Tomboló Sárkány

61. Első felvonás vége

- Ugye most csak viccel? - Kérdezem, mikor én is belépek a szobába, amit Daemien kinyitott. Most viszont, hogy itt vagyok, már értem, hogy kereszttesóm mi a fenéért nem ment tovább két lépésnél. Bejutottunk egy szobába, ami szó szerint teljesen üres. Még csak egy fénykép sincs a falon, csak fehérség mindenütt.

- Itt kellene valamit találnunk? - Hallom meg a papa hangját közvetlen a hátam mögött, de nem fordulok felé csak tovább bámulom a minket körbevevő teljes fehérséget.

- Minden jel arra utalt, hogy ide kell jutnunk. A kulcs is jó volt a szobához. - Vakarja a fejét Daemien és pislog körbe a szobában.

- Úgy néz ki, mint egy edzőterem. - Lép mellém Siaruli.

- Azt akarja, hogy párbajozzunk? - Húzom fel az orromat.

- Ki van zárva, ahhoz tudnunk kellene varázsolni. - Rázza meg a fejét Daemien. - Biztos van valami elzárt része a szobának, ahol... - Kezd bele a fiú, mikor is rálép egy tejfehér csempére, mire engem kiráz a hideg.

- Baszki obskurus! - Remegek meg egész testemben pedig még meg se láttam az energiák forrását, de nem kell sokat várnom a szoba túlsó végében a padló elhúzódik két oldalra ezzel felfedve egy lépcsőt.

- Obsku... Mi? - Néz rám értetlenül Daemien.

- Obskurus. Az olyan varázslók és boszorkányok válnak obskurus-á, akik elnyomják a mágiát magukban. A varázslat annyira felhalmozódik, hogy irányíthatatlan fekete mágia formájában kitörik a testből. Általában az ilyen gyerekek nem élik meg a felnőttkort, a test nem bírja elviselni a mágiát, így a hatalom felemészti és teljesen megszűnik. - Magyarázza Siaruli a tőle szokásos nyugalommal a hangjában.

- Gratulálok megoldottátok az összes rejtélyt és kijutottatok a szabadulószobából. Bár furcsállom, hogy egyszer se próbáltatok meg varázsolni pedig csak vicceltem, mikor azt mondtam nem tudtok. Mindegy is. - Szólal meg hirtelen újra minden felől a reszelős férfi hang, aki eddig vezetett minket. - A játéknak és ezzel az előadás első felvonásának is vége. Köszönöm, hogy velem tartottatok! - Itt hirtelen minden megrázkódik minden körülöttünk. - Minden jó színdarab első felvonása egy nagy bummal végződik, nem igaz? - Kuncog a hang. - Kérem élvezzék a szünetet és ne is foglalkozzanak a kamra tartalmával. - Fejezi be a hang.

- Én már csak azért is megnézem. - Jelenti ki Daemien és azonnal le is siet a lépcsőn. Az én kezemet pedig Siaruli kapja el és rángat maga után.

- De én nem akarok lemenni oda! Mindig kiráz a hideg az obskurus-októl! - Nyavalygok, de persze Alexander nem enged el csak mikor már leérünk a lépcsőn, ahol megint mindenkinek a földbe gyökerezik a lába.

- Mi a fene? - Bukik ki Daemien-ből szavai nyomán pedig apró pára felhők emelkednek a levegőbe.

- Te jó Kirké! - Tátom el a számat és szorítok rá Siaruli kezére, hátha ezzel meg tudom állítani a hidegrázást a hátam közepén. - Utoljára akkor láttam ennyi obskurus-t egy helyen, mikor... - Itt hirtelen kitágulnak a szemeim. Az információk ezrével rohanják meg az elmémet és akár a kirakós nem sokkal ezelőtt ez a rejtély is hirtelen világossá válik.

- Lily? - Hallom a papa hangját, de csak előre bámulok az obskurus-ok sokaságával megtöltött polcokra.

- Grigorij. - Hagyja el az ajkaimat ez az egyetlen név és engedem el azonnal Siaruli kezét, hogy fejbe vágjam magam. - Hogy a rohadt életbe nem gondoltam eddig erre? - Teszem fel magamnak a kérdést, akkor is ha tudom, hogy képtelen lettem volna mostanáig összekötni a pontokat, végül is az obskurus-ok voltak a kulcs az egészhez.

- Lily, mi történt? - Jön Daemien kérdése.

- Esküszöm, hogy megfojtom! - Szorulnak ökölbe a kezeim, ahogy eszembe jut Grigorij Rasputin arca Vlad bácsi báljáról.

- Vexo! - Áll elém Siaruli és fogja meg a két vállamat, majd egyenesen a szemembe néz. - Világosíts fel minket, mert egyikünk sem ért semmit! Mire jöttél rá? - Teszi fel a kérdést, mire fújok egyet és elfintorodok.

- Tudom ki áll a "Vámpírok bálja" mögött. - Jelentem ki, amivel elérem, hogy a fiú kérdőn nézzen rám. - A hangról azonnal be kellett volna ugrania. - Rázom a fejem. - Mentségemre szóljon, hogy a másik világomban is igyekeztem elkerülni. Kevés olyan dolog van a világon, amitől futkos a hideg a hátamon, de az obskurus-ok benne vannak a top háromban. - Sóhajtok egyet.

- Lily, lényegre. - Komolyodik meg Siaruli hangja.

- Egyetlen olyan lényről tudok, akinek annyira mániája az obskurus gyűjtés, hogy ennyit egy helyre pakoljon. Az én világomban egyszerű varázsló volt, ott a Seggfej gyűjtött neki obskurus-okat. Itt viszont egy vámpír, magától is meg tudja csinálni, volt rá bőven ideje. - Húzom fel az orromat, ahogy visszaidézem a saját világomból hozott emlékeket.

- Kinek? Kiről beszélsz Lily? Ki az? - Jön valahonnan a kérdés, de nem igazán tudom beazonosítani a gazdáját, kicsit a kelleténél jobban elmerültem a gondolatok között.

- Grigorij Rasputin. - Mondom ki a nevet, most már ténylegesen belenézve Siaruli szemébe. Ha nem lennék az, aki vagyok talán észre se venném a meglepettséget a tekintetében, de így tisztán oda van írva.

- Meg kell tudnunk hol van. - Jelenti ki barátom. - Ti értesítitek az AMM-et, én intézem a sajátjaim. - Néz rám és papára, mire mi biccentünk egyet.

- Valamiről már megint lemaradtam. - Szólal meg Daemien és fonja össze maga előtt a karjait.

- Lehetne, hogy ezt kinn folytassuk? Még mindig futkos a hideg a hátamon és lassan kezd elzsibbadni benne a lábam. - Nyelek egy nagyot, ahogy végignézek az obskurus-okon.

- Menjünk innen. - Ért egyet Siaruli. - Daemien zárd be az ajtót és rakd vissza a kulcsot a festményhez. Jobb, ha olyan messze maradunk ettől a szobától, amennyire csak lehet. - Néz kereszttesómra a fiú, mikor pedig ő is biccent egyet mind elhagyjuk a szobát.

- Szerintem kicsit veszélyes csak így itt hagyni egy ilyen szobát. - Szólal meg a papa elgondolkodva, mire én megrázom a fejem.

- Grigorij-t ismerve, amint becsukódott az ajtó, már el is tűnt az egész szoba. - Vonom meg a vállam.

- Nem tűnhet el csak úgy. - Fintorog Daemien, én viszont csak szomorúan elmosolyodom.

- A démonok után ő a legnagyobb feltaláló, akit ismerek Daemien. Le merem fogadni, hogy a pince lejárat valami teleportáló kütyü volt, vagy valami vámpír mágia. Valószínűleg láttuk az igazi obskurus raktárat és visszaküldött minket ide. - Sóhajtok, ahogy visszasétálok a nappaliba.

- Akkor most mit csinálunk? - Jön a kérdés kereszttesómtól.

- Most elmagyarázunk neked mindent. Írunk két levelet a két nagy maffiának... - Kezdek bele majd elmosolyodok. - Utána meg nem tudom ti mit csináltok, de én biztos, hogy kiélvezem a nyaralásom. - Jelentem ki.

- Egy ilyen fenyegetéssel a nyakadban? - Néz rám értetlenül a Malfoy fiú.

- Egyet értek Vexo-val. Valószínűleg most egy darabig biztonságban vagyunk. Rasputin azt mondta, hogy szünetet kapunk. - Vonja meg a vállát Siaruli és ül le mellém a kanapéra.

- Én már csak arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az a földrengés és hogy mit értett a vérszívó azon, hogy nagy bummal fejezik be a felvonást? - Szólal meg a papa is, mire mind egymásra nézünk.

- Előbb utóbb úgyis megtudjuk. - Sóhajtok egyet. - A Seggfej nem tud valamit? - Pillantok barátomra mellettem, aki csak megrázza a fejét. - Oké! Kinek van kedve egy kis nem életveszélyes kártyázáshoz? - Teszem fel a kérdést, ahogy felállok, hogy bemenjek a szobámba a kártyákért.