Tomboló Sárkány

82. Tovább állok én

- Jól van, mielőtt elkezdjük. Kicsit újítottam a Merengőn. Olyan, mint a rendes merengő, csak közben hangoskönyvként hallani fogjátok, amit gondoltam. - Magyarázza barátom.

- Szóval, megint elloptam a naplódat? - Tudakolom magam előtt összefont karokkal.

- Mondhatjuk így is. - Kuncog egyet.

- Akkor ne lepődj meg, hogy végig kommentálom. - Vonom meg a vállam.

Alexander újfajta merengője

Lily Vela Nenil Mardekár-Malfoy. Már évek óta figyelem, de továbbra is sikerül meglepnie. Miért tesz ezt, miért azt. Bárcsak tudhatnám! Most mégis magam ülök a szobámban egy állandó körforgásba fagyva. Lassacskán ideje lesz elmennem. Szünetet tartok.

((- Mi, hova a fenébe akartál te menni Seggfej?))

Ezzel az elhatározással megyek Puppe dolgozószobájába. Ma fog látni egy ideig utoljára, bár ő ezt nem fogja tudni. Csak megkérdezem, hogy ugye még mindig át tudom adni a helyem a sárkánynak, ha nem érek rá. Utána megfordulok, megkeresem Sacrus-t és eltűnünk.

((- Te most komolyan egyedül, akartál hagyni?! - Kapom fel a vizet, de Siaruli lefog, mielőtt nekiugranék a Seggfej torkának.))

Mikor benyitok ő az asztalára dőlve alszik. Most muszáj megvárnom míg felkel. Tudta nélkül hosszabbítja az utolsó itt töltött pillanataim. Közelebb megyek hozzá és megfogom a vállát, hogy felrázzam, de amint megérintem észreveszek valami furcsát. A lelke nincs jelen, elmozdult egy másik sík felé, ami csak azt jelentheti... ((- Hogy mit csináltam? - Pislogok magam elé, amivel nem vagyok egyedül, még Rasputin is értetlenül néz erre.)) Ő is képes a világok között utazni, de akkor tudnia kell az időben is utazni. ((- Várj! Akkor én most tudok sétálni? - Tátom el a számat.))

- Már sétáltál is. - Jegyzi meg Siaruli, aminek hála most rá nézek zavartan.)) Egyik ajándék nem jön a másik nélkül ebben a világban. Ez a mágia ajándéka a családunknak. Azt hittük csak nekem van meg, de nem tévedhettünk volna nagyobbat. Puppe princeps, miért tudsz mindig valamivel meglepni? ((- Állok szolgálatodra Seggfej, ez a munkám! - Vigyorgom, mint a vadalma.))

Úgy látszik maradnom kell. Nem az időutazás, hanem a világ ugrás miatt. Nekem nem tudott segíteni senki. Mikor először utaztam másik világba a legkellemetlenebb módon tapasztaltam meg, hogy az nem a sajátom... Persze miután rájöttem, bár akkor még úgy gondoltam csak új életet kaptam valami átok miatt. Így rendesen éltem az életet amit magamnak képzeltem. Megszöktem az árvaházból, felépítettem a saját birodalmam, felkészítve a világot Princeps-re. ((- Kösz. Várjunk ez most irónia volt, vagy komoly dolog?)) Onnantól nem sok minden történt máshogy, elégedett voltam a helyzet állásával amíg... Puppe princeps mindig képes meglepni. Győztünk és indultunk ünnepelni, de az ünnepségre engem nem hívtak meg. Ezt egy késsel a szívemben tudatosította az ottani Lily Vela Nenil-Black. Az első gondolatom az volt, hogy elpuhultam, de nem volt több időm, vesztettem. ((- Hogy, mi? Mégis miért? Mi a fene ütött abba az énembe? - Akadok ki saját magamra.))

Meghaltam. Fájt, de mégsem éreztem semmit. Csak felébredtem mintha mi sem történt volna, pedig történt. Reméltem, hogy ez csak egy olyan átok volt amit véletlen nem vettem észre, mert elengedtem magam, mint ott, de megint megtörtént, és megint, és megint. Háromszor haltam meg mikor elkezdtem próbálkozni visszajutni a saját világunkba a halálom nélkül. ((- Seggfej, ezt jól jegyezd meg mert nem tudom mikor lesz a következő, hogy ilyet mondok. - Veszek egy mély levegőt. - Sajnálom.)) Már nem is emlékszem hány sikertelen próbálkozás után jöttem rá erre az egyszerű válaszra és arra, hogyan tudom irányítani hol kössek ki amikor a világok között járok. ((- Nem is te lettél volna, ha nem tanulod meg tökéletesen irányítani.))