Tomboló Sárkány

83. Isten szabin van

Megérkeztem az első vámpír bálra. Emlékszem, erre a bálra én nem voltam hivatalos az eredeti világban, de Theos áradozott az általa rendezett első és egyben utolsó bálról. ((- Oh, arról tényleg sokat szokott áradozni! - Jegyzem meg.

- Lily! - Szólnak le egyszerre többen is, mire meglepetten nézek körbe, de mielőtt megint megszólalhatnék Siaruli befogja a szám.)) Minden ekkor több mint 200 éves vámpírt meghívott, hogy megtudja mennyi fajtabeli keletkezett általa az első gyermeke óta. Mivel megbizonyosodtam róla, hogy megjelentem pár évszázaddal ezelőtt ebben a világban, így biztos nem lesz kifogásuk a jelenlétemre. Egyszerűen be is sétáltam és elvegyültem a tömegben. Egyszer csak mély férfi hang fedte be a termet mire mindenki megállt.

- Üdvözlet gyermekeim! Öröm látnom, hogy ilyen szép számmal büszkélkedhet szerény fajunk. A mai nap élvezzétek ki házam által nyújtott örömöket. Legyen szép estéjük! - megfelelő szavak, megfelelő idő, de nem megfelelő ember. Ezt a szöveget Theos-nak kellett volna mondania. ((- Az nem? - Kérdezem és fordulok azonnal Hel bácsi felé, aki csak lassan biccent egyet.)) Talán... Odamentem az est középpontjában álló vámpírhoz, aki a szívélyes üdvözletet adta.

- Üdvözletem Mr. Sanguini! Remélem nem zavarok. Karshen Sarari. - hajolok meg csak illedelmes gesztusként, hisz a vámpíroknak udvariasnak kell lenniük a modern folklór szerint.

- Honnan tudja ezt a nevet!? - morog rám és szorítja meg a nyakam erődemonstrációként. Az egész terem elhallgatott. A csendben még az is ránk nézett, aki nem hallotta üdvözletem. Milyen faragatlan tőle. Ha játszani akar csak szólnia kellett volna. Hatalmas vigyor jelenik meg az arcomon. Karját megfogva átfordítom őt a teste körül és lenyomom a földre. ((- Mentségedre szóljon, hogy nem tudtad kivel állsz szemben Hel bácsi. - Rázom meg a fejem.))

- Csak kellő óvatosság, hogy tájékozódok arról kinek a házába lépek be. Nem gondolja? Mégis hiányosnak vélem eme összegyűlt társaságot. Hol van Theos Sacrus? - mosolygok, de csak vicsorog rám.

- Hogy ki? - teszi fel az őszinte kérdést. Talán nem létezik ebben a világban? Vagy csak még nem? Mindegy, szükségem van egy vámpír bennfentesre, így léteznie kell.

- Ha nem tudod ki ő, akkor biztos nem elég jó ez a buli. Ő csak a kivételesen jó összejöveteleken vesz részt. Régi barátom. Csaknem ezer éve ismerem. - mondom és elengedem Sanguini-t. - Itt ma este nem lesz semmi izgalmas. Jobb ha tovább állok. Talán legközelebb képes leszel egy olyan partit összehozni, ami neki is megfelel. - intek és kimegyek a kastélyból. ((- Dráma királynő. - Motyogom az orrom alatt, mire kapok egy tockost Siaruli-tól. - Hé, most miért? - Kérdezem.

- Hangosan mondd, ha szidod. - Jegyzi meg és fordul vissza a múlt felé.))

Fél perc se kell, hogy átlépjek a saját világunkba és elhívjam Theos-t erre a kis utazásra, hogy átverjük ezt a világot. Megfelelő kikapcsolódás lesz mindkettőnknek. Sok időbe telik mire kialakítjuk a saját követőinek rendszerét és elég vámpírt gyűjtünk magunk köré. Időnként eljárok egy két bálba, csak az érdekesekbe, hogy ismertté váljak mint a sztereotip vámpír. Sacrus még kevesebb bálon jelenik meg, mert azt mondta elég volt ebből a népségből egyszer. Magam mellé közben kialakítottam egy kísérő totemet, egy kis denevért aki saját magam meghosszabbítása. Hosszadalmas munka volt azt meg kell hagyni, de megéri. Időnként bekapcsolódok a jelenbe is, hogy ne stagnáljon számomra az események folyama. Ez segít a tervezésben is. ((- Tisztára, mint valami montázs. Tök jól megoldottad Seggfej. - Bólogatok elégedetten, mikor nem kell végignéznünk évszázadok unalmas játékait.

- Igyekeztem Princeps. - Vigyorog barátom.))

- Mi legyen az itteni Alexander Hyde-al? - kérdezte Theos. Most léptünk, vagyis lépett kapcsolatba az alapítókkal, ami azt jelenti nemsokára vele is találkozni fog.