Tomboló Sárkány

8. Lord... Lord... Hogy a fenébe kerül ez ide?!

A felnőttek Yule bálja szombat este volt. Így magamra öltöttem a jelenlegi legelegánsabb ruhámat, amikor a Malfoy-okkal együtt elmentem az ünnepségre. Természetesen a gyerekek hamar egyedül lettek hagyva, ahogy az ilyen eseményeken mindig. Így a többi társammal és az unokatesóimmal együtt a bálterem egyik sarkából figyeltük az eseményeket.

Sose voltam az a szociális pillangó, főleg akkor nem, ha kötelező partykról volt szó, de úgy részt venni egyen, hogy szó szerint nem csinálhat a boszorkány mást, mint hogy áll, alkohol mentes puncsot iszik és bámul ki a fejéből rosszabb, mint az udvarias bájcsevej! És én még azt hittem, hogy azt utálom, de nem, nem ám. Most visszasírom a bájcsevejeket.

Szóval éppen igyekeztem magamat nem halálra unni, mikor eszembe jutott egy nagyon fontos dolog. Mikor körbenéztem nem láttam sehol a Seggfejet, pedig Daemien azt mondta ő utasította arra, hogy hozzon el. Na már most, akkor itt a logikus kérdés. Hol a Kirké göcsörtös varázspálcájában van az a fiú?

- Daemien! - Szólítom meg végül a fiút, mikor a kíváncsiságom kezdi elveszteni a türelmét.

- Igen Lily? - Jön a kérdés.

- Alexander nem jön? - Billentem egy kicsit oldalra a fejemet, mire az én imádott unokatesóm, mit csinál? Na, mit? Úgy néz rám, mintha azt mondtam volna neki, hogy "Haza akarok menni Sirius-hoz"!

- Alexander egy árva. Nincs bizonyított rokonságban az aranyvérűekkel. - Mondja komolyan, én pedig majdnem elröhögöm magam és csak az állít meg a dologban, hogy eszembe jut a Seggfej naplója és összeszorul a szívem. A szülei nagyon szerették őt és őszintén sajnálom, hogy nem tölthetett velük sok időt.

- Nem vittétek még el a Gringotts-ba? - Teszem fel inkább a kérdést, mielőtt elmerülök az emlékeimben és nem tudok kikászálódni belőlük.

- Az apám dolga. - Vonja meg a fiú a vállát, amivel csak azt éri el, hogy megforgassam a szemem.

- Ez nem volt válasz a kérdésemre. - Jegyzem meg egy fintor társaságában.

- Nem tudom apám elvitte-e. - Kapok egy normálisabb választ és ezzel egyelőre meg is elégedek. A party az elkövetkező fél órában nagyon unalmasan telik. Már éppen azon gondolkozom, hogy fogom magam és körbenézek a kastélyban, mikor zavargás hangjai ütik meg a fülem, amik a felnőttek felől jönnek.

Először nem is akarok foglalkozni a dologgal, biztos megint valami nagy kutya jött, de aztán meghallom, hogy valaki azt suttogja, hogy Lord Mardekár. Na, ez már felkeltette a figyelmemet és úgy döntöttem megnézem Tom mit alkot Lord Mardekárként, így elkezdtem keresni az alakját a felnőttek között, de nem Tom Marvolo Riddle-t találtam meg.

- Lord... - Motyogom, de nem bírom folytatni. - Lord... - Kezdek bele újra, majd feladom a dolgot és egyszerűen kibukok. - Hogy a fenébe kerül ez ide? - Kérdezem fennhangon.

- Lord Mardekár, egy befolyásos aranyvérű mágus. Az egyetlen, aki talán képes tenni valamit Dumbledore propagandája ellen. Csak természetes, hogy meg van hívva egy ilyen eseményre. - Magyarázza Daemien, mintha egy óvodásnak nézne, aki nem tud semmit sem felfogni. - Az ott mögötte pedig a jobb keze az SVK tanárunk.

- Azt tudom, engem az érdekel a másik hogy került ide. - Mondom mérgesen, és közben tekintetemmel késeket szúrok az úgy nevetett "Lord Mardekár" hátába.

"Nem az volt, hogy a világuralom megszerzéséig nem használhatjuk a nevünket Seggfej?!" Kérdezem magamban, de azért annyira nem vagyok őrült, hogy ezt a kérdést ki is mondjam.

- Hmm... Én meg azt hittem, hogy úgy fogsz rá reagálni, mint a többiek. - Jelenik meg egy halvány félmosoly Daemien ajkain.

- Ezt hogy érted? - Kérdezem, felhúzva az egyik szemöldökömet, mire unokatesóm egyszerűen biccent egyet oldalra. Gyanakodva fordulok abba az irányba és mikor meglátom a körülöttünk lévő fiatalok csapatát azonnal megértem Daemien mire utalt. És a Seggfej még rám mondja, hogy nem tudok illedelmesen viselkedni. Ezeknek a fele úgy bámul, mint borjú az új kapura, a másik felének meg tátva van a szája.

- Furcsa, hogy te nem lepődtél meg. - Mondja unokatesóm egykedvűen.

- Ennyire nem vagyok hülye. Az első óránkon mondta, hogy politikai pályáról jött tanítani. Miért kéne meglepődnöm azon, hogy most politikai mivoltában jelent meg? - Rázom meg feladóan a fejemet. Néha nagyon nem tudom minek néz a saját unokatestvérem.

- Néha nézel ki ennyire hülyének! - Suttogja, én pedig most felé irányítom a szúrós tekintetemet.

- Nem hallottad még, hogy egy nő legnagyobb fegyvere az ezernyi maszk, amit magára tud ölteni? - Kérdezem, mire a fiú nemes egyszerűséggel felröhög.

- Te egyet se tudsz megtartani két percnél tovább. - Kuncogja, én pedig megrázom a fejemet.

- A nem tudok, meg a nem akarok, az két különböző dolog. Én egyszerűen csak nem akarom őket megtartani. Az én fegyverem a kiszámíthatatlanság. - Vonom meg a vállamat. Tekintetem viszont megint Lord Mardekárra esik.

Ismerem ezt az arcot, elégszer láttam már a Seggfejen. Általában olyankor, mikor arra készül, hogy lépést tegyen valamelyik világrengető tervében. A jelenlévőknek fogalmuk sincs róla kivel állnak szemben. Alexander olyan, mint egy főnix bőrébe bújt baziliszkusz. Most pedig kifejezetten nagyon meg akarom tanítani táncolni ezt a bizonyos baziliszkuszt. Volt pofája hozzá, hogy ide kényszerítsen egy kurva unalmas bálra, ő meg beszambázik, mint felnőtt, aki azt csinál, amit akar.

"Ejnye Seggfej. Ennyire nem ismertél még ki engem?" Nézek morcosan a barátomra. "Ha felhúzol egy Nenil-t annak nem lesz jó vége!" Húzom ajkaimat egy halvány mosolyra. Végül is, Mardekár mindig azt mondta, hogy minél több szabályt tudsz úgy megszegni, hogy nem csípnek nyakon, annál jobb Mardekáros vagy, márpedig én igen is jó Mardekáros akarok lenni.

- Figyelj Daemien. - Szólítom meg az unokatesómat.

- Mi az már megint? - Néz rám kicsit morcosan.

- Ne morogj már. - Legyintek egyet. - Te akartad mindig tudni hol vagyok, úgyhogy csak szólok, hogy elmegyek bepúderezni az orrom. - Mondom nemes egyszerűséggel és sarkon fordulok.

- Mit csinálni? - Hallom a kérdést, majd egy halkabb puffanást.

- Azt jelenti, hogy elmegy az illemhelyiségre. Nem igaz, hogy ti fiúk ezt nem tudjátok. - Jut még el a fülemig az egyik lány suttogása, mielőtt túl távolra kerülnék a csapattól.

Először valóban a mosdóba megyek, de egyáltalán nem olyan okokból, mint amiket a lány mondott. Amint magamra csukom az ajtót, bele is kezdek nagy tervem megvalósításába. Ha a boszorkánynak van Nenil öröksége, akkor ez a boszorkány ki is használja ezt az örökséget. Általában nem szoktam nagyon koncentrálni, mikor a képességeimet használom, de most tökéleteset szándékozom alkotni, így minden részletre figyelnem kell.

Először is magasság, annak olyannak kell lennie, mint Hedvigé volt, a hajam most jobb lesz, ha Helga szőke haja lesz és a kedvenc ünnepi frizurája. Sose tudtam hogy csinálta azokat a fonatokat, de mindig olyan gyönyörű volt tőle. A szemem természetesen Malazár kék szeme lesz, mert ha már a rokona akarok lenni, akkor a szemét megtartom. Az ékszereim vörös köves arany ékszerek lesznek, csak hogy Godrick ne mondhassa, hogy kihagytam. Vonásaimat Morgána néniéhez hasonlatosra alakítottam, és a ruhámat is az ő lélegzetelállító fekete ünnepi ruhájának mintájára csináltam, csak Mardekár zöld színekben.

Amikor mindennel végeztem megnézem magam a tükörben és ajkaimra húzok egy széles elégedett mosolyt. Pontosan olyan lettem, amilyennek elképzeltem magam. Nem hasonlítok már az eredeti Lily Nenil-re, úgyhogy ehhez mérten úgy illik, ha új nevet is választok az estére. Kuncogom egy kicsit mikor eszembe jut a tökéletes név.

- Tisztelgek a mester előtt. - Húzom ki magam és udvariasan bemutatkozom a tükörképemnek. - Örvendek a találkozásnak, a nevem Miriell Dorthwell.