Tomboló Sárkány

79. A fátyol túl oldala

- Szóval röviden, ti tényleg a legjobb haverok voltatok és tizenakárhány évvel ezelőtt meglettetek vámpírvoodoozva. - Mondom az állam fogva, mikor visszatérünk a Merengő keddről.

- Vámpírvoodoo? - Pislog rám papa.

- Vámpír varázslat. - Legyintek egyet. - Már csak az a kérdés, hogy oldódott fel a vámpírvoodoo Sirius-on? - Húzom össze a szemeimet.

- Az valószínűleg én voltam. - Vigyorog a Seggfej.

- Te megvámpírvoodooztad Sirius-t? - Pislogok barátomra.

- Hé, feloldottam ami rajta volt. Láttam, hogy valami zavar volt körülötte. - Mondja egykedvű hangon.

- Azt én is tudom hogy kell. - Húzom ki magam büszkén.

- Hiszem, ha látom. - Nyújtja ki rám a nyelvét.

- Na, mindjárt megmutatom. Ha igaz, amit láttunk, márpedig annak kell lennie, akkor... - Itt felpattanok és Fenrir elé állok. - Bocsi papa. - Mosolygom, ahogy felemelem a kezem és megismétlem magamban azokat a szavakat, amiket vámpír nagybátyám tanított.

- Te jó... - Kapja a papa a szája elé a kezét és tágulnak ki a szemei.

- Látod, Seggfej? Én mondtam. - Vágom kezeim büszkén csípőre.

- Látom. - Mondja rideg hangon. - Ez viszont azt jelenti, hogy el kell beszélgetnem Vlad-al. - Jegyzi meg.

- Miért is? - Tudakolom.

- Mert vámpír titkokat árul el külsősöknek. - Rázza meg a fejét.

- Én vagyok az egyetlen, aki ott akadt meg, hogy egy tizenéves varázsló pálca nélkül és némán varázsol? - Szól közbe Sirius, aki tágra nyílt szemekkel néz minket.

- Már közelebb vagyok az ötszázhoz, mint a tizenhez. - Kuncogom.

- Micsoda? - Pislog nagyokat a Black férfi.

- Na, azt hiszem itt a mese ideje. - Fújok egyet és mondom el dióhéjban a másik dimenziós életünk főbb pontjait. - És most itt vagyunk. - Fejezem be. - Szóval van hozzád egy kérdésem! - Mutatok rá Sirius-ra.

- Igen? - Nyel egy nagyot a férfi.

- Miért bántál velem úgy, mintha tényleg a lányod lennék? Még Vela se emlékszik egy rossz pillantásra se. Értem, hogy barátok vagytok, de ezt akkor sem kellett volna megtenned. - Magyarázom.

- Oh, Maria Mardekár vére. - Fogja meg a fejét a férfi. - Azért mert tartoztam neked ennyivel. Először a körülmények miatt nem lehettem ott melletted, most nem voltál a lányom, de megvolt rá az esélyem, hogy apád helyett apád legyek. - Sóhajt egyet.

- Először? - Pislogok nagyokat.

- Hát, ami azt illeti. - Vakarja meg a nyakát. - Én is csak ide csöppentem. - Ezzel a kijelentéssel eléri, hogy eltátsam a szám. - Valószínűleg onnan jöttem, ahonnan ti. Legalábbis úgy jöttem át, mint ahogy te elvesztettél engem ott. Átestem a fátylon és itt voltam. Azért kerestem Fen-t olyan fiatalon, hogy bosszút álljak rajta Remus miatt, de aztán rájöttem, hogy itt teljesen más. - Motyogja az orra alatt, mi pedig összenézünk Alexander-el.

- Siaruli hány embered dolgozik a RÉM-ben? - Kérdezem.

- Kettő. - Kapom meg a választ, mire biccentek.

- Meg kell magunknak nézni azt a dimenzió kapu fátylat minél hamarabb. - Jelentem ki.

- Amint haza értem elintézem. - Biccent egyet barátom.

- Na, ha már így minden tiszta. - Tapsolok egyet. - Sirius nem azt mondtad, hogy anya ma hazajön?

- De. Miért? - Tudakolja, mire a papa szemei csillogni kezdenek és elmosolyodik.