Tomboló Sárkány

55. Krokodil?!

Természetesen miután visszaértem a Roxfortba az volt az első, hogy elolvastam a levelet, amit Mr. Moti küldött nekem és Alexander-nek. Bár be kell vallanom, hogy nem nagyon értettem a tartalmát, amin még az se segített, hogy megmutattam Siaruli-nak a levelet. Hiszen ő csak egyszerűen közölte velem, hogy "mégis mit nem értesz ezen Vexo?"

Mintha teljesen normális lenne, hogy egy afrikai vak vámpír meghív két Angol politikai személyt magához, hogy segítsenek neki. Hát bocs, de szerintem egy cseppet sem normális, hogy ilyen legyen. Viszont nincs mit tenni, se Miriell Dorthwell, se Kanéis Mardekár nem tehetik meg, hogy nemet mondjanak egy ilyenre. Az rontana az imidzsünkön, úgyhogy képtelenek vagyunk összeszedni magunkat és a következő hétvégén egymás mellett megjelenni valahol a fene tudja hol.

- Kurva meleg van. - Motyogom az orrom alatt és hirtelen nagyon nem örülök neki, hogy a Miriell-es szettem részeként ma passzos gatyát választottam és az ingem se segít sokat a helyzeten. Persze Siaruli-n egyáltalán nem látszik, hogy zavarná a meleg. Nem is ő lenne, ha látszana rajta az ilyen.

- Nyugodtan levetkőzhetsz. - Vágja hozzám, mire én összefonom magam előtt a karjaim.

- Csak szeretnéd Siaruli! - Kontrázok, majd megrázom a fejem. - Menjünk keressük meg Mr. Moti-ékat. Kíváncsi vagyok mégis mit akarnak tőlünk. - Ahogy ezt befejezem, nem messze előttünk meglátok két alakot. Elsőre fel se ismerem őket, a legutóbb nagyon másmilyen ruhák voltak rajtuk.

- Üdv! - Integet már távolról a hölgy.

- Üdvözletem Lady Moti. - Mosolygom a hölgyre.

- Na, de kérem már mondtam, hogy hívj Bahati-nak. - Teszi kezét a karomra.

- Bocsáss meg, megszokás. - Mondom kedvesen.

- Imamu. - Nyújt kezet Siaruli a vak férfinek, aki azonnal el is fogadja a kezet, mintha látná hol van.

- Lord Mardekár, Lady Dorthwell. Örülök, hogy ilyen hamar a segítségünkre tudnak lenni. - Mondja a férfi egy kedves mosoly társaságában.

- Apropó segítség. Miben is lenne rá szükségük? - Tudakolja Siaruli, ahogy körbe pillant, de sajnos erre nem látni semmit, csak egy folyót, meg egy falut nem messze tőlünk, ahonnan a két vámpír jött.

- Van egy kis krokodil problémánk és az én Bahati-m azonnal magukra gondolt, hogy tudnának nekünk segíteni befogni őket. - Magyarázza a férfi, amivel eléri, hogy gyanakodva nézzek a nőre.

- Minél többen vagyunk annál egyszerűbb. Általában csak a mi fajtánk segít ebben, de úgy gondoltam két varázsló nagyon hasznos lesz. - Pislog rám ártatlanul a nő, engem meg egy hajszál választ el a fintorgástól. Viszont mielőtt a gesztus megjelenhetne az arcomon, Siaruli átkarolja a derekam, ezzel pedig eléri, hogy teljesen lefagyjak.

- Természetesen segítünk önöknek. - Jelenti ki barátom. Ennek hála pedig a két vámpír azonnal elvezet minket a kis falu felé, ahol ketté válunk, vagyis jobban mondva engem berángat Bahati egy kis házba és a kezembe nyom pár ruhadarabot.

- Ez... - Kezdek bele, de a nő csak kuncog egyet.

- Nem hagyhatom, hogy egy ilyen csinos ruhát tönkretegyél folyóvízzel. Gyere, gyere megmutatom, hogy kell felvenni a mi ruhánkat. - Igen, ennyi volt még csak választási lehetőséget se kaptam mielőtt a vámpír segítségével át leszek öltöztetve. Így esik meg, hogy egy negyed óra múlva egy a derekam köré tekert és egy övvel összefogott anyagban, meg valami lenge nyakba kötős felsőhöz hasonló melltartóban és magasan a fejem tetejére kötött hajjal, mezit láb lépek ki a tűző afrikai napra.