Tomboló Sárkány

81. Utolsó felvonás

Kirohanásommal elértem, hogy mindenki meglepetten nézzen rám, na nem mintha ez engem annyira érdekelne. A legfontosabb most az, hogy gatyába kell rázni Grigori Rasputin-t, amit viszont csak úgy lehet megtenni, hogy mind szépen elmegyünk Szibériába. Őszinte leszek, bár utálom a zsupszkulcsokat, mégis most sokkal egyszerűbb azzal utaznunk.

Így lehet az, hogy pár perc múlva egy parfist fogva állunk az orosz sztyeppén, ahol nem messze tőlünk látom azt a házat, amit nagyon nem akartam látni. Semmi kedvem sem volt obskurusok közelébe kerülni, de nincs más választásom. Véget kell vetnünk Rasputin őrültségeinek azt pedig nem lehet máshogy megtenni, csak ha itt a saját terepén győzzük őt le.

- Kisfarkas, nem lenne okosabb Miriell-ként bemenni? - Tudakolja papa, mikor egyszerűen elindulok a ház irányába.

- Felesleges. Tudja, hogy ki vagyok. - Vonom meg a vállam.

- Vexo, azért óvatosan. - Kapja el a csuklómat Siaruli.

- Ne félts engem Siaruli, simán földbe döngölöm. - Vigyorodok el szélesen.

- Azért ne siessünk ennyire. - Rázza meg a fejét, de attól még tovább jön velem a házhoz. Mikor odaérünk még csak be se kopogok csak egyszerűen berúgom az ajtót.

- Ezt hogy csináltad? - Hallom meg mögöttem papa hangját, mire vigyorogva nézek rájuk.

- Azt én is szeretném tudni. - Húzza össze a szemét az alapítók legszelesebb tagja.

- Tőled tanultam Godrick. - Vonom meg a vállamat, mielőtt megint a ház felé fordulnék. - Gyere, Siaruli verjük szarrá Rasputin-t. - Mondom és azonnal be is lépek a házba.

A hely maga pont olyan, mint amilyenre emlékszem a legutóbbról, bár a mágiák körülöttünk most határozottan vámpírokra utalnak. Keresnem se kell, hogy megtalálja problémáink okozóját. A vámpír ott áll annak a rohadt obskurus gyűjteményének az ajtajában áll.

- Oh, vendégek. Minek köszönhetem a látogatást? - Vigyorog ránk a férfi ártatlanul, ahogy becsukja az osbsukrusokra az ajtót.

- Hanyagoljuk a mellébeszélést. Pontosan tudod miért vagyunk itt. - Fintorodom el, ahogy összefonom magam előtt a karjaimat.

- Igazán nem tudom. - Rázza meg a vámpír a fejét.

- A Vámpírok bálja miatt jöttünk Rasputin. - Szólal meg Siaruli is mellettem.

- A többiek pedig a természeti katasztrófák miatt, amiket okoztál. - Jegyzem meg, csak úgy mellékesen.

- Oh, értem. - Bólogat a vámpír. - Csak az a baj, hogy ezekhez nekem semmi közöm. - Tárja ki a karjait, mire én felhúzom a szemöldökeim.

- Siaruli nagyon megsértődsz, ha én verem agyon? - Kérdezem barátomra nézve, akinek az ajkain megjelenik egy halvány vigyor.

- Tiéd a megtiszteltetés Vexo. - Tárja ki teátrálisan a karját.

- Idióta. - Forgatom meg a szemem.

- De így szeretsz. - Kuncogja.

- Igaz. - Motyogom az orrom alatt, de a következő pillanatban már el is lépek mellette és lekeverek egy akkora pofont Rasputin-nak, hogy a vámpír a falban köt ki. - Ha legközelebb találkozunk meg kell köszönnöm Vlad bácsinak a különórákat. - Vigyorgom, mikor a vámpír feltápászkodik.

Igazából nem nagyon tudom mit csinálok, csak ösztönből reagálok a támadásokra és igyekszem minden vámpírwoodoot kiiktatni, mielőtt bajt okozhatnának. Ez az egész pedig addig megy, amíg az egyik ütésemmel nem sikerül térdre kényszerítenem a vámpírt, fél kézzel elkapva a torkát, a másik kezemmel pedig Amely-t nyomva a homlokának.