Tomboló Sárkány

50. Merlin tanítványa

Megegyezésünk után Siaruli-t be is mutattam este a falkának. Mondjuk nem aratott valami nagy sikert elsőre, ami természetes, mindenki attól tartott, hogy az angliai varázsló maffia elárul minket, nekem meg mondjuk úgy, hogy nem volt kedvem foglalkozni a hisztijeikkel, úgyhogy figyelmen kívül hagytam őket. Majd megszokják a helyzetet, ha eleget dolgoznak együtt, addig meg tőlem nyugodtan moroghatnak.

A megegyezés másik feleként alig egy hét múlva pedig én lettem bemutatva hivatalosan is az angliai varázsló maffiának. Szerencsére ezek ugyanúgy Siaruli kisujja köré vannak csavarodva, mint a halálfalók a Seggfejé köré, ami annyit tesz, hogy nincs az a pénz, amiért szembe szállnának a vezetőjükkel, mind tudják, hogy abból csak ők jönnek ki rosszul és senki sem akar Alexander rossz oldalára kerülni, senki.

Már majdnem év vége van, mire sikerül egy újabb találkozót összehoznom. Nem olyan egyszerű elhívni Morgána nénit az AMM-hez, mint amilyennek tűnik. A nőnek mindig rengeteg dolga van, viszont én nagyon be akarom mutatni Siaruli-t a pótanyukámnak, úgyhogy nem adtam fel még a tizedik elutasításnál sem. Így lehet, hogy ma reggel első utam az AMM főhadiszállására vezetett.

Ott viszont nem vár meglepetések fogadtak. Konkrétan Morgána néni, aki olyan jeges tekintettel néz, hogy azt még az északi sark is megirigyelné, meg egy vicsorogó papa, aki alig tudja visszatartani a haragját. Figyelmük középpontjában pedig egy fiatal korombeli fiú áll, vagyis jobban mondva ül.

- Elnézést, de az az én székem. - Jegyzem meg magam előtt összefonva a karjaimat. Ezzel pedig elérem, hogy a szobában minden szempár rám irányuljon.

- Kis farkas! - Csak ennyi kellett és a papa máris az oldalamon áll.

- Rég láttalak kis tanítványom. - Mosolyog rám Morgána néni, én pedig biccentek neki egyet.

- Szóval te vagy a tanítványa! - Szólal meg a fiú és áll fel. - Nem nézel ki erősnek. - Fintorog, ahogy elém lép.

- Te meg udvariasnak nem. - Fintorodom el. - Lily Fey Greyback. - Nyújtok neki kezet, de mintha meg se látná.

- Mégis, hogy lehetsz te Morgána tanítványa? - Horkant egyet, én meg csak megforgatom a szemem.

- Kölykök. - Motyogom az orrom alatt. Néha elgondolkodom rajta, hogy túl sokat vagyok Daemien és Siaruli társaságában, akik mind a ketten jóval érettebbek a koruknál. Így viszont nem tudok mit kezdeni az ilyen ostoba gyerekekkel.

- Mindegy is, nem számít milyen erős vagy. - Vonja meg a vállát. - Én, a nagy Merlin tanítványa kihívlak egy párbajra! - Nyomja az arcomba a mutató ujját, amivel csak azt éri el, hogy pislogjak párat.

- Mi? - Bukik ki belőlem.

- Kihívlak egy párbajra. - Ismétli meg, én pedig nem is foglalkozva vele Morgána nénire nézek.

- Anyu, ez az őrült most tényleg azt mondta, amit hiszek, hogy mondott? - Mutatok a velem szemben állóra.

- Hé! Rólam beszélsz! Nem nézheted le csak így a nagy Merlin tanítványát. - Kapja fel a vizet a gyerek, de erre én csak elnevetem magam. - Most mi olyan vicces?! - Ránt hirtelen pálcát.

- Semmi, semmi. - Legyintek párat. - Ha párbajozni akarsz, azt ne itt csináljuk. - Vonom meg a vállam, ahogy elindulok a párbajterembe, ahol miután mindenki bejött szembe fordulok ezzel a barommal. - Amúgy csak hogy tudd, te biztos nem vagy Emrys tanítványa. - Jelentem ki, amivel elérem, hogy Morgána néni szemei kitáguljanak.

- Kinek? - Jön a kérdés a baromtól.

- Merlin-nek. - Vonom meg a vállamat.

- Nem tudsz te semmit! - Szorít rá a pálcájára. - Már miért ne lennék? Igen is én vagyok az! - Dülleszti ki a mellkasát, én meg gonoszul elvigyorodok és csípőre vágom a kezeimet.

- Hmm... - Nézek rajta végig. - Legyen, ha tényleg te vagy Merlin tanítványa, akkor válaszolj nekem egy kérdésre. - Mondom komolyan.

- Mire? - Köpi felém a szót.

- Hányason állok? - Vigyorgom szélesen és emelem fel magasra a fejemet.

- Micsoda? - Húzza össze a szemeit a fiú.

- Lily-kém miről beszélsz? - Hallom meg Morgána néni kérdését.

- Ha ő tényleg az, akinek mondja magát, akkor tudnia kell miről beszélek. - Vonom meg a vállam a mesterre nézve. - Szóval? - Fordulok vissza az imposztor irányába. - Hányason állok? - Tudakolom és billentem oldalra a fejemet, mintha kis ártatlan lennék. Ebben a pillanatban pedig kinyílik újra a terem ajtaja.

- Háromszázhuszonhat és még fejlődsz! - Ahogy meghallom a hangot azonnal biccentek is és el se fordulva a barom fiútól az ajtó felé mutatok.

- Pontosan! - Jelentem ki. - Amúgy fogalmam sincs, hogy igaza van-e, de ő legalább már számot mondott. - Vonom meg a vállam és engedem le a kezem, hogy barátom felé forduljak. - Mellesleg, szia Seggfej! - Intek Alexander felé. - Képzeld ez a bohóc azt mondja magára, hogy Emrys tanítványa! - Mutatok vigyorogva az idegen fiúra, akiben még annyi udvariasság se volt, hogy bemutatkozzon. Barátom pedig olyat tesz, amit sose hittem, hogy látni fogok, résnyire nyitja a száját és elfintorodik.

- Ő? Tízessel? - Teszi csípőre kezeit.

- Tízes? - Nevetem el magam. - A fiam harmincason volt egy évesen. - Fogom a hasamat a nevetéstől.

- Princeps, a fiad Luna kettő volt. - Néz rám azzal a "Lily, te már megint hülye vagy!" fejével.

- Ez igaz. - Lohad le a mosoly az arcomról.

- Az ikrek, na rájuk mondhatod, hogy egyévesen már tízesen voltak. - Csicsergi, ezzel elérve, hogy a hangulatom azonnal megváltozzon.

- Ti meg mégis mi az égről hadováltok?! Én vagyok Merlin tanítványa és nem fogom elviselni, hogy így beszéltek rólam! - Kiáltja a barom, mire én a Seggfejre nézek.

- Szerinted életben hagyjam? - Teszem fel a kérdést, de nem kapok választ, csak egy átok repül ki a Seggfej kezében megjelent pálcából, ami azonnal eltalálja a fiút, aki összeesik a földön és már szunyókál, még horkol is.

- Ennél kicsit többre számítottam. - Suttogja a Seggfej, mintha meglepődött volna.

- Miért, mit lőttél rá? - Nézek gyanakodva a mellettem állóra.

- Egy egyszerű Reducto-t. - Jön a válasz alig hallhatóan, mire eltátom a szám.

- Ennyitől kidőlt?! Én meg azt hittem, hogy legalább egy kicsit edzhetek. Ne érts félre kizártnak tartottam, hogy megizzasszon, azt csak te és Godrick tudjátok elérni, de legalább egy kis ellenállást vártam. - Sóhajtok fel.

- Ennyire unatkoztál, hogy párbajozni akartál Princeps? - Böki meg a vállamat, ajkain azzal a játékos mosolyával.

- Képzeld, igen! - Forgatom meg a szemem, mikor hirtelen eszembe jut valami. - Várjunk... - Teljes testtel fordulok a fiúval szembe. - Léci, léci, léci párbajozz velem! Olyan rég nem párbajoztam már igazán, utoljára akkor csináltam, mikor anyu megtudta, hogy ki vagyok és az már több, mint egy éve volt. - Biccentek Morgána felé, de közben összetett kezekkel könyörgöm a Seggfejnek.

- Jól van, de csak mert ennyire szépen kéred. - Sóhajt egyet.

- Ezaz! - Bokszolok a levegőbe és azonnal elfordulok, hogy a földön fekvő barom felé siessek, alig érek el elé, mikor már előrántom Amely-t és szembe fordulva a Seggfejjel elkiáltom magam. - Crucio! - Látom a felnőttek meglepett arcát, azt is, ahogy mind a ketten mozdulnának, de a Seggfej vigyorát is. A varázslatom vörösen robban egyet körbeölelve barátomat.

- Ejnye Princeps, ilyen gyengével kezdeni! - Kuncog barátom.

- Bemelegítem Amely-t! - Vigyorgom. - Amilyen szinten van, szerintem bemelegítés után képes lesz egy ötödikes párbajt megcsinálni Hyde professzor. - Pörgetem meg a pálcám és húzom ki magam, amivel elérem, hogy a Seggfej felkacagjon.

- Legyen Miss Nenil, akkor egy ötödikes párbaj lesz! - Néz mélyen a szemembe, én pedig azonnal elugrom a következő átok elől.

- Végre egy kis kihívás! - Kuncogom, ahogy belekezdek ebbe a hirtelen párbajba.