Tomboló Sárkány

12. Őrültek háza

Alexander POV

- Köszönöm ezt az estét Lord Mardekár igazán érdekes volt. Ki gondolta, hogy megismerem egy rokonát, ráadásul egy ilyen csinos hölgyet. Érdekes, felettébb érdekes. - Mosolyog rám, a mai este utolsó vendége.

"Igen felettébb érdekes. Hogy fulladna meg az a nőszemély!" Morgom magamban, de természetesen az arcomon ebből semmi sem látszik meg.

- Őszintén örülök, hogy így látja uram. - Biccentek egyet.

- Remélem legközelebb beszélhetek a hölggyel, ma olyan hamar távozott. Áh, de miket is csacsogok itt. Ideje lenne távoznom. A legközelebbi viszont látásig Lord Mardekár. - Hajol meg előttem, én csak biccentek egyet.

- A legközelebbi találkozásunkig. - Köszönök el és mikor végre egyedül maradok a haragom kiül az arcomra is. - Miriell Dorthwell... Miriell Dorthwell, hogy fordulnál fel! - Veszek egy mély levegőt és lehunyom a szemem. - Mégis mit tervez az a nőszemély? - Motyogom magam elé, de azonnal sarkon is fordulok. Lehet, hogy az este nyílt részének vége van, de nekem még van dolgom.

"Mit tervezhet? Miért jött elő pont most? Miért mondta azt, hogy a rokonom? Mit nyer ebből ő? Mi a fenét akar tőlem?" Pörögnek a gondolatok a fejemben. Talán ezért van, hogy nem is veszem észre mikor beérek abba a terembe, ahol a megbeszélésemet fogom tartani. Csak akkor kapok észbe, mikor a lábam előtt meglátom a karosszékem, amire így le is ülök. Fél kézzel megtámasztom a homlokom, keresztbe vetem a lábam és veszek egy mély levegőt.

- Lucius, teát lehetőleg alkohollal és gyorsan. Nincs jó kedvem. - Mondom lehunyt szemekkel. Szinte vágni lehet a teremben a feszültséget, amikor ezt kijelentem. Senki se szólal meg és hosszú percekig semmi hang sincs a teremben a lélegzeteken kívül, mikor is Lucius megérkezik a teámmal.

- Uram. - Nyújtja felém én pedig oda se nézek, csak elveszem és azonnal meg is iszom vagy fél bögrével a teából. Viszont végül elfintorodom. Nem elég. - Hozz valami erősebbet. - Adom ki a parancsot és majdhogynem hozzá vágom a férfihez a bögrét. - Tudjátok, miért nincs jó kedvem? - Kérdezem lassan végig nézve a jelenlévőkön, akik még csak rám se néznek. - Kérdeztem valamit! - Vágok rá a szék karfájára, ezzel elérve, hogy többen megremegjenek.

"Helyes! Így kell viselkedni!" Mosolyodok el egy pillanatra.

- Dorthwell miatt? - Hallom meg a halk kérdést, ami Tom-tól jött. Arcomon egy széles mosollyal fordulok felé és még a fejem is oldalra billentem.

- Pontosan. És kinek lett volna a feladata, hogy szemmel tartsa azt a nőt? - Kérdezem és komolyodik meg az arcom.

- Az enyém. - Nyel egy akkorát, hogy azt még a szoba másik feléből is lehet hallani.

- Bingó! Szóval miért nem tudtam róla, hogy az a nő Angliában van? Mit keres egyáltalán az Amerikai Mágikus Maffia feje Angliában, egy egyszerű varázsló ünnepen? És ami a legfontosabb, miért mondta, hogy a rokonom? - Teszem fel a kérdéseket és a végén már fel is állok. - A te dolgod lett volna, hogy ezeknek utána nézz! Szóval? Válaszokat akarok! - Mélyítem el a hangom.

- Nem tudom uram. - Szorítja össze a szemeit.

- Nem tudod? Hát persze, hogy nem tudod! Mi a Kirké szerelméért tudnád?! Miért? - Tárom ki a karjaim, majd fordulok el a csapattól és ökölbe szorítom a kezeim. - Megmondjam mik vagytok? - Sziszegem magam elé. - Egy rakás csődtömeg, az! Semmirekellő, mihaszna népség! Egyenlőséget akarunk, megvédeni és felvirágoztatni a teremtményeket? Veletek? Veletek, akiknek az orra előtt beszambázott az országunkba az AMM főnöke?! - Fordulok vissza a terem felé. - Van róla fogalmatok milyen veszélyes az a nő?! Sokkal nagyobb hálózatot tart a kezében, mint amit ti hígagyúak el tudtok képzelni! Szerencsétek, hogy eddig nem döntött úgy, hogy szálka vagyunk a szemébe! Egy csettintésébe telne lesöpörni nem hogy az angol muglikat, hanem a varázslókat és a teremtményeket is a térképről! - Kiabálok velük.

- Uram, mi... - Kezd bele valaki.

- Pofa be! - Ordítom el magam. - Haszontalan barmok! Ha én nem lennék, már esélyünk se lenne ellene! - Morgom. - De ez az egész az én hibám. - Rázom meg a fejem. - Tudhattam volna, hogy mindent nekem kell csinálni, mert ti még a seggetek se tudjátok egyedül kitörölni! - Fejezem be a szidást, majd egyszerűen elhagyom a termet.

"Rokonom? Hogy lehet a rokonom?" Tépelődöm magamban, ahogy visszamegyek a Mardekár kúriába, ahol azonnal megkeresem a családfámat. Tíz perc böngészés után pedig egyszerűen lerogyok a fotelbe.

- Az amerikai ág. - Dőlök neki a háttámlának és billentem rá a fejem, ahogy a homlokomra nyomom a kezem. - Az a rohadt ág, amelyik letagadta, hogy Mardekár. Most pedig hála ennek tripla olyan nehéz lesz visszakövetni őket. - Morgok magam elé, majd fújok egy nagyot. - Ilyen idegesen nem tudok tisztán gondolkodni. Lefekszem és ha reggel is ilyen leszek járok egyet valamikorra és majd utána kitalálom mi legyen. - Állok fel és megyek el a szobámba.

Végül másnap egy hatalmas kitérő után se jutottam előrébb a problémám megoldásában. Egyelőre nem tudok mást tenni, mint hogy kivárom, hogy Miriell Dorthwell mit lép. Most még Angliában van. Érzem az átokpecsétből, közelebb nem próbálom meghatározni merre van, mert a végén még észre veszi. Nem kellene feleslegesen felidegesíteni a legnagyobb riválisomat.

Így telt el a szünet, ami alatt végig ideges voltam. Mondani sem kell, hogy nem életem legjobb Yule-ja volt az idei. Viszont legalább a tanév elkezdődött, így ha nem is hosszú időre, de legalább egy kicsit el tudom terelni a figyelmem arról a nőről. Az elsők közt értem vissza, így Daemien mellett nyugodtan olvasok egy könyvet a Mardekár klubhelyiségében. Helyesebben mondva olvastam, hiszen most csak a homlokom ráncolva bámulok a lapra előttem.

"Ez az átokpecsétem! Nem, az nem lehet!" Hesegetem el a gondolatot, hiszen lehetetlen, hogy Miriell Dorthwell a Roxfort közelében legyen. "Márpedig ez az én pecsétem! Hogy a fenébe kerül ez a Roxfortba?! Egyre közelebb van!" Hirtelen felkapom a fejem, most pont az ajtó mögül éreztem a pecsétet. A klubhelyiség ajtaja pedig valóban ki is nyílik és ott áll unott arccal, Griffendél vörös hajjal és lila szemekkel...

- Lily Vela Nenil! - Mordulok fel, amivel elérem, hogy a lány szemei kitáguljanak és felemelje a kezeit, mintha ártatlan lenne.

- Most mégis mit csináltam? Még csak most jöttem meg és már bajod van velem, Siaruli? - Kérdezi, én pedig leteszem a könyvem és rászorítok a fotel karfájára, ahogy arra koncentrálok, hogy ne fojtsam meg azonnal. Határozottan tőle jön az átokpecsétem energiája.

- Van róla fogalmad hány tervemet tetted tönkre?! - Sziszegem a fogam között.

"Miriell Dortwell igazából Lily Vela Nenil? Nem, az ki van zárva!"