Tomboló Sárkány

16. Farkas Papa

- Igen. - Nyögi ki végül Fenrir, amivel eléri, hogy a kicsi Vela elvigyorodjon, majd egy felnőtt nő alakját felvéve előhúzzon egy pálcát és kinyissa a börtöncella ajtaját.

- Tíz perced van, mielőtt észreveszik, hogy megszöktél. - Jelenti be Vela teljes nyugalommal, majd visszaveszi a kislány alakját és sarkon fordul. - Sok sikert. - Int a vérfarkasnak, arcán egy széles mosollyal, majd egyszerűen elrohan. Körülöttem pedig elmosódik a világ.

Mikor legközelebb tiszta lesz minden egy ismerősen vörös és arany szobában találom magam, ahol az ágyon Vela ül, ölében egy nagy könyvvel, amit nem tudok, hogy honnan szedett elő a lány. Egy ideig nem történik semmi, majd hirtelen koppan valami az ablakon. Vela olyan gyorsan mozdul, hogy az még engem is meglep. A könyv az ágyon köt ki a lány pedig egy pálcát tart az ablak felé. Nem is akármilyen pálcát, ezt a pálcát használtam én is a téli szünetben, ez Phineas bácsi pálcája.

- Egy bagoly? - Hallom Vela gyanakvó hangját, ahogy feláll az ágyról és összehúzott szemekkel sétál oda lassan az ablakhoz. - Kitől jöttél? - Szegezi a bagolynak a kérdést, miután beengedte az állatot. Természetesen a madár nem válaszol semmit, csak felemeli a lábát, amihez egy kis tekercs van kötve.

Látszik, hogy Vela még nem találkozott rossz szándékú levelekkel, mert gondolkodás nélkül oldja le a bagoly lábáról a tekercset. Hirtelen forogni kezd a világ, még az én gyomrom is felfordul, de az érzés ugyanolyan hamar eltűnik, amilyen hamar megjelent. Érzem a szédelgést, ami Vela felől jön, de a lány újfent meglep. Nem is néz körbe, mielőtt támadna.

- Hé! Hé! Nyugalom kis farkas! - Szólal meg Fenrir hangja és végre kitisztul a világ körülöttünk. Egy világos szobában vagyunk, ahol egy asztal meg több szék van. Előttünk pedig a vérfarkas. Vela szúrós szemekkel néz a férfire, aki csak vigyorog és csípőn vannak a kezei. - Örülök, hogy újra találkozunk.

- Reménykedj, hogy apának nem éppen most jön meg a kedve hozzá, hogy megnézze mit csinálok. - Jelenti be komolyan Vela, majd leengedi a pálcát a kezében. - Mit szeretnél? - Teszi fel a kérdést, azzal a szemtelenséggel, amit én szoktam használni, amikor valaki nagyon felcseszi az idegeimet.

- Van egy elég furcsa ajánlatom a számodra. - Komolyodik meg a vérfarkas is.

- Hallgatlak. - Teszi csípőre a kezeit Vela.

- Gondolom tudod, hogy miért voltam bezárva, amikor megmentettél. - Kezd bele, de Vela csak megrázza a fejét.

- Fogalmam sincs. Az egyetlen oka annak, hogy megmentettelek, hogy teremtmény vagy. - Vonja meg a vállát a lány.

- Nem is tudtad? - Lepődik meg Fenrir.

- Mondom, hogy nem tudom. - Forgatja meg a szemeit Vela.

- Az AMM vezetőjének a jobb keze vagyok. - Ahogy a farkas ezt kimondja Vela szemei kitágulnak.

- Az amerikai varázsló maffia? - Teszi fel a kérdést, Fenrir pedig biccent egyet. - Mit akar tőlem az AMM? - Nyel egy nagyot a lány.

- A vezetőnk nem rég elhunyt. - Kezd bele a vérfarkas. - Mint volt jobb kezének jogom van átvenni a helyét, vagy ajánlani valakit a helyére.

- És ennek mi köze van hozzám? - Billenti oldalra a fejét Vela.

- Biztos vagyok benne, hogy azzal az ambícióval, amid van te tökéletes vezető lennél. - Vigyorog a férfi.

- Én? - Mutat Vela magára, én pedig ugyanúgy el vagyok képedve, mint ő. Viszont a farkason nem látszik, hogy zavartatná magát, egyszerűen csak biccent egyet. - Ha nem vetted volna észre, hat éves vagyok! Senki se vesz komolyan, nem hogy egy maffia szervezet. - Vágja csípőre a kezeit a lány.

- Nem kell tudniuk, hogy gyerek vagy. - Mondja Fenrir magabiztosan.

- Gyorsan elfáradok, ha sokat kell használnom a metamorf mágiám. - Rázza meg a fejét Vela.

- Elég, ha akkor használod, amikor az egész szervezet előtt vagyunk. A közvetlen beosztottjaid tudhatják, hogy ki vagy. - Legyint egyet a férfi.

- Miért akarod ennyire, hogy én legyek a következő maffiafőnök? - Sóhajt fel Vela.

- Azt mondtad meg akarsz minket menteni, de nincs meg rá a lehetőséged. - Ahogy ezt mondja a farkas a kislány biccent egyet.

"Hova akar ez kilyukadni?" Fordul meg a fejemben a kérdés.

- Itt a lehetőség. A kezedbe adom a fegyvert, amivel meg tudsz minket védeni. - Mondja Fenrir, szemeiben pedig csillog a lelkesedés.

- Fogalmam sincs, hogy kell egy ilyen szervezetet vezetni. Mi lesz, ha nem megy? Mi lesz, ha csak bajt csinálok? - Kezd el pánikolni a lány és szó szerint érzem ahogy felmegy a pulzusa.

- Ott leszek melletted én! Megtanítalak mindenre, amit tudnod kell. Megmutatom, hogy bánj velük. Megmutatom milyen az a világ, amit meg akarsz menteni. Szóval, mit szólsz kis farkas, elfogadod az ajánlatomat? - Jön a kérdés. Vela ráharap az ajkaira és lehajtja a fejét. Olyan gyorsan forognak a gondolatai, hogy abba én szédülök bele. Végül azonban megkeményíti a vonásait és biccent egyet.

- Elfogadom. - Mondja komolyan felnézve a vérfarkasra, akinek most büszkeség csillog a szemeiben. Aztán mind a kettőnk legnagyobb meglepetésére féltérdre ereszkedik Vela előtt és lehajtja a fejét.

- Donna Lupo, fogadja el a szolgálataimat. - Ez az utolsó mondat, amit ezen a helyszínen hallok. A képek hirtelen eszeveszett gyorsasággal rohannak meg.

Egy csapatnyi fekete ruhás ember, nők és férfiak vegyesen, mind térden állnak Vela előtt. Egy nagy asztal körben ugyanolyan fekete ruhások, a kis piros szoknyás lány a farkas ölében ül és le-le csukódik a szeme. Látok hegyeket, látom az ismerős tájat. Ez Amerika, ez az a táj ahol felnőttem Olga nénivel. Ez az a hely, amit úgy ismerek, mint a tenyerem és lassan Vela is megismeri a helyet.

Kacagást hallok és sírásokat, farkas vonyítást, látom a hófehér holdfényt, ahogy egy ablakon süt be. Vela meg se mozdul az ablak mellől, de mikor egy vérfarkas megjelenik a szobában csak szélesen mosolyog és kitárja a kezeit, mintha a családját várta volna. Összeszorul a szívem, érzem a szeretetet, amit Vela érzett Fenrir felé. A vérfarkas apja helyett, apja lett a lánynak.

Látom a leveleket, amiket a vérfarkastól kapott. Látom, ahogy irányítja az amerikai varázsló maffiát, ahogy megremegnek a lábai előtt az alsóbb rendű maffiatagok. Azt is látom, ahogy a belső kör, akik közvetlen Vela alatt dolgoznak, úgy bánnak vele, mintha a húguk lenne és mégis jobban tisztelik, mintha valódi felnőtt lenne.

Amikor az első emlékeket megkaptam ennek a világnak a Lily Vela Nenil-jétől azt hittem, hogy a lány tipikus "apuci kicsi lánya". Ez a véleményem most se változott, a különbség csak az, hogy "apuci" nem az idegesítő Griffendéles Sirius Black, hanem egy vérfarkas, az AMM második embere, Fenrir Greyback.

A szemeim szúrnak a sírástól, az arcomon patakokban folyik a könny. Ezek nem az én könnyeim, ezek a gyász könnyei, ezek Vela könnyei. Előttem ott pihen a maffia levele, Vela aggódó emberinek a levele, az én embereim levele. A kezemben ott pihen Fenrir Greyback levele, aki arról érdeklődik, hogy az ő kis farkasa hogy van és mikor találkozhatnak újra. Fél kezem a szám elé kapom, mielőtt kitörne belőlem a hisztériás sírás, nagyot nyelek, mielőtt reszelős, gyenge hangon megszólalnék.

- Mégis hogy mondjam neked el, hogy az akit te kis farkasnak hívsz, akit a lányodként szeretsz, hogy az a személy nincs többé?