Tomboló Sárkány

76. Nem vagyok az apád

- Miért kellett megjelenned? - Teszem fel a rideg kérdést, pont mikor Sirius ki akar lépni a szobából. Szavaimra viszont megáll és értetlen szemekkel nézve fordul vissza hozzám.

- Mi? - Jön a kérdés az aurortól, ami eléri, hogy a nyelvem megoldódjon és szabadon áradjanak a szavaim.

- Mi a fenéért kellett megjelenned?! Mindent kézben tartottam! Semmi baj se lett volna, ha nem jelensz meg! Már majdnem kiszabadultam! Erre te beszambáztál és elrontottad az egészet! - Kiabálok és tárom ki a kezeimet.

- Bocsánat, hogy meg akartam védeni a lányomat! Hagytalak volna ott?! - Szorulnak ökölbe a kezei és keményednek meg a vonásai.

- Te meg a Griffendéles hősködésed! - Csapok az asztalra.

- Ha nem lenne az a Griffendéles hősködésem most halott lennél! - Lép közelebb hozzám Sirius.

- Egy fenéket lennék halott! Álltam én már rosszabbal is szemben! De most miattad hátrányban vagyok. Nem igaz, hogy nem tudtál volna még öt percig a seggeden maradni! Most megszerezték a gyűjtést! Van neked fogalmad róla, hogy mekkora veszélybe kerültek a listán levők miattad? Van róla fogalmad mennyit segített volna, ha én szerzem meg? De nem! Neked hősködni kellett és odaadni annak a barom vámpírnak amit kér! - Kiabálok és mintha valahol szétrobbant volna egy váza is.

- Nem kockáztathattam az életedet! Azt tettem ami a legjobbnak látszott. Mégis honnan kellett volna tudnom, hogy biztonságban vagy? Hogy van terved?! - Vágja hozzám, mire ökölbe szorítom a kezeimet.

- Mardekáros vagyok! Mindig van tervem Krikére is! - Ordítom.

- Mégis mit gondolsz, mit kellett volna tennem?! - Jön az ordításba veszett kérdés.

- Talán bízni bennem egy kicsit! A picsába is! - Húzom ki magam.

- Nem minden terv jön be csak azért mert Madekáros vagy! - Hajol közelebb hozzám Sirius.

- Attól még bízhatnál bennem! Mert lehet, hogy Mardekáros vagyok, de akár tetszik mind a kettőnknek, akár nem a végén én így is, úgy is a lányod vagyok, te meg az apám! - Veszem szaporábban a levegőt a kiabálás után.

- De nem vagyok az apád! - Ordítja az arcomba, mire mind a ketten hatalmasakat pislogunk egymásra.

- Mi? - Motyogom ki.

- Ki tudtam mondani? - Néz le a férfi a kezeire. - Ki tudtam mondani! - Egyenesedik ki hirtelen.

- Mi a.. - Kezdek bele, de az auror már el is lép mellettem.

- Sürgősen beszélnem kell Fenrir-el. - Mondja, ahogy a hoppont felé siet.

- Miért? - Kérdezem és nézem a furcsán lelkes aurort.

- Bocsánat Lily, de erre most nem érek rá. - Mondja és már nyúlna a hopporért.

- Sirius! Áll már meg. - Kapom el a ruhája ujját.

- Te ezt nem érted! Ki tudja mennyi időm van. - Harap rá az alsó ajkára.

- Igazad van. Nem értem. De te meg azt nem tudod hova menj. Ha annyira sietsz megspórolom neked az időt. - Jelentem be, és ugyanebben a pillanatban hopponálok is az AMM bázisra. - Papa! Valaki keres téged! - Kiáltom el magam, ahogy elengedem Sirius ruháját, aki meglepetten néz körbe a szobában.

- Ő mit keres itt? - Jelenik meg papa a szobában és lép azonnal közel hozzám, közben pedig gyanakodva néz Sirius-ra.

- Na, azt én is szeretném tudni. Egyszer csak az arcomba vágta, hogy nem az apám. Aztán meg azt mondta, hogy beszélnie kell Fenrir-el és te vagy az egyetlen Fenrir, akit ismerek. - Vonom meg a vállam. - Megspóroltam neki, hogy rossz helyre menjen. - Jegyzem még meg.

- Értem, szóval Mr. Black velem akart beszélni? - Kérdezi papa, de nem lép el mellőlem.

- Igen. Most hogy tudok beszélni róla. El akartam mondani neked, hogy Lily nem az én lányom. - Mondja vigyorogva a Black ház feje, én meg értetlenül nézek rá és azon gondolkodom, hogy lehet végleg elment az esze.

- És ezt miért nekem akarta elmondani? - Tudakolja papa.

- Mert te vagy az apja. - Jelenti ki Sirius, mire megforgatom a szemem.

- Igen vérörökbefogadás. Csodáltam is, hogy nem vetted észre. - Fonom össze magam előtt a kezei.

- Mi? Minek a vérörökbefogadás? Ő az apád! - Fintorog Sirius, mintha valami nagyon undorító trutyiba nyúlt volna bele.

- Mi? - Pislog papa mellettem, én meg felemelem az egyik kezem.

- Jó, én ezt nem értem. Nekem ehhez Alexander kell. Várjatok egy pillanatot. - Mondom, ahogy előveszem Amely-t és a nyakamhoz nyomom egyenesen az átokpecsétre. - Egy hetvenest kislány. - Mondom, ám mielőtt a varázslat aktiválódna egy kéz szorul a csuklómra és húzza el a nyakamtól a pálcám.

- Ejnye Vexo, a hetvenes az én kiváltságom. - Suttogja Siaruli közvetlen a fülem mellett és érzem meg ahogy átkarolja szabad kezével a derekam.

- Mit gondolsz miért ezzel hívtalak? - Vigyorodom el. - Köszönöm Amely. - Pillantok a pálcámra, ami azonnal el is tűnik.

- Mit keres itt a kis barátod? - Húzódnak össze Sirius szemei, mire Siaruli elenged engem és mellém lép.

- Miért hívtál Vexo? - Pillant rám a fiú.

- A Seggfejjel akartam beszélni. Sirius őrültségeket beszél és nem értem mit akar. - Mondom egyszerűen.

- Puppe Princeps ne legyél ennyire Griffendéles. Egyértelmű. - Szól ki Siaruli-ból barátom.

- Oké és elmondod, hogy mi az az egyértelmű? - Billentem oldalra a fejem és igyekszem nem nekiugrani a torkának.

- Biológiailag nem ő az apád. - Mutat Sirius-ra. - Hanem ő. - Mutat most Fenrir-re.

- Ácsi! Ha ez igaz, akkor ez több ponton is bajos. Egy. - Kezdem el az ujjaimon számolni. - Te erről miért nem tudsz papa? - Nézek fel a szintén értetlenül pislogó Fenrir-re. - Kettő folytatom a számolást. - Te pedig miért játszottad el, hogy az apám vagy, ahelyett, hogy erről mondtál volna valamit? - Mutatok Sirius-ra. - Három... - Itt elgondolkodom és leteszem a kezem. - Nem, nincs három. Csak összezavarodtam. - Fogom meg a fejemet.

- Mély levegő Lily. - Hallom meg Siaruli hangját és érzem meg a kezét a nyakamon, amivel egy kicsit sikerül megnyugtatnia.

- Nekem halvány fogalmam sincs róla miről beszél. - Mordul fel papa és vicsorítja ki a fogait.

- Hé! Te csak ne fenyegess engem Fen! Nem csináltam semmi rosszat! Ahogy mondtam nem tudtam róla beszélni egészen eddig. - Mutat Sirius a papára kitágult szemekkel és olyan arccal, mint akit elárultak.

- Csak a barátaim és a rokonaim hívnak Fen-nek. - Dermed le mellettem papa, amiről már tudom, hogy a támadásra készülés nála.

- Tudom, hogy nem emlékszek rá, de a barátod vagyok. - Hunyja le a szemeit az auror.

- Kisfarkas. - Néz le rám papa. - Apádnak tényleg elmentek otthonról.

- Nem hazudok! - Kiáltja Sirius, mire én oldalba verem Alexander-t.

- Te Seggfej, én érzek itt egyedül Merengő Kedd szagot? - Kérdezem, mire velem együtt ő is elvigyorodik.

- Péntek van. - Szól közbe papa.

- Hozd a vattacukrot Princeps, én összerakom a mozit. - Válaszol barátom, mire a levegőbe bokszolok.

- Imádom a Merengő Keddeket! - Sikoltom boldogan, ahogy berohanok a konyhába, hogy összeszedjem a nasikat. Ahhoz, hogy tisztán lássunk, most egy kis emlék nézésre lesz szükségünk.