Tomboló Sárkány

66. Váratlan vendég

- Seggfej?! Te meg mit keresel itt és mit jelentsen az, hogy fennakadtál a határon? - Fintorgok és nézek összehúzott szemekkel barátomra, aki természetesen szokásához híven csak vigyorog.

- Azt keresem itt, hogy meg lettem hívva egy vacsorára. A másik meg azt jelenti, amit mondtam. Fennakadtam a határon... Jobban mondta a tőröm akadt benne egy ember gyomrában, de ez már részlet kérdés. - Néz el féloldalra és vonja meg a vállát, mire az asztal körül többen is megrökönyödve néznek rá, én viszont csak a "Komolyan Seggfej?" fejemmel ajándékozom meg őt.

- Mégis minek voltál te a határon? Egyáltalán milyen határon voltál? - Pislogok rá és igyekszem nem összeráncolni a homlokomat, amiben nem éppen járok sikerrel, de Kirké lássa lelkem, én próbálkozom.

- Pinceps. - Néz rám azzal a tekintettel, amivel azt akarja mondani, hogy olyat kérdeztem, amit még első évben is tudnom kellett volna. - Én vagyok a Hyde fél, benne van a munkakörben. - Mosolyodik el halványan. - Amúgy a norvégen. - Vonja meg a vállát.

- Amúgy te nem is vagy rokon, miért lett Siaruli meghívva? - Kérdezem tőle, mire ő csak oldalra billenti a fejét, ahogy mellém ül.

- Ezt nem tőlem kell kérdezned, de amúgy én vagyok meghívva, nem Siaruli. - Mondja nyugodt hangon.

- Mit jelentsen ez? - Kérdezem a másik oldalamra fordulva és a papára nézve.

- Azt mondtad, hogy rokonok vagytok. A magyarázatod alapján úgy vettem le, hogy a nagy... - Amikor eddig elér felemelem a kezem és összehúzott szemekkel nézek a vérfarkasra.

- Azt nem említjük! - Jelentem ki komoly hangon.

- Na, de Princeps ne legyél udvariatlan. - Jön mellőlem a Seggfej hangja, mire felé fordulok és elvigyorodok.

- Szeretnéd, hogy megint megpróbáljam elvágni a torkodat? - Teszem fel a kérdést teljesen nyugodt és ártatlan hangon.

- Na, de kérlek. Asztalnál? - Kérdez vissza kitágult szemekkel.

- Pontosan ahogy mondja, lehet nem... - Kezd bele a papa, de Alexander közbeszól és szélesen elvigyorodik.

- Kijöttél a gyakorlatból Princeps, inkább próbáld meg szétrobbantani a fejem, az jobb hatást ér el. - Jelenti ki, mire megforgatom a szemem és megrázom a fejemet.

- És ezért nem ültetsz engem és a Seggfejet egy asztalhoz, ha normálisan akarsz enni. - Nézek fel a papára.

- Ha már itt tartunk. Azt hiszem éppen ideje lenne, hogy bemutatkozzunk egymásnak. - Jegyzi meg a zöld hajú férfi az asztalfőn.

- Rendben van, akkor ki kezdje? - Szólal meg papa.

- Ennek a kérdésnek nem sok értelme van. Tekintve, hogy a teremben csak az úr nem ismer minket Princeps-el. - Mondja a Seggfej komolyan.

- Én se tudom te ki vagy. - Húzza fel az orrát Hel bácsi, mire a Seggfej csak elvigyorodik.

- Dehogy nem tudja, csak általában fekete a hajam és kicsit magasabb vagyok, amikor beszélünk. - Vonja meg a vállát.

- Én nem akarok beleszólni a vitátokba Hel bácsi, de nekem van egy jobb kérdésem! - Emelem fel a kezem és felnézek a papára. - Melyik névvel? - Kérdésem hallatán a Seggfej felnevet.

- Szerintem a jelenlegivel Princeps. - Mondja nevetős hangon.

- Jó akkor kezdem én. A nevem Lily Fey Grayback, örvendek a találkozásnak.

- Grayback? - Kérdez vissza az asztalfőn ülő zöld hajú alak.

- Pontosan, Lily a lányom... - Biccent papa, ajakin egy széles mosollyal, majd egy kis csend után folytatja. - Mióta örökbe fogadtam. - A szavai hallatán, mintha leesett volna egy kő a zöld hajú vállairól.

- Miért kérdezted, hogy melyik névvel mutatkozz be? - Tudakolja a zöld hajú, mire fújok egyet.

- Oké, akkor legyen egy hivatalos is. - Húzom ki magam és komoly arccal megköszörülöm a torkomat. - Örvendek a találkozásnak, a nevem Lily Vela Nenil-Mardekár-Malfoy. - Biccentek egyet.

- Azt hiszem most én jövök. - Szólal meg a Seggfej is. - Üdvözletem, Edward Alexander Hyde Mardekár vagyok. Vagy, a másik nevemen Lord Alexander Hyde Mardekár. - Mutatkozik be a Seggfej, mire Hel bácsi kitágult szemekkel néz rá. - És az úr ki? - Fordul barátom az asztalfő felé, ahol a zöld hajú férfi elvigyorodik.

- Az én nevem Loki. Örülök a találkozásnak. - Mondja, viszont mikor hosszú percekig csak kellemetlen csend vesz minket körbe megszólalok.

- Had találjam ki erre máshogy kellett volna reagálnunk! - Tippelek egyet, mire papa meglepetten néz rám.

- Ő az apám. - Papa szavaira kitágult szemekkel nézek a zöld hajúra.

- Ő a nagyapa? - Kérdezem, mire a felnőttek bólogatni kezdenek.

- Princeps, azt mondtad Sanguini-re, hogy Hel bácsi? - Teszi vállamra a kezét a Seggfej.

- Igen. - Jelentem ki. - Most miért nézel rám úgy, mintha tudnom kellene valamit? - Tudakolom felé fordulva.

- Lily, nem tudsz semmit a norvég mitológiából? - Néz rám értetlen tekintettel.

- Tudnom kellene? - Mutatok két kézzel magamra. - Ha nem vennéd észre én éppen le vagyok sokkolva. Először kiderül, hogy papa és Hel bácsi tesók és ők az első vérfarkas, meg vámpír. Aztán rájöttem, hogy Malazár baziliszkusza a Titkok Kamrájából nem egyszerű kígyó, hanem a testvérük és valami Oubo... Orobu... Ubo...Uborka... - Megrázom a fejem. - Nem ezt nem fogom tudni kimondani. Mi volt a másik? - Gondolkodom el. - Valami Jörmünőr.

- Az Jörmüngandr, Princeps. - Javít ki a Seggfej.

- Igen az. - Biccentek egyet.

- Jól van, egy kis vallástörténet. A norvég mitológiában a csínytevések istenét Loki-nak hívják, az ő gyermekei Fenrir, Hel és Jörmüngandr. - Magyarázza Alexander, mire bólogatni kezdek.

- Oké, értem. - Jegyzem meg, majd gyanakodva nézek végig mindenkin. - Jól van, most miért néztek ránk úgy, mint rám, mikor Emrys-nek hívtam a Druidát? - Kérdezem megnyomva a "most" szót.

- Tudod kisfarkas, általában az istenek létezésére nem így szoktak reagálni. - Mosolyog rám a papa, mire én lassan Alexander felé fordulok.

- Nyugtass meg, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti, miről beszélnek. - Mondom könyörgő hangon.

- Egyszerűsítsük le. Én Loki vagyok egy isten. - Szólal meg újra az asztalfőn a zöld hajú férfi.

- Istenek nem léteznek. - Szólalunk meg egyszerre a Seggfejjel, amivel elérjük, hogy mindenki pislogjon ránk, Loki-n kívül, aki elvigyorodik.

- Engedjétek meg, hogy bebizonyítsam. - Mondja nyugodtan és csettint egyet, mire Alexander-t fehér fény veszi körül és a következő pillanatban a mellette levő széken megjelenik Siaruli. - Így már mind jelen vagyunk. Szóval elhiszitek már, hogy isten vagyok? - Kérdezi, én pedig tátott szájjal bámulok Siaruli-ra és a Seggfejre.

- Engem meggyőzött. - Jelentem be, a Seggfej viszont csak összefonja maga előtt a karjait és a gyilkosan rideg tekintetével néz az asztalfőn ülő csínytevés istenre, mielőtt megszólalna, kimért, nyugodt hangon, amivel általában a halálra ítéléseken szokott vallatni.

- Engem nem!