Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 7.

 - Apa!- hallatszódik egy kicsi kiáltás a kislányom szobájából. Mire én észbe kapok Harry már be is szalad a csöppséghez, majd két perc sem telik bele és már a kócos kislánnyal tér vissza, aki a karjába nagyokat ásítozik. Gyönyörű kék szemei ragyognak, melyek Louis- éra emlékeztetnek. Jajj, Istenem már megint Louis! Bármilyen rossz passzban is vagyok, Emma képes mindig megmosolyogtat, mint ahogy most is. Mindig, mindenhogy Louis- ra emlékeztet, de annyira aranyos, hogy most mosolyognom kell rajt. Ahogy Harry karjaiban nagyokat ásítozik, meg lehet zabálni.

- Hoj van Apa?- kérdezi. Hát igen! Teljesen az apjára van nőve. Imádja. Tudom, hogy Louis is ennyire szereti a lányát, mint a lánya őt. Nagyon jó apa, mint ez már kiderült az elmúlt egy évben. Most már csak azt nem értem, miért hagyott itt. Emma felém nyújtotta a kezét, mire Harry a kezembe adta, majd leült mellém a földre.

- Van kedved ma Melody néninél aludni?- kérdezem a kislányomtól, aki boldogan bólogat. Mindig szeret a nővéremnél aludni. Adok egy puszit az arcára, ő pedig picike kezét a vállamra helyezi. Megölel. Hírtelen egy nagy puffanás hallatszódik az előszobából, majd egy elfojtott káromkodás. Érdeklődve állok fel Emmával a kezembe. Az előszobába fordulok, ahol egy szőke fejbe botlok, ami a földön ülve mered rám.

- Niall, te mi a jó Istent csinálsz a földön?- kérdezi Harry mellém érve.

- Tudhatnád, hogy ha gyerek van a közelbe nem szabad káromkodni!- vonom kérdőre a megszeppent fiút, aki nagy nehezen feltornázza magát.

- Bocsi, nem tudtam, hogy gyerekkel vagy!- mosolyog rám a szöszi, majd a kezembe tartott babának kezd el gügyögni.

- Amúgy mit keresel itt?- térek rá a lényegre, miután Niall kigügyögte magát.

- Csak jöttem megnézni, hogy minden rendben van- e veletek, de mivel Louis- t nem látom sehol, gondolom nem nagyon!- mondja egy levegővel. Lehorgasztom a fejem, mert majdnem kiszökik egy könnycsepp a szememből. Mondanom kellene valamit, de nem jön ki hang a torkomon. Helyette könnycseppek tömkelege hagyja el a szemem. Nem lehet igaz, hogy megint sírok.

- Ha felöltöztetitek Emmát, akkor mindent elmondok!- veszek erőt magamon, majd a kezemben tartott kislányt Niall kezébe adom. Előkotrom a telefonom, kikeresem belőle Melody számát, majd rányomok a zöld gombra.

- Szia, Lily!- hallom meg a nővérem ziháló hangját. – Mond gyorsan!

- Csak nem zavarlak?- kérdezem elcsukló hangon, majd érzem, hogy ismét előtörnek a könnycseppek.

- Valami baj van?- a nővérem hanga egyből aggodalmat áraszt.

- Emma ott aludhatna nálad?

- Persze, máris megyek!- nyomja ki a telefont. Hangos nevetgélést hallok a szobából. Elindulok a hang forrása felé, vagyis a kislányom szobája felé. Eléggé érdekes látvány fogadott, ugyanis Niall és Harry kikenceficézve és begumizott hajjal nevettetik Emmát. Szegény kicsi lány már a hasát fogja a nevetéstől. Mikor kijjebb nyitom az ajtót a fiúk rám szegezik tekintetüket. Gyönge mosolyra húzom a számat.

- Kérlek, gyertek ki!- guggolok oda hozzájuk, miközben bekapcsolom a Tv- t, hogy addig Emma nézhesse a mesét. Beállítom a kedvenc meséjét, majd kiinvitálom a fiúkat. Ajtócsapódásra leszek figyelmes, majd a nővérem riadt arckifejezését pillantom meg. Lehuppanok a kanapéra, Melody és Harry mellettem foglal helyet, míg Niall előttem a földön.

- Nekem nem lehet több gyerekem!- nyögöm ki egy nagy levegő után-

- Úristen!- kapják a szájuk elé a kezüket, majd egy emberként ölelnek át.