Tomboló Sárkány

37. Vámpírok bálja

Amikor kitisztul körülöttem a kép, Vlad bácsi iskolájában állok, de megint gyerekként, mellettem Siaruli-val aki szintén gyerek alakban van. Ez a felfedezésem eléri, hogy gyanakodva nézzek a fiúra. Értetlenségemnek pedig hangot is adjak egy kérdés formájában, de csak annyi választ kapok, hogy "Előbb le akarom szidni Vlad-ot." Ennek megfelelően a fiú be is masírozik az igazgatóiba, én pedig utána.

- Vlad Tepes! Miért nem mondtad, hogy a rokonod? - Ez az első kérdés, amit a nagybátyám kap.

- Mert senki sem kérdezte és különben is csak tavaly tudtam meg én is. - Próbál meg védekezni a vámpír, de én már most tudom, hogy teljesen feleslegesen próbálkozik. Siaruli-t nagyon nem érdekli, hogy a vámpír nem mondta el neki, hogy ismer. Most csak azért vagyunk itt, hogy használhassa idegesség levezetőnek. Úgyhogy én hagyom, hogy a két fiú leharcolja egymás közt a dolgait.

Ennek az lesz az eredménye, hogy szem és fültanúja leszek egy igen csak heves vitának, aminek a háromnegyedét a két veszekedőnek háttal kell töltenem, hogy ne lássák, hogy majdnem sírok a visszafojtott röhögéstől. Tudtam én, hogy egy ilyen beszélgetés vicces lenne, de nem hittem, hogy ennyire vicces lesz, ha meg fog történni.

- Szóval büntetésből itt maradok a bálodon. - Húzza ki magát Siaruli.

- Ugye tudod, hogy egy vámpír bálon nem jelenhetsz meg partner nélkül. - Néz komolyan a fiúra nagybátyám, de Alexander egyszerűen csak rám mutat.

- Szerinted minek van ő itt? - Kérdezi, ezzel elérve, hogy a nagybátyám felém forduljon.

- Még csak egy gyerek. Mit fog szólni az új barátnőd, ha meglátja? - Erre a kérdésre megforgatom a szemem.

- Azért azt mondhattad volna, hogy vámpír bálra rángatsz el Siaruli, akkor alapból is kicsípem magam. - Rázom meg a fejem, de már fel is veszem a Miriell-es alakom és mivel vámpír bál, így egy vöröses zöldes összeállítást alakítok magamra.

- Te? - Tátja el a száját Vlad bácsi, én pedig illedelmesen meghajolok előtte.

- Miriell Dorthwell, megtiszteltetés önnel találkozni Lord Tepes. - Hajtom le a fejem, majd Siaruli mellé lépek, aki már megint Kaneís alakjában van, csak ő is illendő öltözetben. Mikor mellé lépek kinyújtja nekem a karját, én pedig belé karolok és kedvesen mosolygom a rokonomra.

- Köszönöm, hogy díszvendégként fogadsz minket Vlad. - Húzza egy mosolyra az ajkait Siaruli, nekem pedig rá kell harapnom a szám belsejére, hogy ne nevessem el magam Vlad bácsi arcától.

Hiába próbálna ellenkezni, Alexander már eldöntötte, hogy a díszvendégei vagyunk, és mivel a nagybátyám nem hülye, ezért tudja, hogy jobb, ha nem ellenkezik. Így lehet, hogy hamarosan be leszünk vezetve egy nagy terembe, ahol rogyásig megrakott asztalok sorakoznak, középen egy nagy táncparkettel.

Ahogy mindig én most is igyekszem a legügyesebb minta úri hölgyet eljátszani, pedig semmi kedvem sincs itt diplomáciai csevegni a hölgyekkel, és megvitatni, hogy melyik férfinek áll rosszul a zakója. Viszont szerencsémre Siaruli egy pillanatra se enged el maga mellől, ez pedig azt jelenti, hogy ma dísz barátnő leszek és bár halálra fogom magam unni, legalább báj csevegni nem kell. A legtöbb vendég aki érkezik elkerül minket, egészen amíg meg nem jelenik egy ismerős alak egy vöröses feketés hajú férfi társaságában.

- Jó estét. Nem is tudtam, hogy ilyen neves vendégeid vannak Vlad. Engedjék meg, hogy bemutatkozzam Grigorij Rasputin. - Nyújt kezet a férfi Siaruli-nak én pedig igyekszem elrejteni a meglepetésem, hogy Grigorij vámpír, mikor kezet csókol.

- Karshen Sarari, örvendek a találkozásnak. - Mutatkozik be a másik vámpír is, akinek a feje körül egy kis denevér repked.

- Részünkről a megtiszteltetés. - Biccent egyet Siaruli.