Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 15. /Over Again/

.::Grace Midelton szemszöge::.

Lily és Louis hevesen csókolóztak előttem. Átnéztem a válluk fölött, majd egy év után végre megpillanthattam a barátomat, aki egy nagyon édes kislánnyal a kezében állt ott.

- Ne a gyerek előtt!- krákogott bele Lily és Louis pillanatába Harry. A turbékoló gerlepár azonnal szétrebbent és Louis tett egy 180 fokos fordulatot. Elvette Harrytől a kislányt, és egy puszit nyomott kicsi arcára. Erre a még nagyobb mosoly ült ki a baba pofijára. Louis bevitte, majd Lily hátrafordult. Nem mondott semmi, csak megölelt.

- Köszönöm!- suttogta a fülembe. – Annyira hálás vagyok neked!

Már majdnem sírt, de még idejében ráparancsoltam. Nagyon boldog voltam, hogy itt van velem.

- Mi tart ennyi ideig csajok?- dugta ki a fejét az ajtón Louis.

- Megyünk már!- kiáltotta vissza a barátnőm egy mosollyal az arcán. Elengedett, majd bementünk a szobába, ahol a fiúk ültek.

- Sziasztok!- köszöntem egy széles vigyorral az arcomon. Niall -amint meglátott- felugrott és megölelt. Meglepődöttségemben csak pár pillanat múlva öleltem vissza. A szöszi egy nagyon hosszúra nyúlt ölelést adott. Egy krákogás zavarta meg ezt a pillanatot. Niall azonnal elengedett, majd arrébb lépett. Harry teljesen tökéletes vonásai tárultak elém, amelyek álmomban annyit előjöttek. Közelebb léptünk egymáshoz. Csak néztem azokat a mélyzöld szemeket, mígnem erős karja körém fonódott. Megölelt! Csak ennyi?! Kicsit csalódott voltam, amikor ismét a szemeibe néztem. Többre vártam, de ezt most nem kaptam meg, mert Harry megfordult és leült a kanapéra.

Fél óra múlva...

Fél óra alatt mindenki elmesélte mi is történ az egy év alatt. Egyszer csak mindenki felállt kivéve Harry-t. Lily és Louis az emeletre indultak, ahol Emma már békésen aludt, ugyanis szegény negyed óra múlva kidőlt, amit meg is értek, főleg, ha egész nap a fiúkkal volt. A kislány már egy ültő helyében elaludt. Lily felvitte a szobájába, most pedig Louis- val utána mentek. Liam és Niall valószínűsítem, hogy a konyhába mentek. Ketten maradtunk Harry- vel, aki közelebb jött hozzám, átkarolta a derekam. Éreztem a leheletét az arcomon, amitől a pillangóim –inkább egy egész állatkert- életre keltek, bár ehhez hasonlót csak Harry közelében tapasztaltam. Ajkát az enyémre tapasztotta. Szemeim automatikusan lecsukódtak, a pillangók pedig a hasamban ki akartak törni. Az a csók felejthetetlen volt, Harry mindent beleadott. Keze a lapockámig érő szőke hajammal játszadozott.

- Mi itt sem vagyunk!- zavart meg minket Louis, mire szétrebbentünk. Lily pillantása fel, s alá járt kettőnk között. Egy mosoly húzódott az arcára. Kicsit feszengve ültem még mindig túl közel Harry- hez, miközben az alsó ajkam harapdáltam.

- Itt hagyjuk Emmát jó?? Grace, te...- szólalt meg végül Lily.

- Hagyjátok nyugodtan! Én itt maradok!- pillantottam félénken Harry- re, mire mind a ketten elmosolyodtunk. Louis Lily derekát fogta, majd egy kedves puszit nyomott az arcára.

- Sziasztok!- köszöntek el egyszerre, majd az ajtó felé indultak. Harry újra az ajkamra nyomta a száját. Kezdtünk belemerülni a csókba, amit végül Harry szakított meg.

- Menjünk át hozzám!- mondta zihálva, miközben a homlokunk összeért. Kinyitottam a szemem, szembetalálkoztam Harry zöld szemeivel. Mosolyra húzódott a szám. Akartam őt, most már testileg is...

Pár hét múlva...

Reggel egy erős mellkason ébredtem fel, éreztem, hogy egy kéz simogatja a hátam. Elmosolyodtam.
Azonban hírtelen hányingerem támadt, ezért kiszaladtam a mosdóba. Ez már nem volt újdonság, mert az utóbbi hetekben ez mindennapos dolog volt. Ez alatt az idő alatt, végig Harry- nél laktam, amit egyáltalán nem bántam, és, ahogy észrevettem ő sem. Becsapódott a fürdőszoba ajtaja, majd Harry guggolt mellém, miközben simogatta a hátam. Miután kiadtam mindent magamból segített felállni, majd visszakísért a szobába, ahol visszafektetett az ágyba. A kezembe nyomott egy bögre forrón gőzölgő teát. Hálásan tekintettem rá.

- El kellene menned orvoshoz, mert ez így nem lesz jó!- mondta rekedt hangon, miközben mellém mászott.

- Minek? Kedves, hogy így aggódsz, de biztos csak elrontottam a hasam valamivel!- néztem rá.

- Már egy hete?- nézett bele egyenesen a szemembe. Valahol igaza volt.

- Jó, akkor majd felhívom Lily- t és elmegyünk! Te menj csak nyugodtan a próbára!- adtam be a derekam, mire Harry csak megforgatta a szemeit.

- Most azonnal felhívod!- adta a kezembe a telefonom. Egy szemforgatás közepette vettem ki a kezéből, majd tárcsáztam a legjobb barátnőm számát...