megjelenik egy kis fej, majd apró szárnyak és végül kibújik a tojásból az apró sárkányka.

Egy nagyon is ismerős zöld kis sárkány. Lassan nyitogatja fel a kicsi szemecskéit és pislog az anyjára azokkal az eltéveszthetetlen zöldeskék árnyalatú arany szemekkel. Az esemény hatására amúgy is mosolygós arcom most ellágyul és érzem magamon azt a mosolyt, amivel a gyerekeimet és az unokáimat néztem. Ő az a sárkány, akinek a kicsinyeit láttam felnőni, aki a Roxfort házi sárkánya lett.

- Flamma. - Suttogom magam elé, de persze, mit ér a suttogás egy vámpír és egy sárkány társaságában, körülbelül semmit. Abban a pillanatban, ahogy megszólalok azonnal mind a két felnőtt felém fordul.

- Mi? - Motyogja Vlad, de alig jön ki hang a torkán és csak az ajkairól tudom leolvasni a szavakat. A sárkány viszont sokkal egyértelműbben kérdez rá a dologra.

- Szerintem ez egy jó név neki. - Vakarom meg a nyakamat, de a következő pillanatban kiterülök a földön, ugyanis az újszülött sárkány a mellkasomnak ugrik és a nyakamba fúrja a fejét. - Igen, azt látom, hogy nagyon kedvel. - Simogatom a kölyök fejét, mikor az anyja megszólal.

- Rendben vagy? - Kérdezi Vlad bácsi.

- Sose voltam jobban. - Vigyorodom el. - Jól van Flamma, szállj le szépen. - Fogom két kézbe a kis sárkányt és teszem le a földre, ahogy felülök, de az azonnal belemászik az ölembe. - Nem maradhatok itt veled csöppség. - Simogatom meg a fejét. - Nem hiszem, hogy apám annak örülne. - Nézek fel szomorúan a sárkány anyjára.

- Minek? - Tudakolja Vlad bácsi.

- Azt mondta, hogy szeretné, hogy én vigyázzak rá. - Magyarázom a nagybátyámnak.

- Talán mégis. - Gondolkodik el, viszont többet nem mond, így csak a sárkány babát figyelve kezdünk el teljesen más dolgokról beszélgetni. A történeteinek egy részét, már jól ismerem és tudom mikor hallgat el belőlük olyan részeket, amikhez szerinte fiatal vagyok, de nem zavar a dolog, már annak is örülök, hogy a nagybátyám mesél nekem, az lényegtelen, hogy miről is mesél. Azonban sajnos jóval hamarabb jön el az az idő, amikor a már korán reggel beállított jelző varázslatom el kezdi a nyakamat csiklandozni, mint ahogy akartam.

- Vlad bácsi, kérhetek tőled valamit? - Nézek komolyan a férfire.

- Bármit, amit szeretnél. - Mosolyog rám.

- Lehetne, hogy te viszel haza? Ha apu találkozik veled, talán még engedi is, hogy holnap is eljöjjek. - Magyarázom.

- Ez esetben természetesen elkísérlek. - Áll fel a férfi.

- Lenne még valami. - Állítom meg a nagybátyámat.

- Baj van? - Látom a meglepetést a szemében.

- Nem akarom, hogy apa tudja, hogy rokonok vagyunk és hogy én jöttem ide, nem lehetne, hogy azt mondjuk, hogy véletlen találtál meg? - Könyörgöm neki.

- Ha ezt szeretnéd, akkor megoldjuk. - Simogatja meg a fejemet. - Gyere, menjünk és hozd a kis sárkányodat is. - Kacsint rám, ahogy felém nyújtja a kezét, én pedig megfogom azt és hagyom, hogy felhúzzon.

- Ég veled! Még visszajövök, ígérem! - Köszönök el az anyasárkánytól, majd követem Vlad-ot ki a barlangból, ahol a vámpír ölbe vesz és elkezd velem futni.

- Merre van az apukád? - Kérdezi.

- A sárkányrezervátumban. - Mondom és közben igyekszem biztosan tartani a kis sárkányt és magamat is.

- Itt is vagyunk. - Áll meg hirtelen és tesz le a földre, majd megfogja a kezem. - Menjünk és beszéljünk az apáddal. - Lép át velem az oldalán a sárkányrezervátum határán. Már csak apával kell elhitetni, hogy véletlen találkozás volt és rábírni, hogy engedjen el Vlad bácsihoz és akkor legalább itt se kell sokat vele lennem.