Tomboló Sárkány

74. Egy vámpír élete

Gregorij Rasputin POV

Az igazat megvallva és az átlag elvárásait meghazudtolva, én még elég fiatalnak számítok a vámpírok között, a magam alig több, mint száz évével. A fajtánk körében az ilyen fiatal kort még csecsemőnek mondják. Na, nem mintha én zavartatnám magam, ami azt illeti soha nem is akartam vámpír lenni. Az egész az miatt az őrült miatt volt, aki egyszer csak belém futott Moszkvában és közölte velem, hogy: "Érdekes vagy!"

A következő, ami emlékszem, hogy úgy ébredtem fel, ahogy most vagyok. Mindent elnyomó fények, illatok és hangok kavalkádjában. A fejem fölött annak az őrült vámpírnak az arcával. Mondjuk végül jól jöttem ki a dologból, a vámpírságomnak hála tudtam folytatni a kísérleteimet, amik az életem jelentették, akkor is, ha eltartott egy darabig, hogy hozzászokjak a természet feletti erőmhöz.

Minden esetre átváltozásom után nem sokkal magamra maradtam és nem láttam az őrült teremtőmet egészen addig, amíg alig két éve el nem kezdtem szervezni a vámpírok felkelését a világgal szemben. Mindig is érdekelt a hadászat, ki csodálkozna ezen, ha tudná, hogy a bolsevizmusban elnyomott Oroszországban nőttem fel.

Most viszont eljött az idő, hogy megmutassam a világnak mire vagyok képes. Magában az emberek uralta föld képtelen lenne zsenialitásomnak és hatalmamnak ellen állni, azonban jelenleg két igen csak idegesítő tényező áll a terveim útjában. Két tényező, amiket nem olyan egyszerű kiiktatni, mint ahogy azt elsőre gondolná a vámpír.

Ezért volt szükségem a segítségre. A tanácsosom segítségére, aki ravaszabbnál ravaszabb terveket ötöl ki, hogy ezt a bizonyos két személyt eltegyük az útból, akkor is, ha ez nem nagyon tűnik sikeres vállalkozásnak, de tanácsosom elmondása szerint óvatosan és apró léptekkel kell megbomlasztanunk az elszántságukat. A győzelem a türelmeseké lesz. Nekem pedig most türelmesen kell várnom.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem tarthatom figyelemmel a problémás varázslót éd boszorkányt. Igen, a terveimmel szemben nem mások állnak, mint az angliai varázsló maffia feje Alexander Hyde és az amerikai varázsló maffia feje Lily Vela Nenil-Black. Vagy akárhogy is hívattatják éppen magukat. Ezek azok a nevek, amiken iskolába járnak, ami csak még idegesítőbbé teszi a dolgot.

Nem zavarna ennyire, hogy nem sikerülnek a terveim, ha két felnőtt tapasztalt varázslóról lenne szó, de ezek gyerekek és mégis mindig kicsúsznak a markomból. Annyira, hogy néha abban is kételkedem, hogy valóban gyerekek. Viszont mikor olyanokat látok a megfigyelő pókrobotjaim kameráin keresztül, mint amit most, hogy a házi feladaton vitatkoznak, megszilárdul bennem a tudat, hogy valóban gyerekekről van szó.

- Mi a Kirké ez? - Pislog hirtelen a lány, amikor a semmiből megjelenik az orra előtt egy levél, én pedig halványan elmosolyodok. A következő kísérletem a megsemmisítésükre. Egy másik levél is megjelenik, ezúttal a fiú előtt.

- Nem tudom. - Rázza meg a fejét a fiú és fogják meg mind a ketten egyszerre a borítékukat, majd nyitják ki.

- Ez üres. - Dobja le a dohányzó asztalra a lány a borítékját.

- "Élvezzétek a következő egy hónapot." - Szólal meg a fiú, mire a lány kitágult szemekkel néz felé, majd megrázza a fejét.

- Nem értem. - Vakarja meg a fejét a boszorkány.

- Ezt most én se. - Ért egyet a varázsló vele, ahogy forgatni kezdi a kezében a cetlit, amin a kis üzenetem volt.

- Fogadjunk, hogy megint valami találós kérdés. - Morog a lány, majd egyszerűen feláll és elindul az ajtó felé, viszont mikor a kezét a kilincsre tenné a mellkasához kap és kitágult szemekkel esik térdre.

- Lily! - A varázsló egy pillanat múlva már mellette is van és felsegíti, majd visszavezeti a kanapéhoz és leülteti. A lány tekintete viszont még mindig idegesen és értetlenül remeg. - Minden rendben? Mi történt? Vexo! - Teszi a lány homlokára a kezét a varázsló.

- Mi a kibaszott kurva élet ez?! - Ugrik fel hirtelen a boszorkány a székről és ragadja meg a fiú felkarjait.

- Vexo lemaradtam. - Húzza fel a szemöldökét a fiú.

- Ez... Ez... - Kezd el dadogni a lány, majd tekintete a fiú ajkaira vándorol egy kicsit előre mozdul, majd azonnal hátra lép és a szája elé teszi a kezét. - Mi volt abban a borítékban? - Nyögi ki végül.

- Nyugalom Puppe, csak kaptatok egy ideiglenes lelki társi köteléket. - Szól ki a varázslóból egy másik hang.

- Hogy mi?! - Tátja el a száját a lány.

- Áh, csak olyan, mint Morgána és Merlin kapcsa. - Itt a fiú egy kicsit elhallgat. - Ami azt jelenti, hogy kurva uncsik lesztek, úgyhogy én léptem. - Ahogy ezt kimondja a lány sikít egyet.

- Na látod Grisha én mondtam, hogy ki fog borulni. - Kuncog mellettem a tanácsadóm.

- Nem rossz. - Vonom meg a vállam.

- Bassza meg. - Rogy vissza a kanapéra a lány.

- Ne legyél így elkeseredve Vexo. Abból, amit a bátyámtól tudok, a lelki társi kötelék nem sokat fog rajtunk változtatni csak közelebb kerülünk egymáshoz és jobb nem távol maradnunk egymástól. Amit amúgy se szoktunk sokáig csinálni, úgyhogy könnyen ki fogjuk bírni ezt a hónapot. - Legyint egyet a varázsló.

- Ő nem akadt ki. - Jegyzem meg, mire a tanácsosom kuncog egyet.

- Oh, várd csak ki a végét. - Hallom a reakciót, de inkább a párosra figyelek a kamerán.

- Ja, de nekem pont most kell haza mennem húsvétra apához! - Kapja fel a vizet a lány.

- Nem hiszem, hogy Fenrir-t zavarná, ha ott lennék. - Vonja meg a vállát a fiú.

- Mondom apához, nem papához! A hosszú hétvégét a Grimauld téren kell töltenem Sirius Black-el. Mégis, hogy fogom neki megmagyarázni, hogy ott vagy? - Hunyja le a szemeit a lány kétségbeesésében és túr bele a hajába.

- Kitalálunk valamit. Húsvét csak jövő héten lesz, van egy hetünk gondolkodni. - Teszi kezét a lány hátára a fiú és kezdi el simogatni.

- Te valamiért elég könnyen veszed ezt a helyzetet. - Pillant fel a fiúra morcosan a lány.

- Miért ne venném? Nem mintha bármin is változtatna, hogy erre a hónapra a lelki társam lettél. - Néz egykedvűen a boszorkányra.

- A picsába is Siaruli, ez egy aktív kötelék és abból kiindulva mennyire húz, nem sokkal az aktiválódás utánról lehet. Ha igaz, amit a Seggfej mondott és tényleg Morgána néniék kötelékére hasonlít, akkor képtelenek leszünk egy hónapig úgy viselkedni, mint egy valódi pár. - Sziszegi a fogai között a lány.

- Úgy érted... - Kezd bele a kérdésbe a fiú, de a lány csak komolyan biccent egyet és elkapja a fiú kezét, hogy összefűzze az ujjaikat, mire mind a ketten megkönnyebbülten sóhajtanak egyet.

- Ja, minden oldalról úgy kell viselkednünk, mint egy igazi párnak. - Ahogy a lány ezt kimondja a varázsló szemei kitágulnak és ő is a hajába túr.

- Oh, ő is kiakadt. - Lepődöm meg.

- Én mondtam. - Csicsergi a tanácsosom mellettem.

- Kíváncsi leszek, hogy fogják bírni. - Mosolyodok el gonoszul, ahogy a két kétségbe esett gyereket nézem.